Mit szólnátok ha anyósotok a szomszédban lakna, és a baba születése óta egyszer nem kérdezte volna meg hogy segithet e valamit (vagy vigyázhat e a babára egy kicsit?

Figyelj, egyrészt ő nem te vagy, ezt el kell fogadni. Magatoknak szülted, nem pedig csak magadnak, és főleg nem neki. Nincsenek saját szüleid?

Nem kényszerítheted rá a babád senkire, főleg nem azt, hogy vigyázzon rá. Nem tudom, mennyi idős, de lehet, hogy már zavarják a gyerekek. A nővérem gyerekei pl. üvöltenek egész nap, anyukám néha sírni szokott, mikor ott vannak náluk a tesómék, annyira kiborul a gyereksírástól (pedig csak 60 éves, még dolgozó aktív nő).

Lehet, hogy majd változik a helyzet, ha nő a gyerek, és gyerek lesz belőle, akivel lehet értelmesen időt tölteni. Vagy: lehet, hogy téged nem szeret, és nem akarja a csecsemődet, nem lehet tudni, miért is csinálja ezt, de el kell tudnod fogadni.

Ne erőltess rá semmit.

26l

Minden nõ magànak szül, ez tetszik nem tetszik ìgy van. Akkor szabad szülni egy nõnek, ha felkészült arra, hogy ha esetleg egyedül marad akkor is el tudja làtni sajàt magàt és a gyereket.

Nem lehet elvàrni màsoktòl olyat ,amit nem akarnak csak mert te nem úgy gondolod.

Kedves kérdező, te vagy abban a hiszemben mivel te idilli családban nőtél fel, mind ilyen. El kell szomorítsalak, nem az. Mert pl az én drága nagymamám az hagyján bennünket a nővéremmel mint unokáit ki nem állhatott. Mikor édesanyám az ő lány halálos betegen feküdt a kórházban még azt sem kérdezte meg, hogy van. Ilyen magának való típusvolt, senki nem bírta hosszútávon elviselni, talán nem véletlen, hogy a temetésén senki rokon nem jelent meg. Csak az önkormányzattól páran akiknek hivatali kötelesegük volt, senki más. Gyermekként személyes sértésnek vettem ha elakartak vinni hozzá, mert gyűlölt engem, ezért én sem szerettem.

Lehet a te anyósod nem ilyen szélsőséges eset, de egy biztos ha ő az idejéből kifolyólag képtelen lenne arra, hogy néha átjöjjön megnézni az unokáját. Én a fiaként nem járnék oda hozzá a gyerekkel, kis kicsikart 5 perces kényszer üdvözlésekre.

Mert ha anyámként képtelen szeretni az gyermekem és rá sem néz. Akkor nem is kellene látnia, mert én egy ilyen ember előtt biztosan nem hajbókolnék kikényszerített álságos szeretetért!