Anyósom nagyon tapintatlan, hogyan lehet ez normálisan kezelni?

Biztos nem rendezgethetne a hazamat senki, rajtam es a ferjemen kivul. Meg mit nem. Ha a ferjed szerint ez rendben van, ki kell dobni ot is.

Hova gondolnak az emberek de most komolyan?? Ennyi erovel a te anyad is cuccoljon hozzatok negyedevente 2 hetre, megneznem hogy allna a ferjed szaja. Miert ilyen tutyimutyi anyuci pici fia?

Ezt sehogy nem fogod kezelni, míg egy tál kocsonyaként reszketsz.

Facilitátorként elég sok emberrel, főként nővel beszélgettem, sajnos szinte mindenki szenved az önbizalomhiánytól, megfelelési kényszertől, nem tudnak határt húzni.

Erre nincs megoldás. Nincs excel táblázat, nincsenek mondatok, amiket mondhatsz, mert egyszerűen nem tudod megtenni a félelemtől. Hogy mit fognak gondolni. Illetve ugye a férjed itt a legnagyobb probléma. Te vele sem tudsz kommunikálni.

Na és az ilyen nők tervezik az életet, a gyerekeket, a jó munkahelyet, a boldog családot. Akik ki sem mernek állni magukért, nincs önbizalmuk, támogató környezetük és a legrosszabb, amikor már idegenektől kell tanácsot kérniük, hogy mit csináljanak. Ennél nagyobb tragédia nincs az életben.

1. Határhúzás, először a férjjel lemeccselni, ha válás a vége akkor válás. De a szükségleteidet mindenképpen ki kell mondanod.

2. Minden marad így

Ez a két opció van. Nincs más. Anyósod változni soha nem fog, férjednek is szépen torzulva torzulva a személyisége az áldozati mártír anyja miatt.

Sajnálatos mindig egy társ elvesztése, de mutatja, hogy sajnos az anyósod sem ép elméjű. Nem lehet rátelepedni másokra, tanácsot osztogatni kérés nélkül meg aztán pláne. A legnagyobb határsértések egyike.

Szóval kérdező, amíg ilyen állapotban vagytok, így marad minden. Ez tuti. Hiába ír bárki bármit. A családok 99%-ába sajnos belelátok. Bár ne így lenne.

Szerintetek meddig lehet/kell ezt elviselni?

Semeddig sem kell/lehet elviselni, hogy a saját otthonodban rosszul érezd magadat, csak azért, hogy valaki más meg ott élje világát. A férjeddel kell ezt első körben lemeccselned, hogy növesszen tököt! Nem az anyjával házasodtál össze, nem kívánod a mindennapjaidat tönkretenni, mert az anyja nem tud viselkedni. Persze, nehéz életciklusba lépett, de ez nem ok arra, hogy innentől kezdve az ő kedvét keresve kelljen a saját lakásodban idegennek érezned magadat! Van saját életetek, mindenki más vendég benne, és viselkedjen eszerint! Ez nem irreális elvárás, ha ezen megsértődik, az az ő szegénységi bizonyítványa, mert józan paraszti ésszel is fel kellene fogni, hogy minden, amit csinál, az bizony zavaró, és azért, mert ő elvesztette a társát és most keresi a helyét a világban, azzal szétdúrja a ti életeteket, és rátok telepedjen. Ezt az első körben a férjeddel kell megértetni, aztán az anyukájával. Szívesen látjátok, de a ti otthonotokban ő vendég és viselkedjen is aszerint.

Arra válaszolj, hogy miért engeded ezt?

Hogyha az anyósom kijelentené, hogy idejön 2-3 HÉTRE szerintem lefordulnék a székről a röhögéstől - és természetesen nem jönne. Ahogy képzeli.

Ha pedig a férjem az anyja pártját fogná, másnap beadnám a válópert, aztán mehet vissza anyuhoz.

Persze ezt azzal lehet megtenni, aki hagyja. Nekem kizárt, hogy idecuccolna anyós vagy apám - még egyhétre sem. Lehet szépen kivenni szállást, de én nem hotel vagyok.

Ha pedig nekiállna rendezgetni a SAJÁT lakásomban az első vonattal menne haza.

Mondjuk, kérdező, neked ez nem fog menni, mert semmi önbecsülésed, semmi önbizalmad, nem tudsz határt meghúzni, csak csendben tűrsz.

Tessék elmenni pszichológushoz, aki helyreteszi ezeket a dolgokat, különben amíg élsz, elnyomnak majd.