Szenvedélybetegségből "gyógyult" anyós. Hisztek a teljes gyógyulásban?

Az őszintesége fontos lépés, hogy tiszta is maradjon, ezért a helyedben nem undorodnék, hanwm büszke lennék. Érzékeli a vágyat, de nem enged neki.

Ha nem ismeri be a betegséget és hazudozik, hogy normális, akkor eshet vissza nagyobb eséllyel. Tudom, tapasztaltam a családban.

Neked nem az anyós kordában tartott szenvedélybetegségével van igazából bajod, hanem azzal az értékkel hogy "Ő nem érdemli meg annyira, hogy éljen, bezzeg a szüleim...".

Szerintem inkább ezzel foglalkozz és ne az anyósodon vezesd le az ebből eredő feszültséged. Tudok ajánlani pszichológust gyászfeldolgozáshoz :)

"A szüleim sajnos betegségben meghaltak, amiről nem tehettek. Az "ilyenek" meg élnek mint Marci hevesen."

Értem ezt az álláspontot is, de ebből a nézőpontból soha nem fogod megérteni az anyósodat. A szenvedélybetegség is betegség, benne van a nevében. Nem tudom, hogy segít-e neked vagy neki bármiben az, ha 10 év "tisztaság" (bizonyítás) után is így kezeled, így írsz róla. Biztatni kellene.

Lepontozás indul.

Ez nem vallás, nem hinni kell. Értem, hogy a környezet elveszíti a függővel szemben a bizalmat, hiszen sokszor eljátszotta, de 10

"Szenvedélybetegségből "gyógyult" anyós. Hisztek a teljes gyógyulásban?"

Hiszek, mert van rá tapasztalatom közvetlen rokonságomban. Csak ott nem alkoholista, hanem láncdohányos volt az illető. 45 éves korában szívinfarktust kapott, soha többé nem szívott el egyetlen szálat sem. Utána még 28 évet élt jó egészségben, majd ismét a szíve okozott bajt, abból már nem gyógyult fel.

Anyósod minden tiszteletet megérdemel, ahogyan az említett rokonom is!

Akkor ne legyél empatikus!

Az alkoholizmus betegség, bárkivel előfordulhat! Tíz éve tiszta és te azon kattogsz, hogy juj mikor esik vissza? Olyan, mintha legbelül pont ezt szeretnéd, hogy végre megszabadulj tőle!

Látszik, hogy frusztrált vagy, amiért ő kapott második esélyt, míg a szüleid nem. Ne irigyeld tőle.

Keress fel egy pszichológust!