Normálisan "ingyen" van, hogy anyós vigyáz az unokájára?

Hát sajnos azóta még nagyobb balhéba fordult át a dolog. Anyósom ebédre hívta a férjemet, amiből egy étteremben zajló veszekedés lett.

Hogy mekkorát csalódott bennünk és hogy akkor mikor láthatja az unokáját mert mi nem akarjuk hogy ő jöjjön, meg hogy ő nem kiabált a múltkor sem (mondta ezt eléggé emelt hangon az étteremben). Összességében sokmindent mondott a férjem neki, de nem biztos, hogy megértette, inkább csak vádaskodás volt. Ja közben elsírta magát meg jött az én vagyok az anyád aki mennyi mindent tett érted szöveggel.

Párom mondta neki, hogy megbízhatatlan mert nem tud időre jönni és addig maradni ameddig kell, így hogyan bízzuk rá a gyereket amikor mi dolgozunk. Ebből neki az jött le, hogy mi nem bízunk benne. Felhozta az én anyámat is, hogy őt mennyivel jobban preferáljuk (ja csak az én anyám időre jön, nem "jön közbe" neki semmi ha vigyáz a babánkra és láthatóan nem "vigyázni" jön hanem "babázni", azért ez nagy különbség) és kb mindent felhozott évekre visszamenőleg, mikor mit csináltunk vagy nem csináltunk.

Nem tudom hogy fog ez elcsendesülni, ráadásul most szombaton megyünk gyerekszülinapra a sógornőmhöz, ami hát ilyen paprikás hangulatban nem tudom, hogyan fog elsülni...:-(

Annyira lenne kedvem inkább egy teljes szakításhoz és élni a nyugodt ki életünket, van elég dolgunk ilyen nagy családi drámák nélkül is. Most meg pedálozhatunk anyósnál (+sógornőnél). ... mert hát mégis csak a férjem rokonai...

Hát szerencsére a buli nem volt vészes.

Még előtte kérdeztük többször is a sógornőmet, mit vigyünk és mindig mondta semmit. Illetve előző nap egy e-mailban megírta, hogy beteg a gyereke úgyhogy mi döntünk mit akarunk csinálni. (itt a története: http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__betegs.. Úgyhogy végül csak mi ketten mentünk, vittünk szép nagy ajándékot mindkét gyereknek (ne csak az egyik kapjon), vittünk házi sütit meg rágcsákat, chipseket.

Sokan voltunk, úgyhogy mindig volt kivel beszélgetni. Sógornőm kedves volt velünk, anyóssal csak köszöntünk egymásnak, párom beszélt vele pár szót, én semmit sem. Csak kaptam tőle pár gyilkos tekintetet.

Majd még biztosan kapok/unk pár beszólást, megjegyzést stb, de reméljük lassan lecsendesül az egész és visszatérünk a régi, pocsék kerékvágásba ahol anyós össze-vissza ugráltatja a páromat, remélhetőleg ennek a balhénak a hatására már kicsit visszafogottabban.

Hát azóta sokat változott minden, eltelt másfél év. Nekünk született még egy gyerekünk aki most 6 hós, a nagy pedig 2,5 éves.

Anyóssal azóta a nyár óta rendeződött a viszony, de egy kezem meg tudom számolni mennyit segített nekünk másfél év alatt.

Igazából most olyan semleges a viszonyunk, vagyis inkább olyan legyen ahogy ő akarja. Ellenkezni nem ellenkezünk vele, ha valamit akar akkor az úgy lesz, de igazából olyan kevés a kapcsolat, hogy kibírható.

Lett egy fizetett szitterünk mert én már dolgozom, így ővele mindent le tudunk egyeztetni és kizártuk azt az esetet, hogy neki kelljen bármikor is vigyáznia a gyerekünkre. Fogalmam sincs miért, de egyből rosszul alakult ki a viszonyuk, pedig egy tüneményes néni aki nagyon ért a gyerekekhez.

Ennek ellenére már 2szer előfordult, hogy nála aludt a gyerekünk, de inkább csak ilyen kaland szintjén a gyereknek mint igazi segítség.

Én meg teljesen megváltoztattam a hozzáállásom felé, egyáltalán nem veszem fel a dolgait, nem idegesítem magam, mindenre bólogatok aztán azt csinálok amit akarok. És sokkal jobb lett a kapcsolatunk, majdhogynem már jókat is beszélgetünk néha.