Mièrt mindig a súlyom a téma? Miért kell mindig felhozni? Felnőtt kétgyerekes anyuka vagyok már. A gyerekeim óvodás korúak(3,5). 167cm vagyok és olyan 64kg, de van sportolói múltam, a lábam,fenekem pl. kimondottan izmos.

Teljesen egyértelmű, hogy anyád mérgező szülő, ahogyan akkor is az volt, amikor tini korodban evési zavaraid voltak.

A kérdés az, hogy

a) miért tartod vele mégis ilyen szorosan a kapcsolatot;

b) és miért van ekkora hatással rád a véleménye.

Akinek van férje, az elsősorban neki akarjon tetszeni. Ha a férjed jó alakúnak tart, mit érdekel bárki más véleménye?

#3: +1

Menj el pszichoterápiára! Hogy legyen erőd. Azután vagy anélkül el kell mondani anyádnak az egészet (esetleg írd is le neki): bulímia, anorexia, egyebek és ma mégis 25 alatti BMI.

Ezután anyádat el kell hajtani a p|csába, hogy tudjon hol gondolkozni. Amikor(!) bocsánatot kért és az őszinte is, szabad ismét haverkodni vele.

Én is hasonló cipőben járok, mint te, annyi kivétellel, hogy nekem még nincsenek gyerekeim.

Először is, ha még nem tetted, beszélj erről anyukáddal, hogy nincs rendben, hogy ilyen szinten kritizálja a tested. Ha nem hatja meg, próbáld meg figyelmen kívül hagyni, vagy minimalizálni a vele eltöltött időt.

Mindenesetre tudatosítsd magadban, hogy a tested teljesen rendben van. Életet adtál 2 gyereknek, valószínűleg már sosem lesz teljesen ugyanolyan, mint előtte. Illetve, mivel étkezési zavarod is volt régebben, valószínűleg a te tested sem fejlődött ki olyannak, mint egészségesen sikerült volna.

Illetve, valószínűleg teljesen más a testfelépítésed mint anyukádnak, hülyeség ilyen módon összehasonlítani a testalkatotokat, mint ahogy ő akarta a szoknyával. Amúgy is, ami 20 évesen jó volt rá, nem "kötelező", hogy rád is jó legyen, 35!! Évesen.

Teszel ellene folyamatosan, hogy jobb legyél, engedd el, amit mondd, nem érdemes ezen rágódnod. A BMI-d pedig ezek alapján teljesen egészséges a súlyod