Párommal 11 éve vagyunk együtt,néhány éve házasok is vagyunk.Van egy kislányunk is.Anyósommal eleinte úgy tünt jóba vagyunk, de szerintem csak reménykedett, hogy eltünök a képből.Nagyon sokat veszekedtünk és manapság is, mit lehet tenni?

Most még rosszabb a helyzet, mivel egy településen is lakunk.A szüleimet sem bírja, mondjuk tett velük szemben néhány csúnya húzást amiért nincsenek jó viszonyban.Szerintem még az esküvönkőn sem örvendett, hiszen mosolyogni alig láttam.

Olyan személy, aki állandóan szereti magát sajnáltatni, mindig az ő baja a legnagyobb.

Most utolsó húzása az volt, hogy nem tetszett neki valami és hónapokat nem beszélt velünk.A kislányunk nagyon nem is tudja ki ő, nem igazán veszi ki a részét a nagymamai szerepben, pedig mindig az volt jaj mennyire akar unokát.

A férjem viszonya a testvérével is megromlott pont ezek miatt, hiszen az anyja szava az igaz, a miénket meg sem hallgatják.

Ugyanakkor ha jön valami rendezvény, nekem már gyomoridegem van, mert megy a színészkedés.

A férjem sokszor elmondta már neki, hogy tudjuk nem állhat engem, de letagadja.

Viszont én ezt érzem, ha elmegyünk hozzá állandóan olyan méregető a tekintete, a kicsivel is erőszakoskodik amit ő akar, akkor ha a férjem rászól persze mi vagyunk a rosszak, hiszen ő jobban tudja.

Érzelmileg zsarolgat, hogy majd akkor menjünk oda, mikor ő már nem lesz, meg hasonlók.

Én azon voltam mindig, hogy jóban legyünk mivel a férjem anyja és nem szeretném, hogy miatta menjen tönkre a házasságunk.

A férjem szinte sosem akar odamenni hozzá, én győzködtem mindig, aztán utólag meg azt kapom, hogy a férjem is lehord minek győzködöm és anyós meg manipulátornak nevez meg ocsáról engem is meg a szüleimet is.

Mit lehet tenni?

Hogy lehet közel lakni hozzá, de mégis távol lenni és valamennyire nyugisan?