Én reagálom túl?
Van anyósomnak most egy pasija. Nála alszik minden nap,ott főz, mos, takarít stb, szóval vezeti a háztartást. Ugyanezt csinálta az exével (azzal majdnem 1 évig voltak együtt), akkor már odaköltöztem a páromhoz, teljesen mást alakítottunk ki, úgy ahogy nekünk tetszik. Akkor is anyós minden nap jött haza, főzött magának/nekünk, holott mi már eldöntöttük mit főzök egész héten, kitaláltam azt is mikor-melyik nap takarítok ki és hol, akkor is volt, hogy arra jöttem haza ő helyettem kitakarított. Semmilyen segítséget nem kértünk tőle, érzem magam 25 évesen elég önállónak, hogy háztartást vezessek (3 évig az exemmel is így történt). Még azt tudni kell, hogy anyós délutánra jár dolgozni, délelőtt a pasinál tesz-vesz, és kb 2-3 órát meg itt tölt feleslegesen. Visszatérve az exére, ők vmikor novemberbe szakítottak és anyós hazaköltözött és teljesen máshogy csinált mindent,amihez mi hozzászoktunk, ezzel nem is lett volna semmi gáz, ha megkérdezi, hogy ne haragudjunk, de neki máshogy áll kézre minden, csinálhatná-e úgy, de nem kérdezte, mindent úgy csinált ahogy neki tetszett, nekem pedig felborított mindent, 2 nő egy háztartásba meg veszélyes, szóval semmit se beszéltünk meg, ki-mit csinál stb, és én ettől idegbajt kaptam. A mostani pasinál ugye megcsinál szintén mindent, de amikor ide is jön és magyaráz nekem, kérdezősködik, hogy mit főzök, mert ő ezt meg azt gondolta, meg adja a tanácsot, hogy mit főzzek, mert a fia ezt is azt is szereti, de mi mindent megbeszéltünk, hiába mondom, magyaráz tovább. Nem győzök a páromnak panaszkodni, hogy beszéljen vele, mert már nem bírom, ő csak annyit mondott neki, hogyha hazalátogat, ne csináljon semmit, örüljön, hogy pihenhet, azaz hagyjon mindent rám. Megjegyzem, meg nem azért, hogy fényezzem magam, de ha anyós nincs itt, nagyobb a rend, nyugodtabb vagyok én is, és a párom is örül, hogy nincs itt, magunk vagyunk. De már megint ott tartunk, hogy állandóan okoskodik és félek nagyon kifakadok magamból elég durván, de félek neki kifakadni, mert rettentően haragtartó, a saját húgával évek óta haragszik, azért ami meg sem történt, és félek, hogyha én megmondom neki, hagyjon minket önállóan élni, akkor velem is hatalmas haragot fog tartani és azt nem szeretném.
Ezért marad a kérdés, "én reagálom túl"?
válasza:el tudom képzelni, de én 100000... %, hogy elkapnám a menyem vagy vejem és elbeszélgetnék velük, hogy hogy gondolják és megbeszélnénk, nem úgy hogy mindent megcsinálok úgy ahogy az nekem tetszik, őket is bevonnám, kompromisszummal
anyósnak mondtuk már, célozgattam is, hogy nyugodtan bízza rám, megcsinálom, de nem használ, 2 perc múlva azt is elfelejti mit kérdeztem vagy kértem
az jobb volna ha itthon ülnék egész nap és direkt ki is használnám, hogy jaaaj a mami ott is megcsinálja, itt is
így van, majd ha szülök, majd az unokát gondozza... szép is volna
ÖNÁLLÓSÁGOT SZERETNÉNK!!! NEM KITÚRNI!!!
válasza:"Helyette én gondoskodok a fiáról, én mosok rá stb, mindent megcsinálok, ha meg ő hazajár mi marad nekem???? "
Kiskorú a férjed? Mert ha nem, akkor szerintem nem az anyósod HELYETT gondoskodsz róla.
Egy felnőtt férfiról gondoskodsz, akinek egyedülállóként saját magáról kellene gondoskodnia.
válasza:most nem azért, de ha van férjed, netán gyerek is van, mindenki csinálja a saját dolgát?
én magam után csinálok mindent, a párom saját maga után, a gyerek szintén? "ez a nők sorsa" na mindegy
előbb-utóbb megtanul mindenki magáról gondoskodni, amíg nem ismertük egymást, addig biztos elvolt egyedül is a párom, ha az anyja nem pasizott épp, erről is tudnék mit mesélni...
és a mai napig van, hogy ha a párom kitalálja hogy most ő akar főzni, akkor ő főz, megadom a lehetőséget, sőt még sütni is szokott
#34
mennék én, de nem tudom a párom rábeszélni :((((
és nem más nyakán élek, ők akarták, hogy én menjek, sőt könyörögtek az esküvő előtt, mert anyós nem akar távol lenni a fiától, Erdélybe meg nem akartak jönni, hogy az én családomhoz legyünk közel, választanom kellett
válasza:"Még azt tudni kell, hogy anyós délutánra jár dolgozni, délelőtt a pasinál tesz-vesz, és kb 2-3 órát meg itt tölt feleslegesen."
Mivel a ház épp annyira az Ő tulajdona is, mint a férjedé, akár napi 24 órát is ott tölthetne, és joga lenne hozzá.
Egyébként Ő szokott azzal kapcsolatban véleményt mondani, hogy Te, illetve a férjed naponta hány órát töltötök "feleslegesen" otthon, mikor lehetnétek máshol is?
"mindent úgy csinált ahogy neki tetszett, nekem pedig felborított mindent"
Abba belegondoltál esetleg, hogy Ő esetleg pont ugyanezt érezhette a Te ténykedéseddel kapcsolatban (tekintve, hogy hogy pár évtizedig egyedül vezette a háztartást, mielőtt Te odaköltöztél)?
"szóval semmit se beszéltünk meg, ki-mit csinál stb, és én ettől idegbajt kaptam"
Próbáltál Vele erről udvarias, de őszinte beszélgetést kezdeményezni, nem egy konfliktushelyzet közepén, hanem nyugodt körülmények között?
" ..... ha anyós nincs itt, nagyobb a rend, nyugodtabb vagyok én is, és a párom is örül, hogy nincs itt, magunk vagyunk."
Ez egyrészt érthető, másrészt könnyen lehet, hogy anyósod részéről kölcsönös ez az érzés a Ti jelenlétetekkel kapcsolatban, harmadrészt semmit nem változtat azon a tényen, hogy ugyanannyi joga van otthon tartózkodni, mint Nektek.
".... félek nagyon kifakadok magamból elég durván, de félek neki kifakadni, mert ......"
Ez valóban nem tűnik jobb ötletnek, hacsak nem akartok előbb-utóbb máshova költözni.
Annak van valami akadálya, hogy a durva kifakadás helyett egyszer normális hangnemben, egymás véleményét és érzéseit tiszteletben tartva beszélgessetek a helyzetről, és arról, hogy - mivel a körülmények miatt kénytelenek vagyok kölcsönösen alkalmazkodni egymáshoz - milyen kompromisszumokat tudnátok kötni a "békés egymás mellett élés" érdekében, és megnézni, hogy melyik részről milyen kéréseket, igényeket kéne ehhez tiszteletben tartani közös megállapodás alapján?
válasza: válasza:Van még egy dolog, amibe szerintem érdemes lenne belegondolnod: számodtokra jelenleg egy kifejezetten szerencsés körülmény az, hogy az Anyósod sok időt tölt a Párjánál.
Most azt nehezményezed, hogy - a Te meglátásod szerint - feleslegesen tölt otthon pár órát.
Ugyanakkor adódhat még olyan helyzet az életében, hogy úgy dönt, hogy - akár ezzel a férfival, vagy esetleg később egy másikkal - a saját otthonában szeretne együtt élni.
Ehhez - mivel a ház fele részben az ő tulajdona - magától értetődő módon ugyanúgy van joga, mint a Párodnak ahhoz, hogy Te ott élj Vele.
Ha egy ilyen helyzet adódna, az még nagyobb alkalmazkodást igényelne minden érintett részéről, különösen azután, hogy előbb utóbb nyilván az Anyósod is, és az élettársa is nyugdíjba mennek, és több időt töltenek majd otthon.
Nem tudom, hogy szeretnétek-e majd gyerekeket, de ha igen, és úgy, hogy továbba is az Anyósoddal éltek, akkor az az élethelyzet nyilván még több alkalmazkodást fog megkívánni mindenkitől.
Tudom, hogy nem vagytok könnyű helyzetben, de ha én élnék ilyen körülények között, akkor nagyon igyekeznék a saját érdekemben, érdekünkben minél többet javítani az Anyóssal való kapcsolatomon, és igyekeznék nem azt nézni, hogy kinek miben nincs igaza, és ki mit csinál rosszul, hanem azt, hogy mit tehetnénk közösen azért, hogy a nagyobb harmónia irányába változzon a helyzet, nem pedig fordítva.
válasza:"ÉRTSÉTEK MEG NEM AKAROM KITÚRNI A HÁZBÓL!!! NAGYÍVBE LESZ*ROM!"
Ja nem akarod kitúrni, de azért ne legyen már ott feleslegesen pár órát mindennap, meg ne csináljon semmit, ne szóljon bele semmibe. Ha szerinted ez nem kitúrás, akkor mi? Legalább magadat ne csapd be. És te mit szólnál az ő helyében? Van egy lakásod, meghal a férjed, a gyereked örököl és odaviszi a párját, ő meg közli, hogy te csak ne legyél ott, ne csinálj semmit másképp, mint ők, meg különben is a húzz a p.csába és hagyd őket békén.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!