Miért rossz gyakran az anyós-meny kapcsolat?

1 anyós utálja hogy vki elvette a fiát

2 meny sokat képzel magáról

3 összeköltöznek

Mert két dudás egy csárdában...

Egyébként minden a két nő személyiségétől függ, akik ráadásul ugyanazt a férfit szeretik, még ha más minőségben is.

Anya úgy vélheti, az a dög elveszi az ő kis fiacskáját, asszonka meg úgy: anyóspajtás mindenbe beleugat. Hát ezért.

De persze az is lehet - sőt valószínű-, hogy ha másfajta kapcsolat lenne köztük, pl. kollegiális, akkor is utálnák egymást, mert összeférhetetlenek a személyiségjegyeik.

Én például remekül kijövök az anyósommal, mert nagyon jó természet, a sógornőmet viszont ki nem állhatom. És ha az anyám az anyósom lenne, szerintem őt is nehezen tudnám elviselni...

Szerintem a legnagyobb gond, hogy a férfi nem képes egyik fél elé sem nyitottan állni és problémáról beszélni.

Vagy is szerintem a férfiak a legnagyobb ludasok benne.

ìgy kezdödik: elsö idöszakban ott a kedves mama, aki kicsit túlbuzgó, szeret mindent tudni... A meny nem igazán akar elfogadó lenni... Mikor mama túl sok a legtöbb meny szól a férjnek, hogy az anyukáddal kicsit problémáim vannak... ekkor a férj nem megoldani vagy megérteni akarja a párját, hanem egyszerüen: ah túl reagálod, ah tudom de hát... vagy is leppattintja a párját. Ekkor párja bedobja a duzzogit és mikor anyós megint közeledik egy negatív rossz képet mutat magáról. Anyuka nem nagyon mer a fia felé negatívat mondani, de ha ki is mondja akkor a fia: ah rosszul látod, vagy ah tudom... vagy is a férj az anyját is leppattintja. ezzel elmérgesedik a helyzet mindkét fél között és évek alatt csak erösödik az a picike elsö ellen szenv köztük.

Szerintem az anyós-meny problémák kb 5% ahol nem lenne megoldható ha a kcisi fiucska nem menekülne a problémák elöl.

Èn erre már rájöttem korán, hogy hiába mondom a férjemnek ha valami gond van, ö a problémák elöl inkább meglép. ìgy fogom magam és egyenesen akkor abban a pillanatban elmondom az anyósomnak, hogy mi a bajom. Ugyan úgy kezelem mint az anyámat. ìgy szinte barátnöi kapcsolat van köztünk, ö is megmondja ha nem tetzsik neki valami, és el van intézve. Van hogy morgok magamba pár napig.

Az ok nagyrészt a két nö miatt van, legalább az egyik nem tudja elviselni a másikat.

A legtöbb anyós beleszól a magánügyekbe kérdezés nélkül, meg féltékeny arra, hogy a menye a fontosabb a fia életében, a legtöbb meny meg az anyós jószándékú segítségét is ellenségesen fogadja, és nem veszi tudomásul, hogy az anyós a férfi anyja, akihez érthetö módon mindig is kötödni fog.

Ha mindkét nöben megvan az, hogy megpróbál a másikkal kijönni és nem eleve ellenségnek tekinteni, akkor lehet igen jó is a kapcsolat, ha akár csak az egyik is erre nem hajlandó, akkor semmi esély erre.

Nálam az elsö anyósommalnagyon jól megvoltunk (jobban kijöttem vele, mint a saját édesanyámmal), a másodikat viszont eléggé be kellett korlátozni látogatás terén (is), mert elviselhetetlenül mindent jobban tudott.

Én úgy látom, hogy nem két nővel van a probléma, meg nem azzal, hogy mindketten szeretik a férfit, hanem szerintem többnyire nagyon egyszerű a baj forrása. Az anyós. Mégpedig azért, mert nem felnőtt, mellérendelt viszonyban lévő emberekként kezeli a két fiatalt, hanem maga alá besorolt gyerekekként. Ez pedig 20-30 éves fiatal nő számára, akit már a saját szülei is felnőttként kezelnek jogosan bosszantó.

A legtöbb meny semmivel nem vár többet az anyósától, mint hogy úgy kezelje őket, mint bármelyik kolléganőjét, ismerősét, a szomszédot. Ne pedig az alárendelt gyerekeként.

Szerintem az lehet az oka, hogy vannak olyan nők akik nem képesek elfogadni, hogy a pici fiacskájuknak már egy másik nő van az életében...Anyós féltékeny a menyére.

Aztán persze van amikor az ifjú feleségnek van vaj a fején.

Csak találgatok, nekem nem rossz anyósommal a viszonyom. Inkább semmilyen:D tartja tőlem a távolságot, de szerencsére nem tiszteletlen. Én ezt elfogadom, és örülök neki hogy nem a sárkány fajtából való. (A férjem amúgy a kedvenc gyereke). Nincs köztünk konfliktus.