Szeretnénk összeköltözni a barátnőmmel, de "anyós após" nem tartja jó ötletnek, aki járt hasonló cipőben kérem írjon. Ti mit tennétek? Részletek lentebb.
Lassan egy éve lesz már, hogy együtt vagyunk a barátnőmmel és mind a ketten szeretnénk egymás mellett élni, aludni felkelni. Saját szüleimmel semmi probléma nincs ők támogatják az összeköltözést. Elég érettek is vagyunk, van állásunk bár elég messze élünk jelenleg egymástól, részben ezért is szeretnénk összeköltözni, az hogy hol az mindegy. Mind a ketten eltartjuk magunkat, beosztjuk amink van. A lány szülei vallásosak, gondolom szeretnék, ha előbb eljegyezném. Ezt jelenleg nem tartom jó ötletnek, hiszen ha el is jegyezném nem lehet tudni mi sül ki az összeköltözésből, még ha most 100 %-ig is megvagyok győződve arról, hogy vele élem le az életem, bizony az élet néha nem úgy alakul ahogy szeretnénk, lehet hosszú távon nem működne jól a kapcsolat.
Barátnőm a mai napon megemlítette az összeköltözést anyukájának és teljesen ellenzi, az anyukája nem mondta hogy miért. Jelen felállásban jó ötlet lenne, ha kiálnék a barátnőm mellett és megbeszélnénk "anyós apóssal" hogy mi ezt miért szeretnénk és őket is meghallgatni? Vagy jobb lenne, ha a barátnőm intézné ezt el a saját szüleivel?
A másik véleményem a dologgal kapcsolatban: Eddig nem sűrűn volt ilyen az életemben, hogy leendő anyóssal és apóssal vitatkozzak és ez a szituáció eleve sakk matt, én hogyan tudnám meggyőzni őket, hisz nekik az a dolguk, hogy védjék a lányukat, pedig egész jól kijövök mindenkivel nagyon kevés emberrel van problémám, aki tud erre jó megoldást találni az ne tartsa magában. :)
válasza: válasza:Amikor én költöztem össze a férjemmel, az én szüleimnek sem tetszett.
Nem volt konkrét okuk, egyszerűen csak. Olyan nevetséges indokokat hoztak fel, hogyha ma hallanák, biztos elsülyednének szégyenükben.
Szerintem egész egyszerűen képtelenek voltak elfogadni, hogy felnőttem, és kirepülök. Plusz azt, hogy ezentúl nem ők lesz a legfontosabbak.
Nálunk volt eljegyzés, mivel férjem így akarta jelezni, hogy komolyak a szándékai. Egy eljegyzés még nem a világ vége, simán fel lehet bontani, ha nem illik össze két ember.
Megnyugtatta őket.
Viszont mindent én beszéltem meg velük, nem engedtem, hogy a férjemmel vitatkozzanak erről.
Én álltam oda, hogy fogadják el, felnőttem. Ha ebben nem tudok kiállni magamért, akkor sosem fogadták volna el, ha érted, mire gondolok.
Szerintem itt is a barátnődnek kell kiállnia magáért. Te csak legyél a szülőkkel udvarias, kedves. De ez nem a te harcod...
válasza:Kevés a részlet. Hány évesek vagytok? Dolgoztok?
Te semmiképpen se beszélj a lány szüleivel négyszemközt, mivel ez kb. úgy jönne ki, hogy a barátnőd kihagyod, és a feje felett intézkedsz. Viszont ha a barátnőd is ott van, akkor négyesben megvitathatjátok a dolgot.
válasza: válasza:Trollnok!
"Elég érettek is vagyunk, van állásunk bár elég messze élünk jelenleg egymástól, részben ezért is szeretnénk összeköltözni, az hogy hol az mindegy. Mind a ketten eltartjuk magunkat, beosztjuk amink van."
válasza:Sok az ellentmondás a kérdésedben.
Szeretnél összeköltözni a lánnyal, mert nagyon szereted blabla, utána meg írod, hogy az eljegyzés nem lenne jó ötlet, mert hát nem 100% az, hogy valóban ezzel a lánnyal szeretnéd leélni az életedet. Most akkor wtf? :O
válasza:Nálunk is volt a családban egy ilyen eset, hogy kicsikarták az eljegyzést a 22 éves sráctól, csakhogy béke legyen, aztán 5 évig jártak jegyben, mire eljött az esküvő.
Az az igazság, hogy az eljegyzés sem garancia semmire. Főleg ha "kierőltetik". Az vagy jön belülről, belső elhatározásként, vagy megette a fene.
Nálunk sem volt túl lekes a család egyik felől sem, főleg az én szüleim húzták az orrukat, indok nem volt, csak...
Anyósomék vallási okokból, de SOHA nem szóltak egy rossz szót sem, de éreztem, hogy annyira nem tetszik.
Mi jövőben házasodunk és nem családi nyomásra :D Már elcsitultak a kedélyek, minden csoda 3 napig tart. :)
Annak idején én a cuccaimat az egyetemről egyeenesen idehoztam, senkit nem kérdeztem meg arról, hogy mit szólnak hozza. Persze bónuszként nehéz volt nagyon az első év, alig találtam munkát...
A párom szüleinek viszont örökké hálás leszek, amiért soha nem volt egy rossz szavuk sem, akkor sem, ha nem értettek velük egyet. Mindig csak támogattak és bátor1tottak.
24_N
válasza:Köszi köszi a sok rentgetek visszajelzést. :)
Négyszemközt én sem szeretnék beszélni a szülőkkel, pont amiatt amit korábban is mondtál Trollnok, barátnőm aranyos kedves és kicsit félénk, jó lenne ha egyedül megtudná vívni ezt a harcot, de ha nem akkor ott leszek mellette az biztos.
A szövegem ellentmondásos részére visszakanyarodva. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogyan megy tönkre egy házasság, a szüleimnek igen kacifántos életük volt, pedig anyukám még a kapcsolat első 7 évébe is azt mondta, hogy apukám a lehető legjobb férj a világon, mindenben segített, lehetett rá számítani, tette a dolgát aztán valamiért, nem tudni miért elkezdett inni, gondolom problémái voltak, de annyira büszke jellem volt, hogy soha nem szerette mutatni a gyengeség jelét. Ez 12 év alkoholizmushoz vezetett, anyám jó pár évig folyamatosan segíteni akart neki, hogy lehetne megoldani apám szüleit is felhívta mondta hogy baj van, az sem vált be, aztán végül válás lett belőle, apám megfenyegette anyámat, hogy megöli, anyám elköltözött, majd apámat sárgaságot kapott és gyógyszer túladagolás vitte el.
Szóval röviden: a jövő kifürkészhetetlen ennyit akartam ezzel a pár sorral közölni, jobb előbb feltárni ezeket a területeket, bár a fenti történet alapján bármi megtörténhet, de fő az optimizmus.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!