Mit csináljak a nagymamámmal? Nagyon szomorú vagyok miatta! (kicsit hosszú, de fontos)

A nagyim borzasztóan kibírhatatlan! Jó, most mindenki azt fogja mondani h túlzok, de nem. Tulajdonképpen az anyukám mamájáról van szó, akitől (szerencsére) elég messze vagyunk. Mi Bodapesten, ők Szabolcs megyében laknak.

Már Anyu kiskorában is ilyen volt. Mindenbe beleszól, mindenkit irányítani akar, mindenkit leminősít, mindenen mgsértődik, túl aggódós és nagyon erőszakos.

A konkrét probléma az, hogy van valami családi viszály Anyu, a nagymamám és Anyu öccse között. Ez abból áll, h a nagyim és Anyu öccse mindenen összevesznek, mert anyu öccse mindent leszól, és elég negatív, nagyim viszont mindenbe beleavaatkozik. Pl anyu öccse megházasodott, és maradt a v árosban. Vettekegy szép nagy házat, berendezték és beköltöztek. Nagyim átment, és átrendezte a konyhaszekrényt. Anyu és az öccse valami féltékenységi háborút játszanak, mert nagyon eltérő golgokat választottak. Mindenen osszevesznek, mert anyu öccseprovokál, és mindenfélét mond a nagyimnak, de főleg az unokatsómat (velem egykorú) uszítja, aki már szóba se áll velem. A pasi mindig velem példálózik az uncsitesómnak, h bezzeg én. Bzzeg én szeretek olvasni, bezzeg én jól tanulok, bezzeg én nyelvvizsgáztam (mert kéttannyelvű suliba járok) stb. Pedig ő se hüly, csak anyu tsója lerontja az önbizalmát a vicces(nek szánt) beszólásaival. Anyu és a mamája meg azért nincsenek jóban, mert anyut még mindig kislánynak nézi, és mindenen megsérődik. Nagypapámmal semmi gond, őt nagyon szeretem de a nagyim...

Pár hete odautaztam, és az egésznek a közepébe kerültem. A nagyim nekem mondta h anyu tesója meg az uncsitesóm így meg úgy, és nem hívnak sehova, pedig azért mondtam le az LB-mmel a programot, h ne akkor menjek amikor táborban vannak, de nem mondta meg h hívtak moziba, csak anyumat kérdezte meg, aki ÚGY DÖNTÖTT (!) h nem akarok mennimer ez olyan h utolsó pillanatban elvisznek, h ez is meglegyen. Unokatesóm meg fél éve nem szól hozzám, és mindenkivel nagyon undok, és még ezt is nekem kell hallgatnom a nagyimól, h milyen szemét. Azonkívül anyu tesója ilyen egyéves lényegtelen sz*rokat mond ellenem a hátam mögött valami h amikor náluk votlam mer vacsizni hívtak, nem hagyam nekik elég kaját (???) és nagyim most mondta el és tökre rosszul érzem magam emiatt. És mindenki a ,,ne foglalkozz vele" taktikát követi, Anyu azt mondja ne foglalkozzak a mamájával és a tesójával mer nem érdemes, nagyim már ki se akar békülni a fiával (?!) mer nem érdems, mindketten azt mondják me foglalkozzak az uncsitesómmal, mert nem érdmes, de szerintem igenis érdeme Én nem akarom h ez így maradjon, mert már utálok ott lenni. Amikor 5 napig most ottvoltam, uccsó éjjelt végigsírtam. és hhez jön még ez az erőzakos, tolakodó aggódás, amitől már egyedül maradni sem tudok. Meg h ilyen gúnosan, ilyen ,,de azanyos ez a kislány" stílusban fogadja h tudok egyedül fürdeni, h nem kell nénizni- bácsizni (ki mondja egy 14 évesnek h a buszvezető bácsi???) Mit csináljak? Nagyon el vagyok keseredve. de a nagypapámat nem akarom megbántani. Elegemvan belőlük :(