Normális a menyem?

Tegnap volt az esküvőjük, így már menyem.

Voltak vitáink előtte a fiam asszonnyával. Pl javasoltam neki hogy milyen legyen az esküvő stb. De ő és a fiam mindig mondták hogy majd ők tudják, mivel ez az ő napjuk. Tőlünk semmilyen összeget nem akartak elfogadni, mondván úgy is bele szolnánk a szervezésbe. Nekem ez rosszul esett, de mindegy, legyintettem. Viszont abban reménykedtem hogy lesz templomi szertartás, mert szerintem illik ott házasodni. És miután lement a polgári szertartás és fényképezés megkérdeztem a menyemtől hogy mikor megyünk a templomba. Erre ezt mondta nekem a násznép előtt hogy : istenem, hányszor mondjuk még el neked hogy nem lesz? Nem lesz mert nem akarunk, csak is te akartad, fogad már el végre hogy nem körülötted forog a világ. Csak lestem mikor mondta, erre a fiam is mindenki előtt mondja, én akartam erőltetni, senki sem akarta. Most őszintén annyira megalázva éreztem magam hogy mindenki előtt így nekem estek. Nem tudom hogy még is mit képzelt a menyem. Egész lagzin nem éreztem ezek után jól magam, már majdnem hazamentem, de kibirtam az egészet.