Elmennetek halotti torra óvodás korú gyerekekkel? Anyosom egy rokona halt meg. Több száz kilométerre élt a bácsi. Senkivel nem is tartotta a kapcsolatot tizenéve. Anyosom kitalálta, hogy a halotti torra menjünk el, vigyük a gyerekeket is.

Ha nem kell rengeteget utazni, persze. Azt hiszem 33-as írta es egyet is értek vele, hogy ezek az események segítik a szocializációt, a közösségben való viselkedést.

Nem értem miért kéne egy gyereket folyamatosan burokban és kizárólag komfortzónán belül tartani.

Nem.

Nem a tor miatt, a halál körüli dolgokból én nem csinálok tabutémát a gyerekeim előtt, saját családtagoméra, aki hozzájuk is közel állt, vittem is őket.

Viszont az én gyerekem nem anyós gyereke, sem bazári majom, akit körbe kellene mutogatni. Aki akarja látni, az már nyilván látta.

Ilyen távoli rokon esetén (nem csak rokoni kapcsolatra értem, hanem a kapcsolattartás intenzitására is) pedig a férjem is megkérdezném, hogy valóban szeretne-e menni, vagy csak meg akar felelni az anyjának?

A mi családunkban a tor az olyan mint egy alkalom, ahol összejön a család (sokan vagyunk, csak temetéseken és esküvőkön van ilyen) és nagyon jól elvagyunk. Főleg ha a halott szegény már amúgy is 10 éve fél lábbal a sírban volt vagy nem vett annyira részt a családi életben, akkor tényleg szinte zéró bánatos hangulat… tök jók szoktak lenni. Sztorizás, zabálás, meg minden. A közvetlen hozzátartozókat is feldobja kicsit, hogy nem csak az van, hogy befordul a temetés után, hanem ott egy rakás ember, gyerekek, új dolgokat tud meg stb.

Szóval a gyereket nem félteném tőle, neked kell tudni milyen a viszony. Férjem oldaláról rosszul lennék mindenkitől, de nem csak én, ő is, oda nem hiszem, hogy mennénk, ha ilyen ismeretlen rokonról van szó.