A közös nyaralásnak annyi. Jogos a rossz érzésem?

A párommal még nem élünk együtt, azt hiszem ezt fontos az elején leszögezni. Az utóbbi két nyáron a szüleim meghívtak minket nyaralni. Megbeszéltük, hogy idén kettesben megyünk, bár anyuék nagyon erőltetik már a témát, hogy menjünk el megint velük is, kettesben nem szeretnek. Én hálás vagyok nekik ezért, nekünk is jól jön a pihenés a párommal. (Ők mindig hosszú hétvégére mennek 5 napra augusztus 20-a környékén)

Most a párom családja is kitalálta a nagy össznépi nyaralást nyárra, nagyszülők, párom szülei, az egyik testvérük és a gyereke, illetve párom és a testvére. Engem még csak meg sem említettek, fel sem hozták, rá sem kérdeztek, hogy lenne-e kedvem velük menni, ami azért jól esett volna. Ez még hagyján, de pont a párom szabadságára tervezték (üzemi leállás, így az a 2 hét fix) az utazást, ergo választás elé kerül, hogy a családjával megy, vagy velem... Ő kijelentette, hogy a családjával tart, de menjek velük, bár kifizettetni nem fizettetheti ki a családjával (pedig megtehetnék), ő beszáll a költségeimbe ha gondolom. Persze a családjával ezt nem beszélte meg, így én inkább visszautasítottam. Ha nem hívtak, gondolom annak oka van egyrészt. Másrészt meg ha már ennyit költök egy nyaralásra, akkor azt inkább kettesben szeretném.

Teljesen elszomorodtam. 3 év alatt az első lehetőség lett volna, amikor kettesben mehetünk nyaralni, de nem. Ő elmegy a két hetéből 10 napra tengerpartra nyaralni, én meg malmozok itthon magamban.

Én vagyok a hülye, hogy visszautasítottam? Mennem kellett volna vele? Avagy jogos, hogy emiatt most kicsit neheztelek?