Anyósom nagyon tapintatlan, hogyan lehet ez normálisan kezelni?

Sajnáltam ,hogy egyedül maradt,közel egy évig ápolta apósomat(persze mi is segítettünk, de az ápolás nagyját ő végezte).Régebben is nehéz természetű volt anyósom, de apósom szépen visszafogta..

Először úgy gondoltam ,hogy jót tesz neki a társaságunk és kis kirándulás, környezet változás..De eltelt 10 hónap ,ő már 3-4x volt itt hetekre,és ismét készül..Hogy segít nekünk majd az új lakásban berendezkedni(a legrosszabb,hogy apósom halála után minden bútort,képet,kacatot ránk akar tukmálni nem is írtam..).Férjem szerint neki kötelessége nagyobb teret engedni most az anyjának és a kedvében járni stb.Legfőképpen azért vagyok dühös,mert az új lakásunk örömét is elveszi, mert erről kell beszélnem és tárgyalnom a férjemmel.Ráadásul itt tényleg lesz egy plussz szobánk, amit a mai telefonbeszélgetés után(és melyik lesz az ő szobája..?) csak olaj a tűzre

Nem lakunk közel,az ország két végében vagyunk

Természetes,hogy segítünk és mellette vagyunk

És nem szólnék egy szót sem ha átjönne egy-egy hétvégére,de 2-3 hét megterhelő

Dolgozunk,sokat home officeban, fantasztikus dolog meeting közben az hallani,hogy anyósod csörömpöl a fejed felett a konyhában.Sajnos nem veszi észre magát, hiába céltól finoman vagy akár mondod meg, mert akkor megsértődik,hogy senki nem kell, semmiben nem jó ő már stb.Kicsit ezzel zsarolja is sztem a férjemet