Anyósom nagyon tapintatlan, hogyan lehet ez normálisan kezelni?

"A szokásos ajándékon túl (virág ,csoki,lakberendezési kacatok,házi sütik ) nem kaptunk tőle semmit.Ileltve sok évvel ezelőtt mikor nagypapa meghalt anyosom és testvére is úgy döntöttek hogy a ház ára a 4 unokáé, ez kb 200-300 ezer Ft volt 7 éve."

Nagyon hálátlan vagy pusztán azért, mert idegesítő.

Egyesek azért kicsit drasztikusak, akár egyik, akár másik irányba, de - azzal együtt, hogy én is jóban vagyok anyukámmal és anyósommal is - nekem ez teljesen elfogadhatatlan, hogy ilyen gyakorisággal és ilyen hosszú időre odaköltözik hozzátok anyósod (de lehetne szó saját anyukádról, róla is ezt írnám). Nem is tudom elképzelni, ti napközben dolgoztok, ő meg ott van egyedül a lakásban? Ennek így mi értelme? Bármennyire is jóban vagyok velük, el nem tudnám képzelni, hogy 2-3 héten keresztül meló után a saját otthonomban ne a férjemmel kettesben pihenjek stb. Még az érthető, hogy mondjuk a férje halála után közvetlenül egyszer-kétszer ez előfordult, de itt az ideje, hogy visszatérjetek a rendes kerékvágásba.

1) A férjeddel üljetek le kettesben és beszéljétek meg nyíltan és egyértelműen, mit tartotok elfogadhatónak és jussatok valami kompromisszumos megoldásra - ha te havi 1 hétvégét (péntek-hétfő), ő meg havi 1 hetet, akkor egyezzetek ki mondjuk 3 havonta 1 hétbe, de személy szerint én is ilyen hétvégés megoldásokat jobbnak találom, engem a hétköznapokban rettenetesen zavarna, ha valaki ott lenne. 2) Hármasban beszéljétek ezt meg az anyóssal. Ne célozgassatok, ne mismásoljátok el, pláne ne hazudjatok, meg találjatok mindenféle ürügyet, ahogy egyesek javasolják, mert abból aztán csak újabb félreértések lesznek, hanem kedvesen, de határozottan mondjátok meg, hogy igyekeztetek mellette állni a férje halála után, hogy ne érezze egyedül magát, de nektek is meg van a saját életetek, programjaitok, munka után pihenni szeretnétek, kettesben programozni ha úgy adódik stb. és NEKI is ki kell mostmár hosszú távon alakítania a saját életét.

Biztos, hogy rosszul fogja fogadni, bántásként éli meg, megsértődik stb., habitusától függően, akkor kell továbbra is kedvesen, de határozottan kitartani a döntésetek mellett.

Hosszú távon ha ennyire zavaró a távolság és hajlandó erre akkor esetleg beszélhettek a közelebbre költözésről (közeli kisváros, ha nagyvárosban laktok esetleg ugyanaz a város), de a határokat akkor majd másképp kell meghúznotok (nem ugorhat fel spontán amikor eszébe jut stb.).

Anyósnak gyászterápia kellene, a kedves férjeddel meg ketten húzzatok el párterapeutához. Nem, nem viselném el anyóst hetekre, pedig imádjuk egymást, mintha az anyukám lenne. Mi az, hogy majd neki ott szobája lesz?! Meg átrendezget mindent más lakásában?! Inkább küldje el a takarítónőjét, akkor nem lesz ennyi szabadideje. Keressen hobbit, barátnőzzön, menjen vissza dolgozni.

Idejében fektesd le a szabályokat, mert ha gyerek lesz esetleg, akkor rosszabb lesz a helyzet.

25.

Kérdező, azt mondd már meg, hogy egy ilyen ostoba végeredmény, hogyan szedett össze több diplomát?

Az esti pártiskolában?

Az egzisztenciáról már nem is szólva...