Ti elköltöztetek otthonról, vagy a szülői házban élve próbáltatok elhelyezkedni a környéken?

Mondd, hogy ez nem az igazi neved. Ha igen, állítsd be úgy, hogy ne látszódjon, adatvédelem.

Én albérletben éltem fősuli miatt és ott kaptam állást, később párommal lett közös lakás, de 8 évig dobtam ki a pénzt albérletre, nem érte meg. Viszont neked van házad, kiadhatod, abból fedezheted a hitelt vagy albérletet.

Elhuztam, amint tudtam, nem volt az az ég, hogy egy percug is maradjak.

Apával szivesen éltem volna, de az ostoba mostohám kikészített szo szerint.

Most 1000kmre költöztem, apa sem hiányzik túlzottan, mig a közelben éltem sem igazán beszéltünk, mert a mostohám nem akarta.

Én nem akartam visszamenni a szülővárosomba, mert úgy éreztem, nem szeretnék ott élni a város milyensége miatt (szürke, sivár, minden barátom elköltözött, stb.). Egy valami volt 100%, hogy munkahelyet kaptam volna. Egy nagyobb városba jártam egyetemre, amit nagyon szerettem, úgy éreztem, itt élnék szívesen. A végzés után megpályáztam az állást, amit szerettem volna (bár korántsem volt biztos, hogy megkapom), és el is nyertem szerencsére. A testvérem is itt tanul, ez is motivált az itt maradásban. Sajnos anyukánk a szülővárosunkban maradt, de nagyon győzködjük, hogy jöjjön utánunk, ne maradjon egyedül.

Most albérletben élek a párommal, aki idevalósi, igyekszünk félretenni, mert mindketten el tudjuk itt képzelni az életünket hosszabb távon.

Ugyan még csak 22 vagyok de ez az oldal szerint 18 éves kortól otthon lakni már élősködésnek és gáz dolognak számít. De nekem eszem ágában nincs elmenni itthonról hülye lennék albérletet fizetni kidobott pénz és félre tenni sem tudnék. Hálistennek itt van munkahelyem teszem félre szépen a pénzt és 2-3 év múlva párommal tudunk venni egy házat.

Nekem valami iszonyat nagy trauma kellene ahoz hogy egyedül fogjam magam és 400km el odébb költözzek. Nyilván ha a párom olyan munkalehetöséget kapna mennék vele de egyedül nem.

Én az iskola után írtam egy kérvényt, hogy vigyenek katonának(akkor még volt operett hadseregünk), hogy minél hamarabb letudjam. Miután leszereltem, úgy gondoltam, hogy nem maradok a szülők nyakán, hanem saját magam ura leszek. Lett állásom, elmentem albérletbe, közben családom lett, majd saját cégem, saját házam. Sosem ügyeskedtem, nem jártam tilosban, nem használtam ki másokat. Egyszerű maximalista vagyok. Elértem amit kitűztem magam elé, de még rengeteg tervem van, csak nem tudom, hogy lesz-e rá elég időm:D Ha egy célomat elérem, kitűzök helyette kettőt.

A szülővárosomban élek és nem is tervezek máshová menni, itt vagyok otthon.

Hogy mi motivált? Megmutatni apámnak, hogy lesz belőlem valaki/valami.

Én elég speciális helyzetben vagyok. Lakás, ahova lehetett menni, volt már az egyetemi éveim alatt is, de mire befejeztem az egyetemet, nem mertem még elköltözni, mert nem volt megtakarításom. Tinikoromban nem kaptam zsebpénzt, amit nagy néha ünnepekre kaptam, feléltem, az egyetem mellett keresett pénzt is (elég szar órarendem volt, nem tudtam jól fizető munkát vállalni, csak azt, ami belefért az időbe). Amíg össze nem szedem magam, addig úgy gondoltam, jobb otthon maradni, mert ott tudok spórolni dolgokon (pl. az nem oszt, szoroz annyit, hogy egy embernyivel több ruhát kell mosni vagy főzni). Persze fizettem vmennyit, de nem annyit, mintha magamat tartottam volna el. Szüleim sem akartak kitenni.

Az, hogy környéken, nem környéken vállaltam munkát, az itt Bp.-n nem kérdés igazából, mert tömegközlekedéssel mindenhova viszonylag könnyen el lehet jutni.

Igazából az történt, hogy az adott év július közepén megkaptam a diplomámat, olyan 3-3,5 hónapig kerestem aktívan munkát. November elején már munkába álltam a mostani munkahelyemen (máshova is felvettek volna, de ott én mondtam azt, hogy nem, az interjún elhangzottak miatt... nem jelentettek volna be, csak minimálbérre jelentettek volna be, alkalmi munkavállalóira, forexezésre akartak rávenni stb.). Ott egy pár hónap alatt sikerült félretennem egy-két százezer forintot, és következő év júliusában már úgy éreztem, biztos lábon állok ahhoz, hogy elköltözzem (párommal együtt) a lakásba.