Anyósom nagyon tapintatlan, hogyan lehet ez normálisan kezelni?
Aj , köszi de ez nem ilyen egyszerű
Szeretem ezt az embert
Nagyon rég óta együtt vagyunk ,36 éves vagyok,egyetemi szerelem.
Oda-vissza mindent egymásnak köszönhetünk
Te tudsz hova menni? A szüleidhez? Én azt csinálnám, hogy megvárnám míg megérkeznek, majd közölném, hogy szóljon, ha veled óhajt együtt élni felnőtt férfiként, és távoznék.
Szigorúan az anyja előtt, hogy értse ő is.
Ha előtte valóban normális volt, akkor talán kicsit észbe kap. Ha csak te nem akartad meglátni... akkor legalább ez is kiderül.
"anyósomat nem szabad terhelni, beteg, özvegy"
Na de mivel nem szabad terhelni? Nyílt kommunikációval vagy feladatokkal? És milyen betegsége van? Önellátásra képtelen, vagy valamiben kell konkrét segítség vagy csak itt fáj, ott fáj, mint mindenkinek 60-on felül, esetleg lelki baja van? Mert ez így elég ködös, és akkor lehetne megoldást keresni, ha nevén nevezitek a dolgokat.
Ha "csak" egyedül van, feleslegesnek érzi magát, az nem megoldás, hogy rátok telepszik. Nem gondolt arra, hogy egyszer így is alakulhat az élete? Nincsenek helyben barátai, más rokonai, nincs semmi hobbija, ami örömet okoz neki? Szerinte segíteni menne hozzátok vagy csak unatkozik? Vagy tényleg ápolásra szorul - de akkor meg nem a lakhelye szerinti orvoshoz kellene közel lennie?
Hosszú távon tényleg azt látom megoldásnak, ha odaköltözik a városotokba, de külön házba/lakásba, amit egyedül is fent tud tartani, gondozni. És legyen valami elfoglaltsága, társasága. Vállalhat bébiszitterkedést, megtanulhat horgolni vagy orchideát szaporítani, járhat templomba vagy más közösségbe tüsténkedni vagy tarthat macskát, de találjon ki valamit. És ezekről az ő érdekében is nyíltan kell beszélni, nem megkímélni és benne hagyni az önsajnálatba. Ha a férjed nem teszi, tedd meg te. Nagyon udvariasan, szeretettel is lehet ezt.
"Szereted ezt az embert?" Az az apróság nem zavar, hogy ő nem szeret téged? Te magadat nem szereted, hogyha ezt elviseled! Én nem párterápiát javaslok, hanem egyéni terápiát. Ennek a párnak már annyi, sose volt az, mindig trió volt, csak most jutott el az ingerküszöbödig. Becsüld magadat!
(53-as, az anyós nevelése nem a meny dolga, nem is lehet. Nyilván nem hülye a nő, szándékosan csinálja, nem azért, mert nem tudja, hogy tarthatna macskát is a fiacskája helyett.)
53.Betegségei vannak, melyek havi ellenőrzéssel , gyógyszerekkel kordában van tartva.
Nem szorul önellátásra ,teljesen szabadon jön-megy,a környéken autót vezet , bevásárol,éli világát.
Közel lakik hozzá a másik fia,akikhez meg hétköznap állít be sokszor.Ott van már kisgyerek is,szerintem ott is mindenbe bele szorul (nekünk is mondja fia,hogy a kislánynak már ezt kellene csinálnia, külön aludnia,bölcsibe mennie stb stb)De az nem rám tartozik, fogalmam sincs ott is, hogy bírja a sógornőm.
Vannak neki testvérei, barátai ,de velük csak pár órás programokat tölt.Különösebb hobbija nincs,kissé mániákus gyüjtogetö,tele a lakás kacattal,de talán még nem a beteges kategória.Takarítónő jár hozzá,mert takarítani nem szeret évek óta,nem azért mert nem bírná fizikailag.Anyagilqg abszolút jól él,semmiben nem szükölködik
Nem tudom, őszintén.
Szeretnék még egyszer nyugodtan leülni a férjemmel és megbeszélni ,ez biztos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!