Miért nem érti anyósom hogy mi a bajom vele?
Amikor megszületett a gyerekünk az én anyám és a férjem anyja mondták hogy szívesen jönnek segíteni amikor ráérnek. Először még működött is, hétköznap volt inkább rá szükség, úgyhogy anyám kedden jött, anyósom meg csütörtökön. Anyám eljött főzött, takarított amíg én a gyerekkel voltam vagy néha fordítva csináltuk. Anyósom is eleinte jött és besegített a takarításba. Aztán egyszer csak anyósom már csak azért járt ide hogy a gyereket nézze, de akkor se segített benne, hanem csak magyarázott neki folyamatosan, de úgy hogy hozzá nem lehetett szólni mert egyáltalán nem figyel, végig a gyereket nézte. Anyám főzött nekünk mindig, vagy ő vásárolt be. Ez még annyira nem is zavart, de anyósom eleinte mondta hogy ő nem meri megfogni a gyereket mert azt se tudja hogy kell. (van két gyereke) Aztán olyan csodálatos dolgokkal árasztott el a gyerekneveléssel kapcsolatban, pl adjak neki citromlevet mert csuklik, meg ha csuklik azonnal fel kell venni mert meg fog fulladni. Persze én citromlevet nem adtam neki, de a csuklásos dolgot eleinte el is hittem mivel első gyerek, fogalmam sem volt sok dologról. Aztán állandóan belém kötött valamibe, beszólogatott, inkább teher volt hogy itt van mintsem segítség. Ha elkezdtem volna valamit csinálni akkor ő jött oda hogy ő is segít, mondtam neki hogy akkor csinálja ő, majd én leszek a babával. Erre hát inkább ő is jött be hozzánk. Semmi értelmét nem láttam hogy eljöjjön "segíteni" inkább csak az őrületbe kergetett. Aztán egyszer megsértődött valami miatt és nem jött egy darabig. Utána megint szépen lassan beszéltünk, igazából a saját anyámnak sem volt jó hogy csak ő segített, anyósom meg nem, mert így sokkal több időt kellett nálam lennie. Anyósom világ életében engem akart lehúzni hogy sógornőmet istenítse. Mindig kereste rajtam a hibát amibe bele tudjon kötni. Legutóbb most azon akadtam ki hogy amikor itt volt és beszélgettünk mondtam hogy elkezdett hullani a hajam. (ugye szülés után előfordul) ő meg azóta le nem bír akadni erről a témáról, folyamatosan sértően beszól a hajammal kapcsolatban. Pl a gyerek megfogta a hajam pont mikor raktam le a kiságyba és mondtam neki hogy jajj engedd el mert anyának ez fáj, ne húzd a hajam. Ő meg egyből ne húzd anyád haját ígyis alig van neki. Én meg ránéztem hogy mivan?? Aztán messengeren írt pár nappal később hogy voltam e vásárolni karácsonyra? És hogy nem ment e el a hajam a sok embertől? Utána írta hogy bocsi a humorizálásért. Én kiakadtam, írtam neki hogy attól hogy hullik a hajam még mindig több van mint a legtöbb embernek. (Tényleg nagyon sok hajam volt mindig, az ő lányának meg negyed annyi haja van mint nekem, bár engem nem igazán érdekelt sose) Ő persze mentegetőzött hogy nem azért írta, eszébe se jutott hogy tényleg hullik a hajam, csak ez egy ilyen mondás. Na persze, akkor miért írta hogy bocs a humorizálásért? Meg csodálkozik hogy nem akarom neki odaadni a gyereket. Már azóta bátran kikapja a kiságyból, de folyamatosan rá kell szólnom hogy a fejét tartani kell mert egyedül még nem tudja 10 percig tartani. A múltkor is itt volt a fél család és én épp a konyhában csináltam kávét amikor elkezdett sírni anyósomnál a gyerek, kérdezi hogy na hát mi bajod van? Odanéztem és láttam hogy szegény gyerek ott kínlódik a kezében mert nem képes a fejét fogni. Legszívesebben a közelébe nem engedném. Meg mondtam a férjemnek hogy nem szabad felügyelet nélkül ott hagyni sehol ahonnan esetleg leeshet. Anyósom meg mesélte nagy viccesen hogy nem szabad bizony, ő is otthagyta a férjemet és mire visszament csak nézte hogy mit keres a földön a gyerek? És ezen nevetett. Én meg lesokkolva néztem hogy neki ez vicces hogy szegény baba leesik az ágyról. Most is írogat hogy jöjjön e segíteni? Én meg mindig lemondom mert kikészít, ez nem segítség amit ő csinál. Főleg hogy tudom hogy ő nem is örült neki amikor kiderült hogy terhes vagyok. Most is olyanokat mond hogy nem baj ha el lesz kényeztetve ez a gyerek, hiszen úgyse lesz testvére úgyhogy nyugodtan lehet. Szerintem a férjem és én el tudjuk dönteni hogy lesz e testvére vagy sem. Persze ezeket megmondom neki, de bután néz rám tátott szájjal és nem mond semmit. A baj az hogy hülyének akar nézni engem is meg saját magát hülyének tetteti ha olyan a helyzet. Baromi idegesítő. Pedig most jó lett volna a segítség mert karácsonyra készülünk, minden évben az én feladatom a sütemények. Nagyon szívesen sütök egyébként, csak azért még sem olyan egyszerű egy baba mellett. Nem tudom hogy ennyire nem veszi észre magát vagy direkt csinálja e, de saját magával baszik ki így, hiszen nem szívesen látom, ezért nem is hívom ide.
A férjem meg mondja hogy majd beszél vele, de elég gáz hogy egy felnőtt emberrel beszélni kell hogy hogyan is kéne viselkedni másokkal. Meg nem sokat ér, lehet akkor épp arról a témáról leakad, de úgyis lesz más amibe beleköt.
Ne haragudj, szerintem túlzásba esel.
Nem gondolom, hogy rosszindulat ból mondana neked dolgokat, most ezt pl. hogy ne húzd anyád haját, mert alig van neki, ez csak ilyen szólás, arra reflektál, amit te mondták neki, nem azért, hogy b*szogasson. Meg ez, hogy nevet azon, hogy leesett a gyerek, akkor ő is biztos sírt, de 30 év távlatából ezeken már csak mosolyogni szoktak, ha nem történt semmi.
De ez ilyen tipikus sztori, a te anyád tökéletes, az anyósod sz*r, mindig így van, a nők a saját anyjuknak elnézik azt, amit az anyósuknak nem. Pedig le merem fogadni, hogy a férjed is tudna kiírni ilyen kérdést a te anyád kapcsán, hogy ő miket mond vagy tesz, ami neki nem tetszik, csak neked nem tűnnek fel a saját anyád hülye szokásai és beszólásai, mert te abban nőttél fel, az a természetes, észre sem veszed, anyósét igen, mert az új neked.
Amúgy se értem, miért kell oda járnia hozzád folyton valakinek főzni-takarítani, 1 hetes gyerekkel vagy otthon, szedd már össze magad.
Egy kicsit nézz már magadba, most ágyazol meg a tipikus rossz családi kapcsolatoknak, pedig nem gondolom, hogy anyósod olyan hú, de rossz dolgokat tett volna ellened, még segíteni is akar, de te azért rúgjál belé, túrd ki az unoka életéből és fusztráld ezzel a férjed, ahogy olyan sokan teszik.
Ha esetleg fiad van, vagy fiad születik, akkor meg jusson eszedbe ez 30 év múlva, amikor a te menyed fogja mondani, hogy sz*r vagy és bezzeg az anyja, és te leszel kizárva az unokád életéből.
Elöször is a hiszti helyett tanulj meg normálisan írni, a szöveget tagolni, mert így egy katyvasz az egész.
Másodszor nem értem, egyáltalán miért kell neked ennyi segítség, egy babát el tud látni a két szülö mindenki más nélkül is.
Harmadszor amit írsz, az mind csak túltolt hiszti, anyósodat akarod, hogy szidjuk.
Ezt ugye csak viccnek szántad? 🤣 Ennyi segged alá dolgozassal én meg se szolalnek. Heti 2 nap mennek hozzád bszki..minek?nincsenek szülei a gyereknek? Miért jó neked hogy más járkál a hazadban?
Vagy fogyatékos vagy, hogy nem tudod ellatni a saját gyereked felugyeket nélkül? Ne idegesits már és akkor még te kotozkodsz veluk.
4: én végig sem olvastam... Ilyen ömlesztett szöveggel nem károsítom a szemem és az elmém... :-DDD
Aki nem tudja 4-5 tőmondatban összefoglalni a hasfájását, az írjon regényt, ne kérdést a GYK-ra.. .:))
Mi sem értjük, mi bajod vele.
Az, hogy vannak apró hülyeségei? Az mindenkinek van, neked is, meg anyádnak is, még nekem is, beismerem :D
Tényleg lehetnél anyósod felé annyi empátiával, mint anyád felé, mert semmi egetrengetőt nem tett, ahogy írod, még segíteni is szívesen megy. Nem tökéletes, hát istenem, senki nem az.
Az én anyámnak is vannak rossz szokásai meg tulajdonságai, de ő a férjemet sose baszogatja pl. Meg tudja hogy kell bánni egy gyerekkel. Anyósom mióta ismerem mindig keresi rajtam a hibát, ha pattanás van az arcomon azon nyomban be kell szólnia miatta, mintha tehetnék róla. Én nem tudnék nevetni azon hogy ennyire felelőtlen vagyok hogy úgy hagyom a pici babát és leesik miattam. Keresztanyám is véletlenül kiejtett a kezéből amikor kicsi voltam de nem úgy adja be ha erről beszél mintha milyen remek történet lenne, nem nevet rajta. Az én anyám főz külön a férjemnek is mert ő nem eszi azokat a kajákat amiket én. Az ő anyja nem képes még a saját fiának se főzni. Az hogy mennyi segítségre van szükségem szerintem el tudom dönteni én, nagyon keveset alszik a gyerek, főleg napközben, van hogy összesen 2-3 órát, a többit mind éjszaka. Éjszaka meg nem fogok nekiállni főzni meg takarítani. Volt hogy anyám is idegesítően viselkedett, de én akkor rászóltam hogy fejezze már be, de mivel a férjem dolgozik amíg az anyja itt van ő nem tud szólni neki. Egyébként 3 hónapos a gyerek, nem 1 hetes. Szerintem ismeretlenül nem látsz bele az életembe ilyen jól ennyi alapján. Anyósomat meg ismerem már jó pár éve, minden alkalommal elviseltük egymást, hiszen ő sincs oda értem az első perctől kezdve, azért sem örült neki hogy unokája lesz. Tényleg szeretném ha normális lenne, de nem az. Szerintem igenis sértő ilyeneket beszólni, főleg mivel nem egyszer teszi, először is jeleztem hogy nekem ez nem tetszik, de nem igazán vette az adást vagy nem tudom mire jó ez.
A férjem reggeltől estig dolgozik szinte minden nap.
Olyan jó hogy mindenki úgy ítélkezik hogy nem ismer, nem arra voltam kíváncsi hogy szerintetek sok e ennyi segítség? És akik együtt élnek a saját vagy a férje szüleivel? Ne fogadják el ha főznek nekik vagy ha vigyáznak a gyerekre? A lényeget sikerült megragadnia mindenkinek. :)
Nem láttok bele az élethelyzetembe egyáltalán, szerintem igenis nehéz egy pici baba mellett minden nap főzni meg takarítani. Ezért jöttek segíteni, mert egyedül sosem értem a végére semminek, a férjem meg sokat dolgozik, tőle nem fogom elvárni hogy ő csináljon ilyeneket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!