Miért rossz gyakran az anyós-meny kapcsolat?

Nem feltétlen a nevelésen múlik minden ám.

Anyósomnak 3 gyereke van. 2 lány, 1 fiú. A fiatalabbik sógornőmmel jól elvagyunk, nincs vele semmi baj, egész aranyos:) A férjem ugye a fiú gyerek:D Szóval egyértelmű, hogy vele jövök ki a legjobban.

Az idősebbik sógornőmmel csak az az ember jön ki, aki kiszolgálja, teljesen behódol, megalázkodik előtte. Aki nem ilyen, azt nem viseli el, és utálja:)jó látványosan.

Nos ezért utál engem is. Se az anyjával, se a húgával, se az öccsével nem jön ki. A férjével is folyton veszekednek és csalják egymást...

Mikor én elkezdtem az öccsével a kapcsolatomat, piszok látványosan került, nem szólt hozzám, még csak nem is köszönt, aztán látta hogy én nem fogok utána kuncsorogni. Így még jobban utált.

Egyetlen mondatot intézett hozzám az elmúlt 4 év alatt amióta a férjemmel (öccsével) együtt vagyok. Mégpedig azt, hogy a mi kapcsolatunk nem fog sokáig tartani... Ezt abból szűrte le, hogy szerinte mi túl sokat vagyunk együtt. Szituáció:2 hónapja voltunk egy pár az öccsével: a sógornő esküvője után, a bulin a konyhában mindenki dohányzott... mi pedig nem, és értelem szerűen zavart. Ezért átmentünk a nappaliba. Sógornő jött utánunk, és mondta, hogy túl sokat vagyunk együtt, és ezért a kapcsolatunk nem fog sokáig tartani:D

Na nekem ilyen idióta emberre nincs szükségem:) szóval azóta sem beszéltünk, és nem is köszön, ha évente 1-2 alkalommal összefutunk a karácsonyi ebéden, és a nagymama szülinapján.

Azért az sokat mond szerintem, hogy a közvetlen családtagjai sem jönnek ki vele. A férjemmel nem beszél amióta vele vagyok, az anyjával sem igazán... egy ideig együtt laktak, de anyósom nem tudta elviselni....a húgával többször is összeverekedett, ők sem beszélnek évek óta egymással.

Szóval a 3 gyerekből 1 mondható normálisnak. Pedig mindet 1 nő nevelte. A kishúg kicsit hasonlít a nővérére: havi szinten váltogatja a pasikat, azt hiszi menő ha dohányzik, szexel 15 évesen és hasonlók... de legalább jobb a természete mint a nővérének...jobban ki lehet vele jönni.

Persze az is hozzátartozik, hogy a 3 gyerek 3 apától van... De akkor is 1 nő nevelte fel őket. Mégis csak 1, a férjem az, akire igazán azt tudom mondani, hogy különleges, és jó ember lett.

Anyósommal felszínes a kapcsolatom egyébként. Nem vagyunk rosszban egyáltalán, de érzem hogy tart egy kis távolságot tőlem. Én ezt megértem. Nem kell hogy mindig mindenki szimpatikus legyen neki....de sose volt köztünk komolyabb nézeteltérés.

1x próbált kioktatni, de az is a férjem hibája volt. Magától soha nem szólt volna bele!!! A a férjem kérte hogy beszéljen velem egy bizonyos magánügyemről. Én akkor is csak annyit mondtam, hogy majd az orvos eldönti....anyu is megvédett. Akkor anyámmal is bunkó volt, belevágott a szavába. Ez volt az egyetlen ilyen eset. De ez a férjem sara, mert ő buzdította. Amúgy nem szól bele a dolgainkba.

Soha nem éreztette, hogy nem engem képzelt el a fia mellé stb.. Nem tudnék róla rosszat mondani. Tiszteletben tartja a fia választását, és ez a lényeg.

Ha látogatjuk a férjemmel, leginkább ők beszélgetnek, én nem szólok bele, csak ha kérdez:)

Akit a sógornőmön kívül nehezen viselek, az a férjem nénikéje.... állandóan azt kérdezgeti mikor lesz gyerekünk. (semmi köze hozzá), és zavaró nagyon.

Illetve anyósom élettársa. Aki szerintem alapvetően nem rossz ember csak irtó buta... és ha valamit a fejébe vesz, ami hülyeség, akkor nem lehet lelőni:D (pl szerinte mindenkinek alanyi jogon jár a TB) és nem lehet neki elmondani hogy nem így van, mert nem érti meg...

Nos, végigolvastam a válaszokat....

Arra a megállapításra jutottam, hogy nem egyszerű két embernek, akik sohasem szimpatizáltak volna egymással, egy közös ismerős kedvéért , konfliktus nélküli kapcsolatot kialakítani.

Képzeljük el, hogy az anya választana feleséget a fiának. Biztos, hogy a fiúnak is tetszene a nő? Biztosan tudna vele élni?

Így van ez az anyával is, a nyakába ültetnek egy menyet, akit nem ismer, sohasem választaná, de most jóban KELL lennie vele....

A másik vegállapításom:

Ahogy az ember öregszik egyre több megrögzött dolga van. Nehéz elviselni ha nem ott találja a papucsát, újságát, mosogatószívacsát ahol annak szerinte a helye van. Sajnos ennek a megértése nem egyszerű egy fiatalnak...

És a harmadik:

Koránál fogva, az ember tényleg hajlamos gyereknek tekinteni egy nála 30-40-50 évvel fiatalabbat!!! Még akkor is, ha az illető 20-30 éves és felnőttnek érzi magát!

"Szerintem a legnagyobb gond, hogy a férfi nem képes egyik fél elé sem nyitottan állni és problémáról beszélni."

Ajjajj!

Van ám olyan férfi is, aki csak az anyukája elé nem mer nyitottan állni, a felesége elé meg úgy, hogy a feleségét azzal "csitítja" hogy az ő anyukája idős, az ő anyukájától nem várható el, hogy változtasson valamin, az ő anyukáját kímélni kell, az ő anyukájának nem kellene ellentmondani, mert ő fog hamarabb meghalni...(!)

"Vagy is szerintem a férfiak a legnagyobb ludasok benne."

Azt, hogy hányan ludasok ebben, azt nem tudom, de az én esetemben....Majd 40 éve hallhatom, miközben én is szép lassan ilyen "védett" korba kerülök, de nekem szavam nem lehet. (anyukája 96)

"Szerintem az anyós-meny problémák kb 5% lenne csak ahol nem lenne megoldható, ha a kicsi fiúcska nem menekülne a problémák elöl."

Ez a meglátás nagyon helytálló...

A 25-ös vagyok, aki a 4-es válaszából idéztem, ezek az idézőjelbe tett mondatok az övéi.

És nagyon egyetértek a 4-es számú válaszolóval, mert nagyon valóságos okokat írt le, és nagyon okos dologra jött rá.

Amit itt ajánl, azt minden anyós - meny viszonyban szenvedő gondolja át, igyekezzen alkalmazni, mert sokak szmára, ahogyan a 4-esnek is, ez lehet egy jó megoldás. És az anyós fiával kötött házasságuk nem rendül meg. (Legalább is emiatt nem. )

:)

Kedves 26-os, a lentebb idézett helyzetről nem én írtam, de csak a pontosság kedvéért jegyzem csak meg. :)

("A másik, amit 25os írt, hogy anyós nyakára ültetnek egy menyt, ez max akkor van így, ha összeköltöznek.")

Amúgy rendben a dolog...

"Így van ez az anyával is, a nyakába ültetnek egy menyet, akit nem ismer, sohasem választaná, de most jóban KELL lennie vele.... "

Nem kell egymás nyakára költözni, és akkor a meny nem lesz anyós nyakába ültetve.

Illetve senki nem várja el hogy jóban legyen anyós a menyével. Én legalább is ilyet sose vártam el, hogy szeressen. Nem is teszi. Biztos hogy nem engem választott volna a fiának, viszont látta hogy boldoggá teszem, ezért elfogadta hogy én vagyok mellette.

Szerintem a normális emberek annyit várnak el, hogy tisztelettel bánjunk egymással.

Anyós ne kezelje le a menyét, hogy ő mindent jobban tud. Ha nem kérdezték, ne alkosson véleményt olyasmiről, ami csak a fiára és a feleségre tartozik. Kéretlenül ne osztogasson tanácsot se gyerekneveléssel kapcsolatban se egyéb dologban. Ha tanácsot kér az ember akkor mondja el, de ennyi....

Az én anyósom is tartja a távolságot tőlem, de megtisztel azzal, hogy nem kontárkodik bele olyasmibe, ami nem az ő dolga.

Kulturáltan tudtunk beszélgetni erről- arról, könyvekről stb.. De nem kioktató hangnemben teszi ezt. pl arról, hogy mi a férjemmel max 2 gyereket szeretnénk, ő viszont úgy látja hogy 3 gyerek a jó. És mikor beszéltünk erről, nem kezdett el hisztizni hogy nekem más véleményem van a dologról, mert én azt mondtam hogy számomra 3 gyerek már sok. Tiszteletben tartotta.

Nem volt bunkó, nem próbálta a saját igazát nyomni folyamatosan. És a legtöbb rossz anyós ezt tette volna.

Sok fiús anya nem hajlandó felfogni, hogy a menyének nem kell vakon mindenben őt követnie, nem kell birka módra mindent elfogadni amit mond. Lehet és kell is hogy legyen saját véleménye a feleségnek.

A gyerek téma csak egy konkrét példa volt...