Tanuló fiamnak mikor érdemes felhozni a családalapítás és a magán életre való felkészülést témáját ?

Késtetek vele úgy 10 évet lassan?

25 vagyok, és 3 éve nem élek a szüleimmel.

35 évesen? Nem kell finanszírozni a hobbitanulást. Ha már 6 éve tanul ott, vagy hamar diplomája lesz, vagy ha nem, akkor csak tetszik az egyetemista életforma. Ha van már (másik) diplomája vagy mindjárt (fél éven belül) lesz, azt megvárnám. Utána viszont nem támogatnám tovább. Már régen magát kellene eltartani. Kényelmes a mamahotel.

Félreértések elkerülése végett: hasonló korú gyerekeim vannak, önálló életet élnek, ezért nyilván támogatom őket, ahogy tudom és ahogy szükség van rá. De ők maguk irányítják az életüket, külön laknak és eltartják magukat.

Én személy szerint sehogy, mert nálunk addig marad a "gyerek" ameddig akar, kortól függetlenül.

Ha 23 évesen akart volna menni, akkor nem álltunk volna útjába, ha 60 évesen maradni akar, akkor marad, mert a szülői ház mindig otthona lesz és a jelenléte senkinek nem teher.

Egyébként a gyerek nevelése a születése pillanatában megkezdődik és nem 35 évesen kell célozgatni. Alapban az életre és önállóságra kell nevelni, hogy amikor úgy érzi eljött az idő, meg tudjon állni a saját lábán.

35 éves, és még veletek lakik? Csak tanul, vagy dolgozik is? Egyáltalán dolgozott már valaha érdemben? Mert tanulónak nevezted, ami egy 35 éves "férfinél" elég furcsa. Van már más végzettsége? Akkor abban esetleg segíteném, amíg ezt is meg nem szerzi. De mellette dolgozni is kéne.

Mik a tervei a jövőre nézve?

Már réges régen túl kellett volna esni ezen a beszélgetésen, úgy q 10 éve.

Barátnője még lehet éppen, bár gondolom, nem véletlenül nem volt soha. De az a legkevesebb, ha neki jó így az élete.

Egyébként nekem is 35 évesen lett érdemi kapcsolatom, de huszonéves korom óta önálló vagyok (nyilván dolgozok, van lakásom, stb). És ez a lényegi különbség.