Elmondanátok az óvodás gyereknek, hogy az apja és az apai nagyszülők nem kíváncsiak rá?

Nem

El. Most minek kéne áltatni? Akkor sem lenne jobb, ha akarna menni hozzájuk, azok meg fapofát vágnának hozzá, vagy nem is fogadnák.

Nyílván nem így, hogy nem kíváncsiak rá, de azt kell mondani, hogy az apja nem jön többet haza és nem része az életünknek. Nem biztos hogy olyan megrázkódtatás lesz a gyereknek, egy ilyen apát valószínűleg nem fog hiányolni. Anyám is évekig halogatta a válást, hogy ne legyünk apa nélkül, pedig már évek óta utáltam "apám", alig vártam hogy ne kelljen látnom többé. Több lelki sérülést okozott az hogy 14 éves koromig vele éltünk, mint az hogy otthagytuk és 11 éve nem beszélek vele.

Azt, hogy ne várja, azt igen, de úgy, hogy mert "nem kíváncsi rá", semmiképpen sem, akkor sem, ha gyulolod azt apját.

Nagyobb törés neki ha egy ilyen ember van a közelébe. A gyerek nem kiskutya, hogy folyfon nyalizzon az apjának, akkor is ha az le se szarja. Ha fordulna a kocka nyílván csak fel akarná használni a gyereket a céljaira. Ha fordul a kocka távol kell tartani a gyerektől.

Akkor ne alázd meg a gyereked azzal, hogy pitizésre neveled/pitizel a nevében.

Nem ezekkel a szavakkal, nyilván, de azt megértetném vele, hogy ne reménykedjen.