Anyósom 45 évesen úgy öltözik mint egy 16 éves tini. Mit csináljunk vele?

Nehogy a málna mondja a macinak, hogy mikor lesz a szüret! Nem vagy az anyja, azon kívül nem a 16 évesek kiváltsága a rövid szoknya, a magassarkú. A 45 évesekhez illik a kivágott top. Te pedig vedd le magadról az "anyukavagyok, nememígyisjó" trottyos mackónadrágot meg a férjed xarrámosott kinyúlt pólóját. Próbálj te is inkább nő lenni, tanulj anyósodtól.

Anyós számára kiváló ellentartást biztosít, mely itt paradox módon önigazolásként funkcionál, mely a dacból konvertálódott át, hogy könnyebb legyen megélni a világ és önmaga diszharmóniáját, aszinkronját. Ha szavakkal nem is, hét testbeszéddel ti is ellene (azaz hát mellette) vagytok, mégpedig megrökönyödés szintjén ellenzitek. Ez csak olaj a tűzre, ahogy mindenki más is így viseltet vele szemben, erre nyakamat. Fordított pszichológia be tud jönni: el kell engedni, magára hagyni, hadd szálljon, elfele, a p|csába, ő csinálja ezt, ő generálja, tehát ha lufiként szabadjára van engedve, idővel ráeszmél, hogy egyedül van. Hogy hamisak a fiatalítani hivatott eszközök az életében, mert eszközök ők csupán. A magánytól, pedig ösztönösen menekül az ember, így egy Münchausen báró-szerű megoldással önmaga kijöhetne ebből az állapotból, HA mindenki tenne rá és nem foglalkozna vele. A kisgyerek is addig ordít, míg van közönsége vagy számíthat rövid időn belül közönségre. Ő is megtalálta valakikben a hamis közönségét, de összefogott ellene a saját egója és a környezet érdemi reakciója, nevesen, hogy ha ő fiatal akkor lehessen fiatal, ebben őt nem akadaályozhatja senki. Egészséges mértéke is van a jelenségnek, láthatóan ő nem azt a verzióját tudta kiválasztani. Gondolom a haláltól is retteg (ezt mindig is szánalmasnak tartottam).

A környezet biztosít ellentartást. Kimaradt egy szavacska. Látom, kötelező közhelyparádé már lezajlott előttem.:)

36-37, ütős a cucc.