Heló megpróbálom nagyon röviden leírni mert nem enged sokat. ? Szóval 7 hónapos terhes vagyok és aggódok az miatt hogy esetleg elveszik tőlem a babámat. És tudom elsőre hülyén hangzik de a párom eléggé befolyásolható.

Mert ugyebár ez egy hatalmi jatszma. A szülő nem tudja elengedni a felnőtt gyerekét. Irányítani akarja, a gyerek pedig nem tör ki a gyerekszerepből... Itt ki kell törni a leuralásból. Sajnos ez nagy viták sértődések nelkül nem biztos hogy menni fog, de megéri majd.

Ha nincs nyilatkozat, és nem is csináltok, a te neveden lesz! Húzd ki az időt, ne csinaltass nyilatkozatot, halaszd amíg meg nem születik. Utána bírósághoz fordulhatnak a hisztiért. Nyugi, ott nem kapnak majd annyi láthatást..

Kérdező, ha mást nem, most már látod a saját bőrödön, hogy aki szarfaxú, az általában az is marad. Már elcsesztél egy ártatlan életet, kecc... Gratulálok... Mert kb. Paris Hilton előbb fog konyhán dolgozni Hilton-örökösnőként, minthogy a te mulya pasasod tököt növesszen és kiálljon értetek, ha még szinte a finisben sem tette meg.

Legközelebb ennél 1.000.000.x jobban gondold meg, kinek pujálsz le.

Vagy kidobod ezt a mamlaszt és még akkor a hónod alá Csapod a gyereket, amíg kicsi és csövelsz egy barátnőnél egy ideig, vagy készülj fel, hogy kb 18 év múlva megszűnsz létezni a gyerek számára, nem, hogy még bedugjon egyáltalán a legszarabb öregotthonba vénasszony korodban.

Na,egy kérdező, aki legalább tanul a hibájából és nem behisztizik, ha nem kap neki tetsző vàlaszokat! Ilyet nemigen pipálni gyakorin. Előre is sok erőt a párod szüleihez és a gyerekhez, mert ez az ipse nem fog tudni apukaként funkcionálni.

Azért 6 hónap még nagyon nem elég arra, hogy kiismerd a másikat. Ha jól számolom, kb akkor lettél állapotos. 6 hónap alatt max az alaptermészete bukik ki, hogy mikben kell kompromisszumot kötni, stb, de az is nagy vonalakban. 1 év minimum kell, mire kiismerd a másikat, még jobb emberismerőként is, de inkább 2 évet mondok minimumnak, legalább 1 év együttélést tartalmazva. 5-6-7-8 éveket elcseszni a másikra eljegyzés előtt úgy, hogy önellátó felnőttként ismeri meg egymást a pár, az meg a másik véglet.

Kérdező, összefoglalnám a lényeget:

Pár hónapos ismeretség után nem tervezetten teherbe estél, de úgy döntöttél, megtartod. Ez még akkor is hiba volt, ha a gyerek apja azt ígérte, vállalja. Amint terhes lettél megszűnt a munkaviszonyod, tehát jelenleg 0 az egzisztenciád és csak minimális megtakarításod van, szülés után pedig csak kb 27E Ft GYES-t fogsz kapni így, meg 12.600Ft CSP-t, ami kb a pelenkára lesz elég, tehát létrehoztál egy kiszolgáltatott állapotot magadnak és a gyereknek.

Albérletben éltek, igen "remek" körülmények között:

" itt ahol lakunk sok a fiatal és elégge hangosak is sokszor hangos zene ivás hétvégente ilyesmik"

A saját családoddal nem szoros a kapcsolatod, tehát nincs háttér támogatásod sem, ezek után tényleg nem tudom, mire alapoztad a jövőt? Miből gondoltad, hogy jó döntés megtartani a babát?

Tudom, kemény szavak ezek, de sajnos ezek a tények, muszáj szembenézni velük és tanulni a hibákból.

Igen, jól látod, valóban elrontottad, nem kicsit, nagyon.

Lehet, hogy a párod szülei erőszakosak, irányítás mániásak, de sajnos azt kell mondjam, mégis sokkal több felelősségérzet szorult beléjük, mint belétek, ha nem örülnek annak, hogy egy újszülöttet egy csupa zűrős, rendszeresen ivászatot tartó társaságba vigyetek haza a nyámnyila pároddal együtt, aki gyakorlatilag csak sodródik az árral. Lett volna rá 7 hónapja, hogy megváltozzon, önálló albérletet keressen a családjának, de úgy tűnik, ő ehhez a feladathoz cseppet se nőtt fel, hiába 27 éves.

Azt tanácsolom, légy most már sokkal okosabb és próbálj a fenti érvek, tények alapján jó döntést hozni. Az sem kizárt, hogy most jó döntés lehet ideiglenesen elfogadni a szülők segítségét és hozzájuk költözni, viszont akkor innentől amit eddig albérletre fizettetek, azt rakjátok félre, hogy később külön tudjatok költözni. Te is fejleszd magad, tanulj pl. valami jó szakmát, azon agyalj, hogyan másszatok ki ebből a gödörből anyagilag is, mert ha folyton csak sodródsz az árral, jogos marad a félelmed, mindig kiszolgáltatott leszel a gyerekeddel együtt. Most már ne csak az számítson, mi a legjobb Neked, hanem az is, mi a legjobb a babádnak.

Azt írtad, a párod jól keres, de annyira azért mégsem, hogy Titeket is eltartson és egy jobb albérletet is találjatok. Ilyen körülmények között nem árt, ha tudatosan, közösen meghoztok olyan kompromisszumokat, amivel nem teremtetek újabb és újabb problémákat.

Ha már felelőtlenül bevállaltatok úgy egy babát, hogy nem gondoltátok végig, ez mivel jár, akkor lehet, hogy most az a felelős döntés, hogy elfogadjátok a szülői segítséget a párod szüleitől, de legyen ez csak ideiglenes, amíg talpra nem álltok.