Mit csináljunk apámmal, hogy mindenkinek jó legyen?

Nagyon kellemetlen már, mert érezni, hogy rosszul érinti, hogy már nem olyan "fontos ember", de ha ő nem, legalább nekünk figyelembe kell venni a fizikai határait.

A kisebbik rossz elvén arra hajlok, ogy inkább legyen egy kissé megbántott, de egészséges apám, mint egy rokkant vagy neadjisten halott.

Sajnos ő arra is képes, hogy nekiáll "nagy szakértelemmel" villanyt szerelni (sok csupasz vezeték lóg a falból, később jön majd villanyszerelő rendbe tenni a kábeleket) és odasül a drót végére...

Nem mártír típusú, inkább önzetlen ember. De folyamatosan intézkedik, irányít. Ha csoportba kerül, azonnal átveszi az irányítást.

Olyanokra már megkértem, hogy amikor szülök (terhesség végét járom), akkor a kórházban ismerkedjen a javamra, barátkozzon. Ebben nagyon erős, hihetetlen diplomáciai érzéke van, könnyen megnyeri az embereket.

Főiskolai házidolgozatokban is szokott segíteni, ezekben eredményes is, jól fogalmaz, jó beszédkészsége van.

De a tipikus férfimunkákra, mint szerelések nem alkalmas, nálunk mindig is anyám végezte ezeket. Zárat cserélni is anyámtól tanultam meg :)

Tehát összességében egy gondoskodó, átlaghoz képest nőiesebb érdeklődési körű (unokát simán rábíznám akár napokra is majd), emellett nagyon impulzív személyiség. A családért bármire képes, nagyon jó apa egyébként, nagy teherbírással.

Csak a mostani helyzetben olyanban szeretne segíteni, ami egyszerűen veszélybe sodorná. A férjem próbálja telefonon nyugtatni (jajj, képzeld, a segédmunkás 15 évvel idősebb nálam, de látni, hogy ő napi edzésben van, én sokkal kevesebbet bírtam, hiába vagyok fiatalabb nála), illetve gondolkozik kamufeladaton neki.

Kerthez is kértem már segítséget, de az jelenleg álló projekt, az építési mozgások miatt nem érdemes még nekiállni, tiszta por és sitt minden.

Annyira fel van pörögve, hogy nekem is állandóan orvosi tanácsokat ad, pedig köze nincs az egészségügyhöz. A kedvencem a "jóslófájásra kisüstit" volt :) Már szülésből is kiokított, persze személyes tapasztalat és egészségügyi rálátás nélkül - eléggé komikus volt :) Ha rajta múlna, szerintem bejönne helyettem szülni, vagy levezetné, aztán vagy életben marad a gyerek, vagy nem, de ha elég lelkes, még a dokit is eligazítja, hogy hogyan kell császárt csinálni :) Vagy megmutatja neki... :)

Illetve csinált egy vállalkozást is unalomból (lehet rohangálni, tárgyalni, szervezni), amivel nem keres rosszul, de szerintem elsősorban az elfoglaltság miatt csinálja, nem annyira a pénzért.

Most a lakás és az unoka téma tartja lázban, csak ugye az unokával még nem tud mit kezdeni, amíg testen belül van.

Emlékszem a nyugdíjazása körülményeire is; pénteki nap volt az utolsó munkanapja. Csütörtök este beszélgettünk, mondta, hogy na vééégre, mennyit fog pihenni, de jó lesz. Nagyon stresszes, felelősségteljes, napi 12-14 órát igénybe vevő munkája volt.

Pénteken hazajött, tett-vett, korán elment aludni. A szombatot végiglustálkodta az ágyban, tévézett, aludt. Vasárnap némi vakarózás után kiment kertészkedni, kutyát sétáltatni.

Hétfőn nekiállt nagytakarítani. Kedden kétségbeesetten közölte, hogy ő nagyon unatkozik és nem tudja mit csináljon. :)

Szóval negyvenvalahány év után egy nap volt, amit ténylegesen pihenéssel töltött, a többiben már megjelent a sajtkukac :)

Anyám panaszkodik amiatt, hogy apám nem hajlandó tudomásul venni, hogy öregszik. Nincs szerencsére komoly baja, de a fizikai ereje, reakcióideje természetes mértékű hanyatlásban van. A balesete is emiatt volt, megbotlott és nem tudott időben reagálni, ezért gurult vissza a lépcsőn (és nem akarta eldobni a kezében tartott tárgyakat, ami nagyjából 1000 Ft anyagi kárt jelentett volna, cserébe meg tud kapaszkodni). Így még a virágcserepeket is magára szórta zuhanás közben.

Vérző fejjel tett-vett egy darabig, utána ment be a lakásba és anyám fél órás unszolására mentek be a kórházba. Ahol kitisztították a sebet és összevarrták. Ezért mondjuk letoltam elég csúnyán, hogy ilyen felelőtlen nem lehet...