Féltékenység? Anyós probléma? Férjem az Anyukám ellen? Háromszög? Két macska közt az egér játék? Került hasonló helyzetbe valaki?

Párom és Anyukám sosem jöttek ki, mert nekem túl szoros a kapcsolatom a beteg Anyukámmal, így ő nagyon nehezen engedett el, férjem az esküvő után válaszút elé állított végül: vagy az Anyám vagy Ő. Akkor valahogy sikerült átlendülni ezen, de most újra "döntenem" kell: vagy a Férjem vagy az Anyám. Hogyan tovább?

Hosszú dolog, röviden: fura és elég nehéz volt a gyerekkorom és 26 éves koromig még nem volt kapcsolatom sem, csak a család és a munka. Aztán megismertem a párom, első komoly kapcsolat volt, nulla tapasztalat, hamar összeköltöztünk-külön. Megértettem a Férjem, hogy a házasság után mi egy új család lettünk és már vele kell, hogy többet foglalkozzak. Igen, nagyon fájdalmas és nehéz volt, végül is jót akart nekem. Külső segítséggel visszatértem hozzá és átértékeltem a szüleimmel a kapcsolatot és sokat változtattam, változtam. Igen, sokat köszönhetek a Férjemnek, hogy elindított szüleimtől való elszakadás felé. Anyukám is segített benne, partner volt, egy fokig... Egy darabig jobb volt, de terápiára csak én jártam, együtt nem volt hajlandó a Férjem eljönni. Sajnos én éreztem, hogy ez így nincs megoldva és, hogy a Férjemben levő Anyám elleni gyűlölet nem fog megszűnni magától.És bennem is megbillent valami.

Megértem Anyum is, mert a sok családi probléma és a betegség (idős, SM beteg, járókeretes) miatt kötődik hozzám és mindkettőnknek jó, ha pl. majdnem mindennap beszélünk telefonon és kb. 2 hetente kimegyek néhány órára hozzájuk. Időnként el kell vele beszélgetni, hogy ha soknak érzem a telefonokat, stb., de már magam sem tudom..

Párom fél, ha ő ágyban fekvő beteg lesz én otthagyom és Anyum ápolom... Féltékenyek egymásra azt érzem, hogy jobb lenne ha 2 vagy 3-4 lenne belőlem. Rossz középen lenni!

Kiálltam mellette mindig, nem engedem, hogy beleszóljon Anyám az életünkbe,de a Férjem ezt nem így érzi... Sosem szapultam a férjem és sosem szólt bele Anyám, hogy hogyan élünk, ha próbálkozott is, leállítottam. Ő is mindig kiállt mellettem a saját szüleivel szemben. Anyósom jobban beleszól, de Párom leállítja.

Én más vagyok, megértem és elfogadom, hogy a szüleim olyanok amilyenek. A férjem nem tudja elfogadni őket, igen sokat sírtam, mert megbántott Anyukám vagy a testvérem, lehet ez már ott ment el rossz irányba.

De már megtanultam kiállni magamért és nem hagyom magam velük szemben sem. Csak ezt meg a változásokat a Férjem nem érzi, most nem. Közeledni nem akar, kommunikálni nem akar, csak döntsem el mit akarok... Mit tegyek, Magam sem tudom, hogy mit akarok Tőle már, ezt ki kell derítenem

Sajnos a közös kutyánkkal nem tudtunk mit kezdeni, féltékeny volt rám, mert szerettem őt és amikor beteg lett, többet foglalkoztam vele, mint Vele. Hibáztam én is, akkor is és most is. Most macskánk van, háát... meglátjuk hogyan bírja a cica!

Visszatérve, igen válaszút elé állított újra, szeretem, de már nem érzem biztosnak magam benne, hogy ezt hosszútávon kezelni tudom, mert az Anyámat is szeretem, de máshogy, Őt már elengedtem, de arra nem vagyok hajlandó, hogy a csak havonta hívjam fel, mert az nem ÉN vagyok. Mások az szükségleteink, de ezt a Férjem nem fogadja el, annál jobban megsértettem, megbántottam Őt... Zavaros és nem is lehet ezt leírni jól.. nem akarok középen lenni, de lehet, hogy egy Férfi sem tudja elviselni, ha szeretem az Anyukámat? Ha valaki volt-van hasonló helyzetben és érti, az legyen szíves írjon tapasztalatot. Köszönöm!!