Én reagálom túl?
Van anyósomnak most egy pasija. Nála alszik minden nap,ott főz, mos, takarít stb, szóval vezeti a háztartást. Ugyanezt csinálta az exével (azzal majdnem 1 évig voltak együtt), akkor már odaköltöztem a páromhoz, teljesen mást alakítottunk ki, úgy ahogy nekünk tetszik. Akkor is anyós minden nap jött haza, főzött magának/nekünk, holott mi már eldöntöttük mit főzök egész héten, kitaláltam azt is mikor-melyik nap takarítok ki és hol, akkor is volt, hogy arra jöttem haza ő helyettem kitakarított. Semmilyen segítséget nem kértünk tőle, érzem magam 25 évesen elég önállónak, hogy háztartást vezessek (3 évig az exemmel is így történt). Még azt tudni kell, hogy anyós délutánra jár dolgozni, délelőtt a pasinál tesz-vesz, és kb 2-3 órát meg itt tölt feleslegesen. Visszatérve az exére, ők vmikor novemberbe szakítottak és anyós hazaköltözött és teljesen máshogy csinált mindent,amihez mi hozzászoktunk, ezzel nem is lett volna semmi gáz, ha megkérdezi, hogy ne haragudjunk, de neki máshogy áll kézre minden, csinálhatná-e úgy, de nem kérdezte, mindent úgy csinált ahogy neki tetszett, nekem pedig felborított mindent, 2 nő egy háztartásba meg veszélyes, szóval semmit se beszéltünk meg, ki-mit csinál stb, és én ettől idegbajt kaptam. A mostani pasinál ugye megcsinál szintén mindent, de amikor ide is jön és magyaráz nekem, kérdezősködik, hogy mit főzök, mert ő ezt meg azt gondolta, meg adja a tanácsot, hogy mit főzzek, mert a fia ezt is azt is szereti, de mi mindent megbeszéltünk, hiába mondom, magyaráz tovább. Nem győzök a páromnak panaszkodni, hogy beszéljen vele, mert már nem bírom, ő csak annyit mondott neki, hogyha hazalátogat, ne csináljon semmit, örüljön, hogy pihenhet, azaz hagyjon mindent rám. Megjegyzem, meg nem azért, hogy fényezzem magam, de ha anyós nincs itt, nagyobb a rend, nyugodtabb vagyok én is, és a párom is örül, hogy nincs itt, magunk vagyunk. De már megint ott tartunk, hogy állandóan okoskodik és félek nagyon kifakadok magamból elég durván, de félek neki kifakadni, mert rettentően haragtartó, a saját húgával évek óta haragszik, azért ami meg sem történt, és félek, hogyha én megmondom neki, hagyjon minket önállóan élni, akkor velem is hatalmas haragot fog tartani és azt nem szeretném.
Ezért marad a kérdés, "én reagálom túl"?
#40
Nem halt meg az apósom,elváltak
És komolyan mondom némelyik embertől így ismeretlenül nagyon rosszul esik hogy lehülyéztek, azt mondjátok huzzak a p.csába
Komolyan... Nagyon rosszul esik :(
Nem mindent mondtam el az anyósról, nem véletlenül váltak el
Az egy dolog hogy övé IS a ház, és azért nem tetszik hogy beleszól mit főzzek, mert én se mondtam neki soha ő mit főzzön
Attól, hogy övé IS a ház attól még nem jogosítja fel sok dologra
"Nem mindent mondtam el az anyósról, nem véletlenül váltak el "
Az, hogy miért váltak el, neked ahhoz semmi közöd.
Amúgy meg nagyon rosszul reagálod le, te max 2 éve laksz ott, ő meg mondjuk 30. Azért ne a befőtt tegye el a nagymamát, jó? Ajánlom a szótárban a kommunikáció szót, hidd el, csodákra képes...
Velem-velünk kapcsolatba
Nekünk is csomó olyan.dolog van ami miatt szólhatnánk
Pl nem 1x dobtam ki TÖBB ÉVE LEJÁRT KAJÁT, megrohadt dolgokat a hűtőből, a spájzból, majdnem mindenhonnan.... Soroljak még dolgokat?!
Na jó, sztem jobban járok ha magam oldom meg, úgy se ért meg engem soha senki, a páromon és a családomon kívül
Lehet sok mindenhez nincs közöm vele kapcsolatban, de akkor ő se ellenőrizzen minket nap mint nap
És azért nem merek vele beszélni, mert félek, hogy ugyanarra sorsra jutok, mint a testvére, harag-düh-sértődöttség mind a kettőnk részéről és hiába áll a párom mindenbe mellettem, félek hogy aztán örök vita lesz a dologból azt meg nem szeretném :(
"Az egy dolog hogy övé IS a ház, és azért nem tetszik hogy beleszól mit főzzek, mert én se mondtam neki soha ő mit főzzön
Attól, hogy övé IS a ház attól még nem jogosítja fel sok dologra"
Kislány.
Azt viszont elfelejted, hogy övé IS a ház, de SEMENNYIRE nem a tied.... Örülj, hogy nem kell fizetned neki lakbért....
Írod, hogy él az apósod, csak elváltak.
Ezek szerint nem örökölte a férjed a ház felét. Ezek szerint úgy került az Ő tulajdonába, hogy megvásárolta annak idején az Édesapjától, hogy ő el tudjon költözni?
Most látom, hogy azt írtad:
"Na jó, sztem jobban járok ha magam oldom meg, úgy se ért meg engem soha senki, a páromon és a családomon kívül"
Gondolom, nem is abban a reményben tetted fel itt ezt a kérdést, hogy bárki más megoldhatja ezeket a problémákat helyettetek.
Tanácsokat, véleményt, észrevételeket kaphatsz mástól, de ha Neked, Nektek van bármi konfliktusotok, vagy nézeteltérésetek az Anyósoddal, akkor ki más oldhatná meg, mint Ti?
"És azért nem merek vele beszélni, mert félek, hogy ugyanarra sorsra jutok, mint a testvére, harag-düh-sértődöttség mind a kettőnk részéről "
Nyilván nem ismerlek benneteket és a körülményeket, de azt még mindig nem igazán értem, hogy miért ne lehetne legalább megpróbálni normális, barátságos hangnemben megbeszélni ezeket a dolgokat, elmondani, hogy ki mit hogyan szeretne, és meghallgatni a másik elképzeléseit.
Az már önmagában egy óriási pozitívum, hogy a Férjed megért Téged, mint írod. Ha Ti ketten olyan egyetértésben vagytok ilyen tekintetben, akkor még csak nem is feltétlenül kéne Neked szóba hozni ezeket, elég lenne, ha a férjed beszélgetne erről az Anyukájával.
Gondolom, hogy ha annyira vannak jó viszonyban, hogy jó megoldásnak tartotta, hogy hosszú távon arra rendezkedjetek be, hogy egy fedél alatt éltek, akkor egy ilyen őszinte beszélgetés sem lenne megoldhatatlan feladat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!