Jogos volt ez a szemrehányás anyósomtól? Más is így látja?

"nem ezt a konzekvenciát vontam le, hanem hogy ide több kérdést nem érdemes kiírni"

Azért, mert elmondták az emberek, mit gondolnak erről a dologról? Te voltál rá kíváncsi, jogos-e anyósod beszólása, azt a választ kaptad, hogy igen, plusz megmagyarázták, miért.

Ha nem tudod elfogadni a tiéddel nem egyező véleményt, tényleg felesleges kérdést kiírni. De jobb tudnod, hogy kb. mindenki, az összes gyerekes rokon és baráta ezt fogja gondolni, mint itt mi.

Ennek a kérdésnek hatására, megkérdeztem édesanyámat, ő, hány hónaposan/évesen hagyott ott először több/legalább egy éjszakára a nagyszüleimnél. Azt mondta, ő is otthagyott hétvégére már 5-6 hónaposan.Mondjuk mi náluk laktunk, de nem ők, nagyszüleim altattak, etettek, csak néha, gondolom.

Nem lett semmi bajom, még élek :D

az a baj, hogy az egész világ arról szól, hogy a gyerek az isten. és aki nem így él, az egy szemét. mert jaj, mi lesz vele. megmondom, semmi. a 4 napra én is azt gondolom, hogy sok, de két napig semmi baj nem lesz. és régen nem voltunk körbeugrálva egész nap, nem volt ringató, meg éjjel nappal csak vele játszunk, mert különben rossz anyák vagyunk. ettől nem gondolom, hogy rosszul voltunk nevelve.

az volt rosszul nevelve, aki csak fröcsögni tud.

Nem olvastam végig mindent hozzászólást, de a saját rossz tapasztalatomat megosztanám veled, és azt kezdesz az infóval amit akarsz.

5 hónapos volt a kislányunk, amikor a férjem, a barátaink és az anyukám hosszas unszolására bevállaltam egy hosszú hétvégés utazást.

A szüleimmel napi szinten találkozott a kislányom, etették, altatták, fürdették, náluk is, nálunk is.

Szoptatni egy korábbi betegségem miatt nem tudtam így ez a kezdetektől nem volt opció.

Nekem a 3 napos utazásból nem sok emlékem van, mert csak azon agyaltam hogy vajon mit csinál a pici csajom-mindamellett hogy a szüleimben maximálisan megbíztam.

A kislányom tökéletesen elvolt a szüleimnél, evett, aludt amikor kellett, semmi gond nem volt, mindenki örült.

Aztán kb egy hét múlva mentünk a szüleimhez, és az ajtón belépve az 5 hós kislányom vigasztalhatatlan ordításba kezdett.

Majd legközelebb megint.

Majd hozzánk jöttek a szüleim, anyukám a kezembe vette és ismét a vigasztalhatatlan sírás.

Ekkor jöttünk rá, hogy ö bizony összekapcsolja hogy ha mama van, akkor anya nincs, és ez ellen a maga módján minden szinten tiltakozott.

Eltelt bő egy év, mire visszenyerte az anyukám a bizalmát, és újra jól érezte magát a mamával, és azthiszem 4-5 évesen mondta először hogy ott alszik a mamánál egyet!

Szóval én nagyon nagyon megbántam hogy hagytam magam rábeszélni.

De milyen aranyos a kérdező, hogy azt írja, később majd viszi a gyereket ha járni tud.

:D

Kezdjük ott, ha már egy féléves gyerektől ki van borulva, akkor mi lesz egy kúszó-mászó, egész nap rámoló, folyamatos felügyeletet igénylő gyerekkel vele?

Két hét a mátrai szanatóriumban?

Másrészt meg az oké, hogy jár, de amire tényleg annyira mobilis lesz, hogy főként nem egy megoldandó feladat lesz a gyerek puszta jelenléte, az meg sok év.

Egy babakocsiban alvó fel éves nem jelent nagyobb bonyodalmat, mint egy totyogó másfél éves.

Nem értek egyet a kérdezővel és én nem mennék el a baba nélkül ennyi időre. Viszont némelyik válaszadó stílusa gusztustalan, már jó hogy nem mondjátok hogy kössük fel a nőt a főtéren. Na m1.

Kb. fél éves volt a lányom amikor elmentem vele a mamáékhoz, ott aludtunk egy hetet. Férjem munka miatt nem jött velünk. Amikor hazamentünk és a férjem kézbe vette a babát nagyon nagyon sírt. Ez így ment még 1-2 hétig.

Olvastam, hogy 2-3 napról van szó, de előfordulhat, hogy ennyi idő elég, hogy majd ha visszamész akkor idegenkedjen tőled.