Az én szüleimmel élünk. Idősek ezzel nincs gond. De ahogy megszületett a babánk azt hittem anyósom majd jobban teljesít mint nagymama. Lehet hogy nem mer igazán kibontakozni a masik nagyszülők miatt?Vagy kényelmesebb vasárnapi 2 óras nagyinak lenni?

" a hasi műtét 2025ben is elég nagy műtét. A gátmetszés is rohadtul fáj még 6 hét után, ami sokkal kisebb, császárnál meg teljesen felnyítják a hasat."

Igen, fáj.Mindenkinek fáj.Ha elhagyod magad, akkor még jobban fáj.Viszont attól hogy szültél még nem kell kinyalatni a segged is.Sokan azt hiszik, hogy a hasi műtéttel a kezük lábuk is műtve van és megmozdulni sem hajlandóak.Minnél többet mozog valaki annál előbb jön helyre, és itt most nem futásra meg edzésre gondolok.Ha valaki úgy dönt, hogy akkor inkább begyógyul az ágyba mert műtéte volt, és ezért igenis ugrálják körül mert egy pohár vizet sem hajlandó magának tölteni,azt viszont nem tudom sajnálni.Arról nem is beszélve, hogy kiteszi magát az embólia veszélynek azzal, hogy csak az ágyban tesped.A vérhígító nem csodaszer.Nem kevés embert láttam meghalni mellette mert csak feküdt és kiszolgáltatta magát, hiába pofáztam neki előtte.Igen, frissen szült anyukák is jártak így, mert ez volt a hozzáállásuk.

Sokan azt hiszik, hogy a hasi műtéttel a kezük lábuk is műtve van és megmozdulni sem hajlandóak.

Vagy van eszük vigyázni magukra, mert ha nem hajtod túl a tested, max ésszel mozogsz akkor gyógyul a legjobban. Én gyalog vittem a védőnőhöz 2 héten belül, de a gátseb is iszonyúan fájt, kész kínzás volt , hogy mennem kellett. Ebben semmi ésszerű nincs, akármit is mondtok...

Tényleg mozogni érdemes császár után, mert így jobban elkerülhetőek az összenövések és kisebb a trombózis veszélye.

Viszont ez azért nem ugyanaz, mintha semmi nem történt volna és ésszel kell, fokozatosan, hallgatva a test jelzéseire.

Nekem nemrég volt a harmadik császárom. Azt hittem, tök rutinos vagyok, és vaslady. Erre még másfél-két hétig voltak párpercenként utófájásaim, tehát nem csak szoptatáskor, mint anno a másodiknál pár napig. Brutális volt, olyankor csak álltam, kapaszkodtam valamibe és sírtam egy sort. És egyszerűen már az hatalmas segítség volt, hogy nem vagyok egyedül itthon a babával, mert eléggé be volt tojva, ez még normális-e vagy hívjam a mentőket. De biztos ez egyéni, hiszen más meg simán "rohangál".