Komolyan ennyire sok az anyós gyűlölő nő?

A 21-es válasza amúgy elég érdekes, én meg már most azt nézem, hogy jaj vége lesz az összes nőnek a környéken tőle, csak ne bántsa őket...

Amúgy apám két nővérének vannak egy idős fiai, sokat járunk össze a két nő tökéletes példája a két féle nőnek/anyósnak.

Az egyik az a típus, aki alig várta, hogy végre a fia találjon már egy kislányt, mikor talált, akkor jaj de kedves, jaj jól megvannak, ugye milyen szép? Ugye milyen szépet és finomat sütött? Ugye milyen jól mutatnak együtt?

A másik? A lány semmivel sem rosszabb, vagy másabb, mint a fentié. De a kezdetektől ez megy: hát találhatott volna jobbat is, na persze, úgyse lenne az én fiamnak elég jó senki. Ez is ezt meg azt se csinálja rendesen. Hogy a fiamnak megfelel? Dehogy felel! Majd én megmutatom!

Az én anyósom egyik fia olyan párt talált magának aki nem főz neki, mivel nem tud valami ilyesmi lehet. Az anyós ezért mindennek elmondja a lányt, hogy nem törödik a fiammal, megvetet vele mindent a boltban stb.

Azt elfelejtik a kedves anyósok, hogy azt a fiú gyereket ők nevelték, és ha a fiú azzal a lánnyal van akkor az az ő választása, és azt illene elfogadni nem? Miért nem nevelte úgy, hogy megláthassa egy nőben, a jó feleség-alapanyagot?

Hm kedves anyósok?

Ó engem az nem zavar, ha a férjem megy hozzá. Neki az anyja, mennie is kell.

Inkább menjen Ő, minthogy nálunk jöjjön a drága mama. :-)

Van egy mondás: ott nem jó lakni, ahová az anyós papucsban is el tud menni. Na nálunk ez így van sajnos.

Szerintem sokszor van olyan, hogy egy fiú nem ismeri az anyját, és annak az igazi arcát.

Mert az anyák szerelmesek a fiukba. Amivel nincs semmi baj. De amikor ez a szerelem beteges lesz, akkor vannak érdekes dolgok.

Van, hogy egy nőben nincs semmi szeretni való. Ennek ezer oka lehet, nem feltétlenül az, hogy gonosz. Lehet, hogy csak önbizalomhiányos. Aki önbizalomhiányos, az sokszor nem hiszi el, hogy őt bármiért is szeretni lehet. Ezért pl. a férje szeretetében kételkedhet. Amikor fia születik, akkor megkapta, amit akar: egy férfi, akit úgy alakíthat a saját ízlése szerint, ahogy akar. És akit manipulálhat a szeretetével. Ebben a kapcsolatban végre ő a domináns.

Az "anyuci pici fia" kifejezés nem sértés, és nem a férfiról szól, hanem az anyukáról. Anyuci pici fia egy olyan férfi, aki soha nem látta az édesanyja valódi arcát, amit rajta kívül mindenki másnak mutat. A fia az egyetlen alárendelt, őt úgy rángathatja, mint egy marionettfigurát. Ebből jönnek az olyan kijelentések a férfi részéről, hogy mégis csak felnevelt, mellettem állt a bajban, csak segíteni akar... ezek olyanok, mintha előtte az anya ezt mártírhangon ezerszer elmondta volna a fiának.

"Én is járok anyámhoz, de meg tudom ezt úgy ejteni, hogy vagy a férjemmel "

Szegény férjed!!! Haragszol rá? Minek ez a nagy kínzás?

"Szegény férjed!!! Haragszol rá? Minek ez a nagy kínzás?"

A férjem szeret nálunk lenni. Előbb mondja, hogy menjünk hozzánk, mint hogy a saját anyja eszébe jutna. Elmegyünk hozzánk, hoz váltó ruhát, átöltözik, otthon érzi magát, a hűtőbe nyúlkál, kapcsolgatja a tv-t, főz meg ilyenek. Náluk ez úgy néz ki, hogy ülünk egymással szembe a szüleivel és nézzük egymást az asztal felett.