Jogos volt ez a szemrehányás anyósomtól? Más is így látja?
Az a helyzet, hogy van egy 6 hónapos kislányunk, de jövőhéten szeretnénk elmenni férjemmel kettesben egy wellness hosszú hétvégére. Mióta megvan a gyerek nem voltunk sehol, nem hogy kettesben, sehogysem utaztunk még. Szeretem, imádom a lányunkat, ettől függetlenül viszont kimerítő az anyaság, nagyon jó lenne már kicsit feltöltődni. Nincs sok segítségem a gyerekkel, mert férjem sokat dolgozik, úgyhogy ő maximum munka után tud vele foglalkozni, anyósék meg viszonylag messzebb laknak, úgyhogy csak néha-néha szoktak/tudnak besegíteni. Lebeszéltük anyósékkal előre, hogy 4 nap erejéig vigyázzanak a picurra, amíg mi távol vagyunk, természetesen levisszük hozzájuk a gyereket mindenestül, hogy nekik az utazásra gondjuk ne legyen. Lelkesedtek az ötlet hallatán, látszott rajtuk, hogy szívesen vállalják, viszont anyósom tett egy elég szemrehányó megjegyzést, ráadásul tök bunkó hangnemben odaszúrt valami ilyesmit: “...egy ilyen pici babát azért nem kéne még magára hagyni, hogy lábat lehessen lógatni a medencében”. Bevallom nagyon rosszul esett tőle, mert anyósomat kedvelem, úgy éreztem jó a viszony köztünk, és hogy megkérhetjük egy ilyen szívességre. Férjem kiállt mellettem, mondta anyósnak, hogy rengeteg munkám van a babával, valamint a gyerek születése előtt megbeszéltük, hogy ugyanúgy fogunk kettesben is időt eltölteni. Ez utóbbihoz csak annyit fűznék hozzá, hogy valóban szó volt róla köztünk, hogy a gyerek születése után nem fogunk megszűnni férj és feleségként létezni. Szükségünk van a közös időtöltésre, hogy a kapcsolatunk harmonikus maradjon és ne fásuljunk bele a szülői szerepbe. 6 hónap eltelte után nem gondolom, hogy akkora bűn lenne elmenni kettesben egy 4 napos hosszú hétvégére, hogy kicsit kipihenjük magunkat gyerek nélkül (valójában péntek délután mennénk és hétfő délután érkeznénk, úgyhogy kb 72 óra fog eltelni, ami azért nem teljesen 4 nap, sőt).
Jogos volt ez a beszólás anyósom részéről és tényleg nem kéne másra hagynom a kislányunkat? Őszintén szólva, kicsit elgondolkodtam, hogy vajon én látom-e rosszul a dolgokat, vagy ő. Mit gondoltok?
A kérdező potenciális jövőbeli kérdései:
“Szerintetek is gáz az egyéves gyerekünket egy hétre a nagyszülőknél hagyni? Elvégre én teljesen kivagyok, nekem jár a pihike, anyós meg megint beszólt.”
“Anyósom kifogásolja, hogy a 2 éves gyerekünket karácsonyra náluk hagynánk, szerintetek is jogos? Elvégre már 2 éve nem ünnepeltünk kettesben a férjemmel, nekünk ez jár.”
“Anyósomnak nem tetszik, hogy szeretnénk megkérni, hogy a nyáron egy hónapig vigyázzon a kicsire, mert mi már totál kész vagyunk, hogy alig van egy perc nyugtunk tőle, 4 éve nem éreztük igazán, hogy magunk lennénk, pláne nyáron, mikor ugye nincs ovi és folyton csak jön és beszél, beszél, beszél meg játszani kell vele.”
“Végre 6 éves a gyerek, azaz iskolás. Napközibe küldjük, hiszen nekünk nem lesz időnk meg energiánk arra, hogy tanuljunk vele. Plusz elég nagy hozzá, hogy elmehessen nyári táborokba. El is küldjük 3-4x egy-egy hétre, ezen felül még kéne legalább ennyi segítség anyóstól, pláne, hogy fogunk mi a jövőben is hétvégente wellnessezni, hiszen ez kell a házasságunk ápolásához. Kifogásolja, hogy szerinte nincs velünk eleget a gyerek akkor, amikor lehetne rá lehetőség. Szerintem meg semmi köze hozzá, amúgy is vén hülye, mit tud ő a mai gyerekekről, én meg modern nő vagyok, jobban tudom.”
“12 éves kamasz gyerekem úgy érzem, nem bízik bennem. Nem tudom, kikkel barátkozik, nem vagyok képben a mindennapjaival. Még azt is csak véletlen vettem észre a szemetesben, hogy megjött az első menstruációja. Nem értem, miért ennyire zàrkózott, miért nem beszél velem ezekről, pedig én szeretem őt.”
“15 éves kamasz gyerekem kezelhetetlen, folyamatosan ágál ellenem és semmit nem hajlandó megbeszélni. Hiába próbálok hozzá közeledni, folyton csak azt szajkózza, hogy eddig sem érdekelt, mi van velem, ne most kezdjük ezt el. Nem értem, anyós szerint ez azért van, mert otthon szoktuk hagyni 1-2 hetekre párszor egy évben meg eljárunk nélküle programozni. Szerintem ez felháborító, egy 15 évesnek amúgy is ciki már a szülővel lenni meg örül, hogy egyedül lehet, mit okoskodik már megint.”
“A 18 éves lányom ma bejelentette, hogy kollégiumba akar menni továbbtanulni. Kérdeztem, miért, hiszen itthon annyira szeretjük, erre a fejemhez vágta, hogy soha nem érezte úgy, hogy ő fontos nekünk, mindig csak le volt passzolva a nagyihoz meg táborba meg bébiszitterhez, aztán meg itthon volt hagyva. Nagyon megbántott, hiszen én nem ezt akartam. Szerintem borzasztóan elkényeztethettük, hogy így mer beszélni velünk. Remélem, ezt át fogja gondolni, én meg megpróbálok kikapcsolódni a hétvégén a Balcsin.”
Engem egy évesen hagytak ott anyukámék egy közeli rokonnál (nekem nagyszüleim nem voltak) 2 napra, mert kénytelenek voltak. Az ország egyik végéből költöztünk épp a másikba. Utána 3 napig elfordultam anyukámtól, mert hiába kérleltem, ott hagyott. Mai napig emlékszem rá, bár később ugye megértettem, miért kellett így lennie.
Szóval te tudod, de én sem hagynám ott ilyen hosszú időre. Egy-egy délutánra simán. De négy napra nem.
#118 köszönöm a megértő választ.
#121 nem becsúszott baba, terveztük már egy jó ideje.:)
#122 igen igen, áltasd magad nyugodtan ezzel a szöveggel. Ennyire fáj, hogy vannak, akik velem értenek egyet? Rossz lehet. Mint láthatod nincs időm egésznap itt lógni és írogatni, de majd biztos kamuprofil gyártásra lesz idő.
#124 ez nem valószínű. Látom milyen az itteni hozzáállás, csak a lehurrogást kapja az ember. A kevés kivétel, aki meg velem ért egyet, az is meg van hazudtolva.:D Öröm itt kérdezni. Mindegy, a konzekvenciát levontam.
124 ez nem valószínű. Látom milyen az itteni hozzáállás, csak a lehurrogást kapja az ember. A kevés kivétel, aki meg velem ért egyet, az is meg van hazudtolva.:D Öröm itt kérdezni. Mindegy, a konzekvenciát levontam.
És gondolom nem azt hogy ne hagyd magára a majdnem újszülött gyerekedet csak mert jajj de kimerültél... mi lesz veled ha már jár? Akkor hetente mész egy hétre kikapcsolódni?
Aztán meg nem fogod érteni miért nem kötődik hozzád a gyereked. Bár téged gondolom nem érdekel. Régóta tervezett persze...akik akarják a gyereküket nem passzolják le pici korban napokra hogy szórakozhassanak.
Neked hogy esne ha a férjed lépne le pár napra mert fárasztó vagy neki?
"Mindegy, a konzekvenciát levontam."
Ezek szerint mégsem vonod le, mert a 130 kommentből kb 20 áll melletted, te mégis ebből vonsz le következtetést, hogy biztos neked van igazad, mert mi csak lehurrogni vagyunk itt. Kicsit nézz magadba. :)
Igen, de szerintem ő azt a konzekvenciát vonta le, hogy mindenki hülye, nem azt, hogy talán 6 hónapos gyereket nem kéne anyóséknál hagyni egy hétvégére még.
Pedig kb. 1-2 buta kommentelő értett csak vele egyet, de szerintem azok is trollok voltak.
Kérdező, szerintem gondolkodj el rajta, mi lehet az oka annak, hogy míg az anyák 95%-ának nem lenne se szíve, se kedve napokig másokra bízni az újszülöttkorból épp csak kinőtt babáját, addig te ezt simán megtennéd.. :/
Lehet itt bizonygatni az érzelmeket, de nem kötődsz úgy a gyerekedhez, mint kéne, és ezen talán érdemes változtatni, ha akarsz/tudsz egyáltalán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!