Jogos volt ez a szemrehányás anyósomtól? Más is így látja?
Az a helyzet, hogy van egy 6 hónapos kislányunk, de jövőhéten szeretnénk elmenni férjemmel kettesben egy wellness hosszú hétvégére. Mióta megvan a gyerek nem voltunk sehol, nem hogy kettesben, sehogysem utaztunk még. Szeretem, imádom a lányunkat, ettől függetlenül viszont kimerítő az anyaság, nagyon jó lenne már kicsit feltöltődni. Nincs sok segítségem a gyerekkel, mert férjem sokat dolgozik, úgyhogy ő maximum munka után tud vele foglalkozni, anyósék meg viszonylag messzebb laknak, úgyhogy csak néha-néha szoktak/tudnak besegíteni. Lebeszéltük anyósékkal előre, hogy 4 nap erejéig vigyázzanak a picurra, amíg mi távol vagyunk, természetesen levisszük hozzájuk a gyereket mindenestül, hogy nekik az utazásra gondjuk ne legyen. Lelkesedtek az ötlet hallatán, látszott rajtuk, hogy szívesen vállalják, viszont anyósom tett egy elég szemrehányó megjegyzést, ráadásul tök bunkó hangnemben odaszúrt valami ilyesmit: “...egy ilyen pici babát azért nem kéne még magára hagyni, hogy lábat lehessen lógatni a medencében”. Bevallom nagyon rosszul esett tőle, mert anyósomat kedvelem, úgy éreztem jó a viszony köztünk, és hogy megkérhetjük egy ilyen szívességre. Férjem kiállt mellettem, mondta anyósnak, hogy rengeteg munkám van a babával, valamint a gyerek születése előtt megbeszéltük, hogy ugyanúgy fogunk kettesben is időt eltölteni. Ez utóbbihoz csak annyit fűznék hozzá, hogy valóban szó volt róla köztünk, hogy a gyerek születése után nem fogunk megszűnni férj és feleségként létezni. Szükségünk van a közös időtöltésre, hogy a kapcsolatunk harmonikus maradjon és ne fásuljunk bele a szülői szerepbe. 6 hónap eltelte után nem gondolom, hogy akkora bűn lenne elmenni kettesben egy 4 napos hosszú hétvégére, hogy kicsit kipihenjük magunkat gyerek nélkül (valójában péntek délután mennénk és hétfő délután érkeznénk, úgyhogy kb 72 óra fog eltelni, ami azért nem teljesen 4 nap, sőt).
Jogos volt ez a beszólás anyósom részéről és tényleg nem kéne másra hagynom a kislányunkat? Őszintén szólva, kicsit elgondolkodtam, hogy vajon én látom-e rosszul a dolgokat, vagy ő. Mit gondoltok?
Köszönöm az eddigi válaszokat. Most van időm reagálni, aztán megint nem leszek egy ideig.
Nem válaszolok minden hozzászólásra, mert nagyon sokan írtatok, viszont párat kiemelek: egyértelműen sajnálnám a lányunkat, ha rosszul élné meg a távollétet, úgyhogy az most már biztos, hogy nem fogunk 3 éjszakát külön lenni tőle így elsőre. Lányunkat ismerve, egyébként nem gondoljuk, hogy rosszul élné meg, ha a nagyszülőkkel maradnak, mert nagyon szeret velük lenni, valamint anyósoméknak szintén van másik (idősebb) unokájuk, úgyhogy jól bánnak a gyerekekkel. Mi most egy kicsit mindképp szeretnénk férjemmel elutazni kettesben, főleg mert egy stresszesebb időszak áll mögöttünk, úgyhogy mindkettőnknek jól jönne a feltöltődés, kikapcsolódás. Gyerekkel meg tudjuk jól, hogy egyáltalán nem ugyanaz az utazás, mert ugyanúgy figyelni kell rá, foglalkozni vele, kelni hozzá éjszaka stb. Ha nagyobb lesz egy kicsivel, akkor vinni fogjuk magunkkal biztosan, mert a programokat is sokkal jobban élvezné, ha már kicsivel nagyobb lenne. Ettől függetlenül egyáltalán nem bántam/bántuk meg a lányunkat, szeretetben neveljük, úgyhogy kár ilyen következtetéseket levonni egy féloldalas leírásból. Az érzéseimmel más úgysem lehet tisztában, úgyhogy nincs értelme erről magyarázkodnom.
Kérdező, had szemléltessem:
Otthon vagy, a saját otthonodban, nyugalomban, szeretetben. Egyszer csak szó nélkül felkapnak, megkötik a kezed-lábad(magatehetetlen legyél) elvisznek egy idegen helyre, olyan emberekhez akiket alig ismersz(úgyhogy nem tudsz mozogni, ellátni magad) majd otthagynak, azt se tudod miért, mennyi időre, vagy mi történik. Ugye milyen jól fogod érezni magad?
Igazából én csak azt nem értem, minek írtad ki ezt a kérdést, ha te már eldöntötted, hogy úgyis ott hagyod egy hosszabb időre a gyereket, mármint nem mindegy akkor, mi a mi véleményünk vagy az anyósodé?
Úgyse fog változni, bármit írsz, mármint anyaként mi, a kommentelők 90%-a úgysem fogjuk érteni, hogy lehet ott hagyni 2-3 napra egy 6 hónapos csecsemőt, ráadásul úgy, hogy a nagyszülők kb. idegenek neki. Egy 6 hónaposnál meg nincs olyan, hogy szeret velük lenni, persze lehet, hogy elvan, míg babusgatják pàr órát, de aztán jön az este, nem lesz ott a megszokott környezet, a megszokott illat, a megszokott zaj, aztán másnap és este megint nem. Nyilván túléli, nem fog belehalni, csak hát nah, fura, hogy ennyire fontosabb a wellnessezhetnéketek, mint a 6 hónapos gyereketek igénye.
Na mindegy, hát nem mindenki kötődik ugyanúgy a gyerekéhez, nem mindenkinek ugyanolyan fontos, te úgyis megmagyarázod majd magadnak, de hagy meg anyósodnak, hadd legyen ez a véleménye, ami.
Ez, hogy “kb idegenek neki” nagyon messze áll az igazságtól.
Szerinted egy 6 hónaposnak mennyi a memóriája? Az, hogy hétvégén lát valakit, nem ugyanaz, mint az a személy, aki 0-24-ben vele van, és a biztonságot jelenti neki. De valójában tökmindegy, mit írunk.
Nekem most lesz 9 hónapos a kislányom, rendszeresen tölt időt anyósommal, hol együtt vagyunk hármasban, vagy ha esetleg nagybevásarlásra megyünk a férjemmel, ő vigyáz rá max 3 órát.
De meg sem fordult a fejemben, hogy ejszakakra itt hagyjam, hiába találkoznak hetente akár többször is, ő akkor sem én vagyok, az anyukája, ráadásul nem is a megszokott kis helyén lenne.
A házasságunkat sem az frissitene fel, ha lepasszolnank a gyereket és elmennenk wellnesselni. Persze nekünk is kell egy kis kettesben töltött idő, de elég ha pl megnézunk együtt egy filmet, vagy eszünk együtt egy jót, akár etteremben, akár otthon.
Ez mindenkinek a maga dolga mire van szüksége, de valóban fárasztó dolog az anyaság, én pl 2-3 óra éjszakai alvással nyomom, de akkor sem hagyom napokig itt a kislányomat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!