Mennyire fontos egy nagyszulo jelenlete egy gyermek eleteben? Egeszen pici, mondjuk ovodas gyermekre gondolok.Es kesobb?

Ha már egy van szerintem az is tökéletes!!!

Nekem egysem volt.

De gondolj bele, hogy csak egy anyukád is van.

Sajnos az én nagyszüleim korán meghaltak, így nagyon örültem, hogy mikor megszületett a lányom, majd négy év múlva a fiam, még mindig velünk vannak a nagyik és papik.

A fiam még 3 hónapos, ő még nem annyira érintett a dologban. A lányom viszont imádja a nagyszüleit, főleg az anyukámat mert vele találkozunk a legtöbbet. Ha már kimarad egy hét mama nélkül akkor rögtön mondja is hogy mikor megyünk már mamához? Én azt gondolom hogy mindenképpen jót tesz neki, egy gyerek esetében nincs felesleges szeretet.

A nagyszülők nagyon sokat segítenek nekünk, pláne most hogy kisbabák van. És ami jó, hogy mikor elviszem a lányomat a mamához akkor azt nem úgy fogja fel hogy kvázi lepasszolom, hanem boldog hogy mehet. A mamák azok akik tipikusan mindent megengednek az unokáknak, de ezzel részemről nincs baj.

Nagyszülők nélkül is fel tud nőni egy gyerek, de természetesen a több szeretet, jobb.

Nekem egy nagyim volt, mert az apai nagyszüleim meghaltak mielőtt születtem. Sok emlékem van, főleg hogy mindig volt valami dugi édesség náluk, és sok finomat főzött-sütött a nagyim. Ők lakótelepen laktak, mi kertesben, és náluk a liftben nyomhattam a gombot :) Az emeleti ablaktól messzire lehetett látni. Az ábécében daráltuk a kávét, volt lakótelepi játszótér meg ilyenek. A nagyszüleim meséi is mások voltak mint amit a szüleim olvastak, mert ők maguktól találták ki és életszerűek voltak. De viselkedni is máshogy kellett náluk, pl nem volt szabad szaladgálni vagy zajongani, mert az alul lakót zavarta.

Rengeteg olyan dolog volt náluk, amivel otthon nem találkoztam, így többet megismertem a világból. Amikor beteg voltam, akkor is náluk voltam mert a szüleim dolgoztak. Később mikor nagyobb lettem, akkor pedig sokat meséltek arról, milyen volt régen a világ, amikor ők gyerekek vagy fiatalok voltak.

Szóval nekem gazdagabb volt a gyerekkorom, mert voltak nagyszüleim.

Nekem mindkét nagyszülőm közel volt hozzám, mégsem alakult ki érzelmi kötődés. Nem ezen múlik, hogy az ember hányszor látja a nagyszüleit.

Én pl soha nem kaptam egyiktől sem 1 kedves szót sem vagy semmilyen lelki támogatást, sosem tudtam egyikkel sem egy jót beszélgetni.

Ellenben egyik nagymamám tesóját imádtam. Félévente láttam, mert nagyon messze lakott, de ő pl tele volt szeretettel, imádott engem és én is őt.

Sajnos nekem nem sikerült kialakítani szorosabb viszonyt a nagyszülőkkel. Nagymamám szeretetèt èreztem ugyan de mégis távolság volt közöttünk. Főleg a nagypapámmal. Sose "alacsonyodtak" le az èn szintekre én pedig kosgyerekkènt nem tudtam közös hangot kialakítani. Valahogy sose tudtam velük "barátkozni"

De mellette tudom hogy mennyi jó dologgal árasztottak el,volt kérjük stb. Sok sok gyümölcsöt,zöldsèget, húst kaptunk tőlük. Tudom hogy mamám minden kis félre tett pènzèt az unokáinak adta.

De ezt nagyon sajnálom,hogy sose tudtam megismerni őket. És úgy irigylem azokat akikkel nagyszülők jó kis baráti kapcsolatban is álltak, vagy azokat akiknek sokat meséltek az nagyszülők a saját gyerekkorukról stb

Nagypapam meghalt mikor pont kezdtem serdülő. Most husuon évesen,mikor már elég fnottnek èrzem magam, és mostmár merek nyitni akár az idősebbek felè, nagymamám pont most épült le szellemileg, és már meg is halt és sose fogom megismerni:(

Demens lett és hozzánk került gondozásba, már nem tudott velünk kommuniálni. Eleinte még tudott annyit mondani hogy igen nem, de a végén már nem èrtett semmit a külvilágból.

Nagyszülő vagyok már, és bár dolgozom még, amikor lehet, igyekszem az unokáimnak adni az időmből. A nagyobbik nagyon szeret nálunk lenni, sokat mesélünk, sétálunk, kirándulunk vele, itt is alszik néha egész hétvégén. A kicsi még szopik, így nem alszik nálunk, de volt, hogy nappal itt volt. Ha megyek hozzájuk, azonnal odajön,kéredzkedik, bújik, mondókáztat, etethetem, stb.

Én is imádtam a nagyszüleimet, a gyerekeim nevelésében is részt vettek a mi szüleink (főleg a férjemé), nekünk tehát egy ilyen meleg, szeretetteljes nagyszülői mintánk van, amit szeretnénk továbbadni.