Valakinek valami jó idézet?

ez egy zene szöveg ==>

"Megsárgult kép a nagy falon

Rég ott van és most is ott hagyom

Tetszik ahogy Nagyapám drága büszkén jobbra néz"

"Nagyanyám boldogan a jobb oldalon

Meghatva hol kicsit hol nagyon

Vállán a gondoskodó munkától kérges kéz"

"Kihúzták tussal a lényeget

Retusáltak mögéjük kék eget

Nem volt nagy szerelem de a két fél így lett egész"

"Tanulni Tőlük is lehet

Ellesni mi az a tisztelet

Hogy mennyit ér ha baj van két összefonódott kéz"

Feleki Sándor: Hogy itt állok…

Hogy itt állok te előtted,

Édes, drága nagymama,

Örömében ver a szívem,

Gyorsabban, mint valaha.

Születési évfordulód

Ragyogva hív engemet,

Azt hiszem, hogy angyaloknak

Csengettyűje csengetett.

Azt csengeti: Szedd most össze

Szép szavakba, sebtiben,

Amit érzesz, oly gyönyörűen,

Mint nem tudná senki sem.

Jó nagyanyám, nézem, nézem

Szép hófehér hajadat,

Nézem mosolygó két szemed

S a mondókám megakad.

Mert, hogy tudjak megköszönni

Annyi szépet, annyi jót,

Sok játékot, édességet,

Cukrot, süteményt, diót?

S hogy tudjam én megköszönni

Sok kedves, meleg szavad,

Mely, ha rosszat is míveltem,

Ajkadról védőn fakadt?

Nézd, szememből a könny perdül

Helyettem most az beszél,

Azt suttogja: Élj sokáig

S kerüljön el baj, veszély!

Földes Zoltán: Nagyanyához

Fehér galamb, fehér szárnyon,

Ablakomon bérepült,

Duruzsolva, turbékolva

Gyönge, kis vállamra ült.

Azt suttogta, turbékolta,

Hogy szereti nagymamát,

S nevenapján hó-galambok

Üdvözletét adjam át.

Mondtam: átadom bizonnyal,

Mert ez méltó üzenet,

Tiszta galamb, ha köszönti

Galambfehér szívedet.

Ettől szép, fehér szívedtől

Oktatva kis unokád

Gondozgatta, nagyvigyázva,

Lelkén a fehér ruhát.

Azért adom át örömmel,

Mit üzent a kis galamb.

Míg lelkemben zeng a hála,

Ezüstszavú szép harang.

Isten áldjon, Isten védjen,

Nagyanyácskám, tégedet,

Adjon itt lenn boldogságot,

S egykor örökéletet.

Gáti Kovács István: Az én nagymamám

Az én kedves nagyikám

Falun lakik, bizony ám!

Ismeritek is talán:

Híres Tíszadorogmán.

Bár szűkösen éldegél,

Házán mégsincs zsuppfedél!

Palatető díszeleg-

Láthatják az emberek.

Etetéskor kacsa, tyúk,

Ahány van, mind odafut,

S összevesznek a magon

A baromfiudvaron.

Apa szerint, engedékeny

És egy kicsit feledékeny,

De az anyu legyint rája-

Igaz, hogy az ő mamája…

Gyökössy Endre: Nagyanyának

Ezen a szép napon

Teli van a szívem dallal,

Kipirul az arcom,

Mint a rózsás, nyári hajnal.

Édes nagyanyácskám,

Hozzád repes boldog lelkem.

Ölellek, csókollak,

Ölelj, csókolj te is engem!

Hermann Ottóné: Nagymamának

Harmatos hajnalon

Dalol a pacsirta.

„Tudod-e, tudod-e,

Micsoda nap van ma?”

Csicsereg a fecske:

„Ébredj, ébredj, nézzed,

A sok nyíló virág

Vár a kertbe’ téged!”

Szaladok a kertbe,

Ott is csak azt hallom,

Méhek döngicsélnek,

Madarak a gallyon.

Szólnak a virágok:

„Szedj a kosaradba,

A jó nagymamának

Nevenapja van ma!”

Illatos virággal

Telve a kosárka

Szívem örömében

Harmatot sírt rája…

S érted, ki úgy szeretsz,

Akit úgy szeretek,

Ajkam az Istenhez

Forró imát rebeg:

Legyen élted hosszú,

Napfényes, mint a nyár!

Tele örömmel, mint

Virággal e kosár!

< Előző Következő >

Iratkozz fel Te is hírlevelünkre!

Név:* E-mail:*

Feleki Sándor: Hogy itt állok…

Hogy itt állok te előtted,

Édes, drága nagymama,

Örömében ver a szívem,

Gyorsabban, mint valaha.

Születési évfordulód

Ragyogva hív engemet,

Azt hiszem, hogy angyaloknak

Csengettyűje csengetett.

Azt csengeti: Szedd most össze

Szép szavakba, sebtiben,

Amit érzesz, oly gyönyörűen,

Mint nem tudná senki sem.

Jó nagyanyám, nézem, nézem

Szép hófehér hajadat,

Nézem mosolygó két szemed

S a mondókám megakad.

Mert, hogy tudjak megköszönni

Annyi szépet, annyi jót,

Sok játékot, édességet,

Cukrot, süteményt, diót?

S hogy tudjam én megköszönni

Sok kedves, meleg szavad,

Mely, ha rosszat is míveltem,

Ajkadról védőn fakadt?

Nézd, szememből a könny perdül

Helyettem most az beszél,

Azt suttogja: Élj sokáig

S kerüljön el baj, veszély!

Földes Zoltán: Nagyanyához

Fehér galamb, fehér szárnyon,

Ablakomon bérepült,

Duruzsolva, turbékolva

Gyönge, kis vállamra ült.

Azt suttogta, turbékolta,

Hogy szereti nagymamát,

S nevenapján hó-galambok

Üdvözletét adjam át.

Mondtam: átadom bizonnyal,

Mert ez méltó üzenet,

Tiszta galamb, ha köszönti

Galambfehér szívedet.

Ettől szép, fehér szívedtől

Oktatva kis unokád

Gondozgatta, nagyvigyázva,

Lelkén a fehér ruhát.

Azért adom át örömmel,

Mit üzent a kis galamb.

Míg lelkemben zeng a hála,

Ezüstszavú szép harang.

Isten áldjon, Isten védjen,

Nagyanyácskám, tégedet,

Adjon itt lenn boldogságot,

S egykor örökéletet.

Gáti Kovács István: Az én nagymamám

Az én kedves nagyikám

Falun lakik, bizony ám!

Ismeritek is talán:

Híres Tíszadorogmán.

Bár szűkösen éldegél,

Házán mégsincs zsuppfedél!

Palatető díszeleg-

Láthatják az emberek.

Etetéskor kacsa, tyúk,

Ahány van, mind odafut,

S összevesznek a magon

A baromfiudvaron.

Apa szerint, engedékeny

És egy kicsit feledékeny,

De az anyu legyint rája-

Igaz, hogy az ő mamája…

Gyökössy Endre: Nagyanyának

Ezen a szép napon

Teli van a szívem dallal,

Kipirul az arcom,

Mint a rózsás, nyári hajnal.

Édes nagyanyácskám,

Hozzád repes boldog lelkem.

Ölellek, csókollak,

Ölelj, csókolj te is engem!

Hermann Ottóné: Nagymamának

Harmatos hajnalon

Dalol a pacsirta.

„Tudod-e, tudod-e,

Micsoda nap van ma?”

Csicsereg a fecske:

„Ébredj, ébredj, nézzed,

A sok nyíló virág

Vár a kertbe’ téged!”

Szaladok a kertbe,

Ott is csak azt hallom,

Méhek döngicsélnek,

Madarak a gallyon.

Szólnak a virágok:

„Szedj a kosaradba,

A jó nagymamának

Nevenapja van ma!”

Illatos virággal

Telve a kosárka

Szívem örömében

Harmatot sírt rája…

S érted, ki úgy szeretsz,

Akit úgy szeretek,

Ajkam az Istenhez

Forró imát rebeg:

Legyen élted hosszú,

Napfényes, mint a nyár!

Tele örömmel, mint

Virággal e kosár!

< Előző Következő >

Iratkozz fel Te is hírlevelünkre!

Név:* E-mail:*

[link]

Hoppá, nem értem...

Csak a linket akartam bemásolni, erre az egész oldal lejött!

Elnézést!

ezt a honlapot ajánlom: [link]

Nekem sokat segített.