Én reagálom túl?

Van anyósomnak most egy pasija. Nála alszik minden nap,ott főz, mos, takarít stb, szóval vezeti a háztartást. Ugyanezt csinálta az exével (azzal majdnem 1 évig voltak együtt), akkor már odaköltöztem a páromhoz, teljesen mást alakítottunk ki, úgy ahogy nekünk tetszik. Akkor is anyós minden nap jött haza, főzött magának/nekünk, holott mi már eldöntöttük mit főzök egész héten, kitaláltam azt is mikor-melyik nap takarítok ki és hol, akkor is volt, hogy arra jöttem haza ő helyettem kitakarított. Semmilyen segítséget nem kértünk tőle, érzem magam 25 évesen elég önállónak, hogy háztartást vezessek (3 évig az exemmel is így történt). Még azt tudni kell, hogy anyós délutánra jár dolgozni, délelőtt a pasinál tesz-vesz, és kb 2-3 órát meg itt tölt feleslegesen. Visszatérve az exére, ők vmikor novemberbe szakítottak és anyós hazaköltözött és teljesen máshogy csinált mindent,amihez mi hozzászoktunk, ezzel nem is lett volna semmi gáz, ha megkérdezi, hogy ne haragudjunk, de neki máshogy áll kézre minden, csinálhatná-e úgy, de nem kérdezte, mindent úgy csinált ahogy neki tetszett, nekem pedig felborított mindent, 2 nő egy háztartásba meg veszélyes, szóval semmit se beszéltünk meg, ki-mit csinál stb, és én ettől idegbajt kaptam. A mostani pasinál ugye megcsinál szintén mindent, de amikor ide is jön és magyaráz nekem, kérdezősködik, hogy mit főzök, mert ő ezt meg azt gondolta, meg adja a tanácsot, hogy mit főzzek, mert a fia ezt is azt is szereti, de mi mindent megbeszéltünk, hiába mondom, magyaráz tovább. Nem győzök a páromnak panaszkodni, hogy beszéljen vele, mert már nem bírom, ő csak annyit mondott neki, hogyha hazalátogat, ne csináljon semmit, örüljön, hogy pihenhet, azaz hagyjon mindent rám. Megjegyzem, meg nem azért, hogy fényezzem magam, de ha anyós nincs itt, nagyobb a rend, nyugodtabb vagyok én is, és a párom is örül, hogy nincs itt, magunk vagyunk. De már megint ott tartunk, hogy állandóan okoskodik és félek nagyon kifakadok magamból elég durván, de félek neki kifakadni, mert rettentően haragtartó, a saját húgával évek óta haragszik, azért ami meg sem történt, és félek, hogyha én megmondom neki, hagyjon minket önállóan élni, akkor velem is hatalmas haragot fog tartani és azt nem szeretném.

Ezért marad a kérdés, "én reagálom túl"?