Komolyan ennyire sok az anyós gyűlölő nő?

Szerintem mint tudjuk,h van olyan anyós,aki rászolgál az utálatra....de mint írta a kérdező (olvasni kéne tudni!)az ok nélküli hisztiről van szó.....

"Miért kell az anyóshoz járkálni?"

"Miért hívja kisfiamnak az anyós a páromat?"....stb

Én is szeretek az édesanyámmal sok időt tölteni,közös programokat szervezni 3-asban a párommal...stb.

Oké hogy felnőtt a csávó,meg minden,de ha el kell az anyósnak fogadnia h a párja összejött egy nővel,a nőnek is fel kell fognia,hogy az élet nem áll meg azzal,hogy a férfi életébe lépett,attól a férfinek még anyja is van,akit sosem szabad elhanyagolni!!

"de ha választás elé állítana,vagy próbálna eltávolítani mellőle,én azt választanám aki felnevelt,és mellettem van"

Kérdező, akkor mit tennél, ha édesanyád állítana választás elé ok nélkül vagy nevetséges indokkal, hogy vagy a barátnőd vagy ő?

Ez inkább emberi rossz tulajdonság, általában az emberek azokat nem kedvelik már látatlanul sem, akikről feltételezhető, hogy keverni-kavarni fognak, és harcolni kell a kegyeikért, hogy a szeretett félt megtartsák maguknak.

Pl én a párom barátnőit nem igazán csípem, mert pontosan tudom, hogy mit, kit, hogyan beszélnek ki a hátuk mögött.

Köztudott, hogy a nők kb egy harmada utálja a saját szüleit. Lenézi, elköltözik jó messzire tőlük. Bezzeg mikor elválik, akkor meg megy gyerekestül a nyakukra.

Köztudott, hogy a férfi jobban ragaszkodik a családjához (igen, mindkét családjához, a nők csak a gyerekükhöz ragaszkodnak, mai nem család, család az apa+anya+gyerek), mint a nők.

De azt nagyon megtanulták, hogy anyucipicifia, meg anyukaszoknyája mellől... és ettől nem tudnak véletlenül sem elszakadni.

A nejemnek is szikrát hány a szeme, ha szólok neki, felugrom anyámhoz. Mire féltékeny? Mit zavarja a csöpp öregasszony? Senki nem nyitja rá az ajtót, csak én.

Azt mondja, megint megyek a szoknyájába bújni? Bezzeg, mikor kicsik voltak a gyerekek, jó volt anyám, de már őket is ellen beszélte. Nyűgnek érzik a mamát.

Anyósommal sincs jóba, utálja a saját annyját. Maholnap a fiam lányt hoz haza, bemutatni. Kíváncsi vagyok.

Van akiknek amúgy jól indul a kapcsolatuk. Ilyen volt a miénk is az anyósommal. Legalábbis én ezt hittem. Aki ismer az tudja rólam, hogy mindenkivel megtalálom a közös hangot, pozitívan állok mindenkihez. Nálam nem kiérdemelni kell a tiszteletet hanem az jár míg el nem játsszák. A férjem szerint ez nagyon rossz tulajdonságom.

Szóval én tudom magamról, hogy tejesen pozitív voltam, de mikor visszafelé nem kaptam meg a tiszteletet ( a hátam mögött szidott, teljesen idegen ember jött oda hozzám, hogy még a boltban is rólam beszél milyen rossz háziasszony és anya vagyok), a látogatása alkalmával látottakat szétkürtöli ( bármi is legyen az, néha fel is nagyítja), csalódtam. És bárki bármit mondhat, szerintem jogosan.

Sokan panaszkodnak az anyósra és biztos van olyan is aki élből nem nyitott a jó kapcsolatra, de szerintem bőven akad az én példámból is.

Köszönöm nem kérek belőle, nálunk az a trendi , hogy jó messze van. Soha nem uszítottam a férjem az anyja ellen, mert ezt én sem venném szívesen, de odáig jutott a rosszindulatúságával és hazudozásaival, hogy a saját fia sem veszi fel neki a telefont.

A mi ajtónk nyitva volt, de ő bezárta.

Hosszú lett, de az a lényege, hogy én sem utálom őt, ahogy a belinkelt kérdés kérdezője sem, mert ezt nem mondhatom. De attól még soha nem bíznám rá a gyerekem ahogyan ő sem.