Párommal 11 éve vagyunk együtt,néhány éve házasok is vagyunk.Van egy kislányunk is.Anyósommal eleinte úgy tünt jóba vagyunk, de szerintem csak reménykedett, hogy eltünök a képből.Nagyon sokat veszekedtünk és manapság is, mit lehet tenni?
Most még rosszabb a helyzet, mivel egy településen is lakunk.A szüleimet sem bírja, mondjuk tett velük szemben néhány csúnya húzást amiért nincsenek jó viszonyban.Szerintem még az esküvönkőn sem örvendett, hiszen mosolyogni alig láttam.
Olyan személy, aki állandóan szereti magát sajnáltatni, mindig az ő baja a legnagyobb.
Most utolsó húzása az volt, hogy nem tetszett neki valami és hónapokat nem beszélt velünk.A kislányunk nagyon nem is tudja ki ő, nem igazán veszi ki a részét a nagymamai szerepben, pedig mindig az volt jaj mennyire akar unokát.
A férjem viszonya a testvérével is megromlott pont ezek miatt, hiszen az anyja szava az igaz, a miénket meg sem hallgatják.
Ugyanakkor ha jön valami rendezvény, nekem már gyomoridegem van, mert megy a színészkedés.
A férjem sokszor elmondta már neki, hogy tudjuk nem állhat engem, de letagadja.
Viszont én ezt érzem, ha elmegyünk hozzá állandóan olyan méregető a tekintete, a kicsivel is erőszakoskodik amit ő akar, akkor ha a férjem rászól persze mi vagyunk a rosszak, hiszen ő jobban tudja.
Érzelmileg zsarolgat, hogy majd akkor menjünk oda, mikor ő már nem lesz, meg hasonlók.
Én azon voltam mindig, hogy jóban legyünk mivel a férjem anyja és nem szeretném, hogy miatta menjen tönkre a házasságunk.
A férjem szinte sosem akar odamenni hozzá, én győzködtem mindig, aztán utólag meg azt kapom, hogy a férjem is lehord minek győzködöm és anyós meg manipulátornak nevez meg ocsáról engem is meg a szüleimet is.
Mit lehet tenni?
Hogy lehet közel lakni hozzá, de mégis távol lenni és valamennyire nyugisan?
válasza:#9 más nevet ne vegyenek fel esetleg? Könnyű így beszélni, de egy költözés nem olcsó dolog. Meg kinek van kedve ahoz? Mert sokszor az emberek kötődnek ahoz a helyhez, ahol felnőttek.
Nem muszáj ahoz elköltözni, hogy megszabaduljanak anyóstól. Elkerülik és kész, az élet megy tovább. Nem mennek, és max az anyós se fog menni, ha nem szereti a nőt.
A férjemen valahogy azt láttam mindig, hogy az anyja hozzáállása miatt nem is akarta nagyon javasolni menjünk oda, de aztán ha én mondtam akkor láttam mintha valahol örvendene (tesója is ott lakik), csak ő nem akarta mondani, hiszen tudja az anyja milyen utálatos velem.
Meg ugye mindketten gondoltuk ha meglesz a kicsi, akkor bár miatta javulni fog, de rosszabb.
Biztosan tévedtem azzal, hogy győzködtem, de igazából csak a jót akartam, hogy a férjem is jól legyen a családjával, hogy tudjon velük beszélgetni, megosztani dolgokat, de az az igazság, hogy ezzel a nővel ezekszerint nem lehet.
válasza:Miért mész oda, főleg, miután a férjed sem akar?
Jó neked szívatni magatokat, úgy őszintén...?
válasza:Kérdező, nem vagy hibás. Jól tetted, hogy próbáltad összetartani a férjed a családjával, ezért egyáltalán nem gondolom, hogy veled van a baj, sőt. Sok menyecske meg se nyissa az anyós ajtaját, akkor se, ha anyós szereti.
De mostmár rá kell gyere, hogy ez nem rajtad múlik. Anyósod valamit bevett a fejébe, és ezen nem tud változtatni senki, csak ő. Vagy esetleg van valamilyen oka arra, hogy haragszik? Megindokolta rendesen, hogy miért utál?
15/15
Nem indokolta, sőt be sem ismeri.
Azt mondja úgy szeret, mint a saját gyermekét...hát érzem.
Ha haragszik az max azért lehet, hogy megismertem a fiát, mert egyebet nem tettem semmit.
Viszont érzem az utálatát...
válasza:
válasza: válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!