Heló megpróbálom nagyon röviden leírni mert nem enged sokat. ? Szóval 7 hónapos terhes vagyok és aggódok az miatt hogy esetleg elveszik tőlem a babámat. És tudom elsőre hülyén hangzik de a párom eléggé befolyásolható.

33as

Én régebben (pár hónappal ezelőtt) tök jól megvoltam a szüleivel..

Sokat szoktunk beszélgetni és úgymond szerettek is,vagy csak megjátszották magukat az elején fogalmam sincs..

A lényeg az hogy az elején én is szerettem őket...a véleményem már csak az utóbbi időben változott meg..

Mert sokszor volt már hogy ellenem próbálta hangolni a saját fiát..és ez azért valljuk be nem mindegy..főleg nekem nem mert nekem ő az első párom és nem voltam megszokva ilyesmikhez..

Meg rá egy kis időre hogy összejöttem a fiukkal,elköltöztünk ugye ide ahol most lakunk..

És ez nagyon nem tetszett az annyának..volt hogy nem mentünk látogatóba 2 vagy 3 hétig ha jól emlékszek (már régebben volt)

És felhívta a fiát hogy siessen haza mert őt szétveti az ideg..(de hozzátenném hogy egyedül kellett hazasietnie pedig tudta jól hogy akkor épp együtt szerettünk volna menni valahova)

És a párom elmondása szerint elkezdett neki sírni ahogy odaért a párom és a nyakába ugrott hogy neki mennyire hiányzik és miért nem megy vissza, haza lakni...

Én őszintén örülök neki hogy ennyire segíteni akarnak hisz az én szüleim még csak meg sem kérdik mivan velem vagy a babával,de néha túlzásba esnek..nem is kicsit..egyszer pl.még a terhességem elején azt mondta nekem is és a páromnak is hogy felakaszt minket ha valami nem lesz rendben a babának..ezt arra értette gondolom hogy meglegyen mindene...ebben igaza van én is arra törekszek már most megvan véve szinte minden a babának pedig még van 2 hónap..

De azért szebben is lehetett volna ezt közölni nem ordítozva hogy még a szomszédok is hallják értitek..szóval azt vettem észre hogy se az nem jó ha kedveskedek nekik mert akkor semmibe néznek úgy ahogy a fiukat és parancsolgatni akarnak meg számonkérni hogy én kivel mikor hol vagyok mintha velük élnék...se az ha rossz vagyok velük mert akkor meg a fiukat ellenem hangolják...még a munkahelyén..mert egy helyen dolgozik az annyával..szóval gondolom most csak ezért nem hívja fel őt sírva hogy menjen haza hozzá mert látja őt szinte majdnem minden nap.

43as köszi a választ.

Jó tudni hogy nem csak én vagyok ilyen helyzetben.

Tiszteletem a feleségednek lehet nekem nem lett volna ennyi türelmem ehhez.. és örülök hogy mostmár rendeződött a ti helyzetetek is..sok boldogságot és egészséget kívánok a pici babának is..egyébként nekem is kislányom lesz😊

De amúgy ebben igazad lehet..lehet az a baj hogy még csak ő sem bízik saját magában..de gondolom ez a neveltetése miatt lehet így..mert az annya mindig úgy nevelte hogy semmi sem jó az úgy ahogyan a fia csinált valamit..csak mindig az volt a jó amit ő csinált...amúgy őt nem csak az annya tartja gyereknek..hanem a testvérei is..a nővére is és a báttyja is..szóval a családjában mindenki gyerekként kezeli..már értem miért..

Eddig nem sikerült olyen kijelentésekkel hatnom rá..de akkor megpróbálom azt amit tanácsolsz.. segítek neki abban hogy legyen már egy kis önbizalma..mert lehet ez a baj..de ha ez se fog segíteni akkor nem tudom mi lesz

44es

Hát sajnos ez így igaz..tuti megbolondulnék ott és idegroncs lennék hisz már közeledik a szülés és már most is az vagyok..csak próbálom magam megnyugtatni mindig mert nem szabad idegeskednem..

Hát igazábol ha mostanában eljárunk hozzájuk látogatóba már most úgy csinál szinte mint ha ő lenne az annya...és ez durva hogy léteznek ilyenek akik kiszeretnének sajátítani a gyereket..én úgy tartottam ezt eddig is hogy én ezt a babát magunknak szülöm...nem a nagyszülőknek..pedig ők ezthiszik..és még velük se lakunk de már most beleszól mindenbe..pl.előre kijelentette hogy a kocsit és a kiságyat még csak véletlenül se vehetjük meg mert azt ők akarják meg a pólyákat ilyesmit is ők akarták csak én már megelőztem.. persze ez sem tetszett nekik..és ezzel nincs is baj hogy segíteni akarnak hálásak is vagyunk nekik nem győzzük megköszönni..csak hogy ők amit vesznek mindent odavesznek meg magukhoz..hogy még véletlenül se legyen nálunk és szülés után odamenjünk és a párom onnan járjon el dolgozni..nyilván ezt akarják..épp ezért azon is gondolkodok megvegyük e mégis inkább mi..mégiscsak a mi dolgunk lenne ez is..csak hát a párom ezt is ráhagyja..mondtam az annyának persze tisztelettel közöltem hogy hagyjon már valamit megvenni nekünk is..erre ő azt felelte hogy ami nekem kell a kórházba azt nyugodtan megvehetem én,de amire a babának van szüksége azt ő fogja megvenni ha tetszik ha nem...ezek szerint én még egy ruhát se választhatok ki a saját gyermekemnek..