Anyósom nagyon tapintatlan, hogyan lehet ez normálisan kezelni?

Nem vagyunk rosszban,szeretem is,és még azt is tudom mondani,hogy bírom az anyósomat De!Iszonyúan tapintatlan.Nem tudok jobb szót használni. Nem lakunk közel ,de gyakran megyünk mi is látogatni és ő is hozzánk.A probléma, hogy apósom év eleji sajnálatos halála óta kb 3 havonta,2-3 hétre érkezik hozzánk.Ilyenkor ő kíván sütni,főzni, kéretlen lakberendezési tanácsokat ad,szerinte így a jó,szerinte úgy a jó.Kora reggel már szól a rádió,zörög.Sajnálom és együttérzek vele ,mert 40 év házasság után biztos nagyon rossz egyedül,ráadásul neki is vannak eü-i gondjai.Pár napja költöztünk új lakásba, és most tudtam meg ,hogy két ünnep között ismét 3 hétre szeretne hozzánk jönni, hogy majd segít.Mivel ott már lesz + hálószoba,úgy érzem még nehezebb lesz ,,kitenni,,.Férjemnek jeleztem, és érti a problémát, de szerinte ebben a nehéz helyzetben szüksége van anyósomnak a támogatásunkra.Szerintetek meddig lehet/kell ezt elviselni?Nem akarom férjemet sem bántani,nyilván ő sem érzi túl boldognak magát,ha itt az anyja,látom rajta ,hogy megkönnyebbül ha elmegy. Mi ebben az esetben a kulturált,empatikus megoldás?Volt valaki hasonló helyzetben?