Féltékeny anyós? Hogy kezeljem?

Szerintem is túlságosan a szívedre veszed. Had káráljon.

Az jó, hogy após melletted áll és férjed is leszakadt az anyjáról, csak vitatkozninem akar. Bár élek a gyúperrel, ha nekiállna, abból mégnagyobb baj lesz, te leszel a hárpia a szemében, aki megrontja a fia elméjét és ellene hangolja. Láttam már ilyet eleget.

Engedd el, ne akarj már neki megfelelni, mert úgyse tudsz.

Nem kell menni hozzá, akkor sem hogyha a férjed anyja.

Ő a férjed anyja, neked senkid - főleg, mivel bunkó.

Az mondjuk a te bajod, hogy nem vagy képes nemet mondani és 3-4 hetente ott esz náluk a fene, mert "mész".

Én nem jártam exem anyjáékhoz, mert egy okoskodó, ostoba tahó nő volt, aki mindig belém állt valamin. Meguntam, és félév után többé nem mentem, akkor sem, hogyha ez xy-nak nem tetszett.

Sajnálom kérdező, hogy ilyen élhetetlen az anyósod.

Ne találkozz vele. Soha. Sajnos nincs más megoldás. Jöhet a lepontozás, de saját családi példa miatt mondom, egyszerűen nincs más mód.

A nagymamám pontosan így viselkedett az anyámmal, a menyével. Szó szerint lekurvázta, amikor apámmal összeköltöztek és összeházasodtak. Anyámnak apám az első (és egyetlen) férfi az életében, ráadásul életében nem bántott senkit, csendes, visszahúzódó, de anyós elejétől utálta, mert elveszi az egyetlen fiát. Apám megvédte szerencsére anyámat, olyankor pár vendégségben a nagymamám visszafogta magát, de hamar kezdődött minden elölről. Mindenbe belekötött, anyám hogy főz, a hajszínébe, hova mennek nyaralni és miért stb. Após csak röhögött rajta, sajnos rá nem lehetett számítani.

Anyám évekig tűrte, évi 4-5 vendégség volt, kibírta. Aztán megszülettünk mi, az unokák, még rosszabb lett. Ezt csak azért mondom, mert ha szeretnétek gyereket, előre szólok, még rosszabb lesz, hidd el.

Nagymamám mindenbe beleugatott az unokákkal kapcsolatban, konkrétan még abba is, milyen zoknit adott ránk anyukánk. Apám mindig megvédte anyámat, ha üvöltözött az anyja, eljöttünk. Nem hatott beszélgetés, szép szó, kedvesség, végül vitatkozás sem. Sosem kérték, hogy vigyázzanak ránk, unokákra, egyrészt, mert dolgoztak nagymamámék, másrészt mert nem akartak unokázni (7 unokájuk van velünk együtt, egyikkel sem töltöttek időt, nem szeretik a gyerekeket). Életükben kétszer vigyáztak ránk, 1-1 éjszakát, az olyan rosszul sült el, hogy bőgve kértük anyát, abba a terrorba többet ne vigyen, na itt telt be a pohár anyámnak. Anyám nem jött többé a vendégségekbe, nyugta lett. Eltelt pár év, és onnantól mi sem mentünk többé, mert kiállhatatlan lett a nagymamám. Minden élőt szidott maga körül, undorító stílusban, az anyánkat is, aki nem volt jelen, az apánkat, aki jelen volt, az összes rokont, nagynénit, unokatesót, mindenkibe belekötött, mindenbe, ki mit dolgozik, hol lakik, milyen autója van, milyen ruhát visel, ki a felesége stb. Szörnyű ember sajnos. De sosem fog megváltozni, pláne 80 felett. Jelenleg egyik rokon sem "nyitja rá az ajtót", és még ő van felháborodva.

Amit 3 ír, kb ugyanaz, csak a mi életünkben. Nálunk csak az működik, hogy nem talalkozik sem velem, sem a gyerekekkel. Semmilyen kritikát, kérést nem fogad el, szép szóval sem szerinte neki mindenben igaza van és mindent jól csinál. Nálunk a férjem nem mismasolt, mint a tied, hanem beleállt a konfliktusba es bejelentette, hogy vége a kapcsolattartásnak. Ő néha beszel vele telefonon es 2 havonta átmegy.

Azóta nyugodtabb, boldogabb az életünk.