A közös nyaralásnak annyi. Jogos a rossz érzésem?
A párommal még nem élünk együtt, azt hiszem ezt fontos az elején leszögezni. Az utóbbi két nyáron a szüleim meghívtak minket nyaralni. Megbeszéltük, hogy idén kettesben megyünk, bár anyuék nagyon erőltetik már a témát, hogy menjünk el megint velük is, kettesben nem szeretnek. Én hálás vagyok nekik ezért, nekünk is jól jön a pihenés a párommal. (Ők mindig hosszú hétvégére mennek 5 napra augusztus 20-a környékén)
Most a párom családja is kitalálta a nagy össznépi nyaralást nyárra, nagyszülők, párom szülei, az egyik testvérük és a gyereke, illetve párom és a testvére. Engem még csak meg sem említettek, fel sem hozták, rá sem kérdeztek, hogy lenne-e kedvem velük menni, ami azért jól esett volna. Ez még hagyján, de pont a párom szabadságára tervezték (üzemi leállás, így az a 2 hét fix) az utazást, ergo választás elé kerül, hogy a családjával megy, vagy velem... Ő kijelentette, hogy a családjával tart, de menjek velük, bár kifizettetni nem fizettetheti ki a családjával (pedig megtehetnék), ő beszáll a költségeimbe ha gondolom. Persze a családjával ezt nem beszélte meg, így én inkább visszautasítottam. Ha nem hívtak, gondolom annak oka van egyrészt. Másrészt meg ha már ennyit költök egy nyaralásra, akkor azt inkább kettesben szeretném.
Teljesen elszomorodtam. 3 év alatt az első lehetőség lett volna, amikor kettesben mehetünk nyaralni, de nem. Ő elmegy a két hetéből 10 napra tengerpartra nyaralni, én meg malmozok itthon magamban.
Én vagyok a hülye, hogy visszautasítottam? Mennem kellett volna vele? Avagy jogos, hogy emiatt most kicsit neheztelek?
Akkor ezen kapaszkodj meg:
Anyós előadta elöttem, hogy mennek megint Vonyarcvashegyre, mit szólna a férjem, ha ő velük tartana szabadsága alatt (szintén üzemi). Mondja a férjem (miközben én a a hal-a-zacsiban szindrómábában voltam) hogy a leállásra elmegyünk apósékhoz, mert másfél éve nem láttuk őket, meg a családját sem hagyja itt. Anyós meg: ó, a gyerek még belefér, ha fizetsz mindent utána.
Ebből is lett egy faszályos összeveszés.
Beszéltem vele erről... Elmondtam neki, hogy rosszul esik az is ahogy ezt az egészet intézte, meg az is, hogy a szüleinek eszébe sem jutottam. Hozzáteszem az én családom is költött önzetlenül a páromra annyit bőven, mint amennyibe ez az út kerül, így mivel megtehetik, akár azt is elvárhatnám, hogy kifizessék, de nem teszem. Csak az esik rosszul, hogy vígan tervezgetnek előttem, mintha ott sem lennék. Viszont én nem fogok saját pénzből olyan helyre menni, ahol nem látnak szívesen, PONT.
Visszamondani már nem lehet, mert le van foglalva az ő helye is. Azt mondta majd elmegyünk máskor, vagy ha hazaért... Ja, gondolom két napos busz út után baromira lesz kedve elindulni egy másik útra (4 napra hahha)!
Amúgy az is fel lett hozva indoknak, hogy azért mondott rá igent, mert 10 éve nem voltak együtt nyaralni és mert a mi utunk még nem volt lefixálva hogy mikor lesz és egyáltalán hova megyünk. Hozzáteszem én ilyen "üljünk be az autóba és indulhatunk" típus vagyok, nem szoktam évekkel előre megszervezni a nyaralásokat, ezt neki is elmondtam.
Holnap közlöm a párommal a jó hírt. Közben eszembe jutott, hogy az én egyik legjobb barátom is akkortájt megy nyaralni, hívott is, csak akkor én őt a párom miatt elutasítottam. Megkérdeztem tőle hirtelen felindulásból, hogy mi lenne ha még is kapna két útitársat (barátnőm és én), feldobta a dolog, így minden rendben, remélem nem bánom meg.
Kíváncsi vagyok mit fog szólni, hogy amíg ő a török riviérán sütteti a hasát, addig én Bulgáriában a barátnőmmel és egy nagyon jó barátommal. :) (És azt a pénzt fogom kegyetlenül elverni erre, amit a közös nyaralásunkra szántam)
Hiába ígéri, hogy később, nem mehet csak úgy el egy hétre szabira, erre van a nyári leállás... Sajnálom, hogy ennyire ostobának néz. Persze máskor. Majd jövőnyáron TALÁN.
Egyébként nem vagyok a non stop egymás nyakán lógós típus abszolút. Önálló emberek vagyunk attól, hogy egy párt alkotunk, engem nem zavart sosem, ha egy-egy hétvégére hazament, ahelyett, hogy velem foglalkozott volna, ahogy az sem zavarna, hogy elmegy velük nyaralni, hogyha nem így alakította volna.
Nem élünk együtt, mint említettem, így elég nagy intim szféra jut mindkettőnknek, minden mondható, csak az nem hogy össze vagyunk tapadva. :)
Én egyetértek azzal, hogy anyósodék parasztok, hogy úgy tesznek, mintha ott se lennél, szerintem a pasid is paraszt, de ezt nem tudom elengedni a fülem mellett:
"Hozzáteszem az én családom is költött önzetlenül a páromra annyit bőven, mint amennyibe ez az út kerül, így mivel megtehetik, akár azt is elvárhatnám, hogy kifizessék, de nem teszem."
Nem várhatnád el anyósodéktól. Nekik ahhoz semmi közük, hogy a te szüleid úgy döntenek, hogy költenek a 23-24-25 éves gyerekükre vagy nyaralni viszik. Ez a te szüleid önálló döntése volt, és a pasidért meg érted tették. Ha valakitől elvárhatsz te viszonzást, az a pasid. De anyósodéktól ilyet nem is várhatnál el, ha van pénzük, ha nincs. Nem vagytok már gyerekek, ez nem arról szól, hogy a legjobb barátnődnek vett anyád egy csomag matricát és igazán vehetne az ő anyja is neked egyet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!