Elmennetek halotti torra óvodás korú gyerekekkel? Anyosom egy rokona halt meg. Több száz kilométerre élt a bácsi. Senkivel nem is tartotta a kapcsolatot tizenéve. Anyosom kitalálta, hogy a halotti torra menjünk el, vigyük a gyerekeket is.

Engem elvittek, mert a szüleim vitték a nagymamámat és nem volt kire hagyni. Nem volt belőle semmi ügy. A mamám elvitt magával templomba is és tudtam viselkedni, érzelmileg meg nem számított gyerekként. A szüleimmel és a mamával voltam, nem számitott a többi.

Szerintem érzelmileg nem sok mindenkit fog érinteni. Sajnos sok toron jól érzik magukat a rokonok, beszélgetnek, nevetgélnek, esznek isznak. Végül is egy családi összejövetel ha halál eset miatti is. Csak az igazán közeli családtagoknak borzalmas a tor akit érzelmileg érint.

Ha titeket nem érint akkor nincs ok rà esetleg hogy ne vegyétek el az anyóst. Ha annyira menni akar vigyétek el.

Te ezt már úgy is eldöntötted. Nincs kedved menni, főleg anyóssal mert utálod, a férjed nem számit.

Akkor csak megerősítést akarsz? Tessék megkapod. Ne menj. Mintha számítana bármit amit mondunk.

Mert ha számítana a férjed akkor ezt vele beszélnéd meg, ő mit akar, mit gondol. Nem is lenne ebből kérdés.

Egyetértek #42-vel.

Annyit tennék hozzá, hogy mivel az elhunyt (a kérdező állítása szerint) tizenéve nem tartotta a kapcsolatot senkivel, így aligha jelenthet túl sokat a férjnek. Igaz, ugyanemiatt zokogásra vagy nagyobb szomorkodásra se kell számítani.

Szerintem kb. egy rokoni összeröffenés lesz, csak a fekete ruha fog emlékeztetni arra, hogy elvileg szomorú alkalom miatt találkoztak. De épp ezért sokkal kevésbé veheti bárki is rossz néven, ha a kérdező nem akar menni és nem akarja vinni a gyerekeket. A férje tegye tiszteletét, mert neki rokona, ő képviseli a családot, a feleség meg nyugodtan maradjon otthon, ha nem kívánkozik oda.

A MI gyerekeinkkel és a férjem - egyébként rendes - anyja kedvéért elmennék. A nagyobbik gyerekünkre különösen igaz, hogy szereti a társaságot, jól veszi, ha új emberekkel ismerkedhet meg és szeret enni. Az sem lenne utolsó szempont, hogy ha nyomott lenne a hangulat, valószínűleg feldobná. De egy tor nem feltétlenül a búslakodásról szól, a mai napig nem felejtem el, hogy nagyapám halála után a toron láttam először nevetni az apámat. Ráadásul az egyik soha nem látott, távoli rokonnak sikerült megnevettetnie. És itt van még egy pont, amiért vinném: van a rokonságnak az a része, akivel az ember kb. esküvőn, keresztelőn és temetésen találkozik. Nekem fontos, hogy a férjem rokonságát is el tudjam helyezni fejben, hogy tudjam, éppen kiről beszél anyós édesanyja, akihez sokat járunk, talán a gyerekeknek is megmarad valaki. Hogy anyós pajtás villogni akar a gyerekekkel? Villogjon, engem aztán nem zavar. Ahogy ismerem, figyelembe venné az ő szükségleteiket, nem ártana nekik.

De ha te nem szeretnél menni, akkor ne menjetek! Nem kötelező, a gyerekek miatt van is hivatkozási alap, hogy miért ne. Nem tudom, milyen természetűek a gyerekeitek, milyen a viszonyod anyósoddal, mennyire fontos számodra a férjed családja stb. Ezeket te tudod és TI döntötök, nem mi.