Jogos volt ez a szemrehányás anyósomtól? Más is így látja?
Az a helyzet, hogy van egy 6 hónapos kislányunk, de jövőhéten szeretnénk elmenni férjemmel kettesben egy wellness hosszú hétvégére. Mióta megvan a gyerek nem voltunk sehol, nem hogy kettesben, sehogysem utaztunk még. Szeretem, imádom a lányunkat, ettől függetlenül viszont kimerítő az anyaság, nagyon jó lenne már kicsit feltöltődni. Nincs sok segítségem a gyerekkel, mert férjem sokat dolgozik, úgyhogy ő maximum munka után tud vele foglalkozni, anyósék meg viszonylag messzebb laknak, úgyhogy csak néha-néha szoktak/tudnak besegíteni. Lebeszéltük anyósékkal előre, hogy 4 nap erejéig vigyázzanak a picurra, amíg mi távol vagyunk, természetesen levisszük hozzájuk a gyereket mindenestül, hogy nekik az utazásra gondjuk ne legyen. Lelkesedtek az ötlet hallatán, látszott rajtuk, hogy szívesen vállalják, viszont anyósom tett egy elég szemrehányó megjegyzést, ráadásul tök bunkó hangnemben odaszúrt valami ilyesmit: “...egy ilyen pici babát azért nem kéne még magára hagyni, hogy lábat lehessen lógatni a medencében”. Bevallom nagyon rosszul esett tőle, mert anyósomat kedvelem, úgy éreztem jó a viszony köztünk, és hogy megkérhetjük egy ilyen szívességre. Férjem kiállt mellettem, mondta anyósnak, hogy rengeteg munkám van a babával, valamint a gyerek születése előtt megbeszéltük, hogy ugyanúgy fogunk kettesben is időt eltölteni. Ez utóbbihoz csak annyit fűznék hozzá, hogy valóban szó volt róla köztünk, hogy a gyerek születése után nem fogunk megszűnni férj és feleségként létezni. Szükségünk van a közös időtöltésre, hogy a kapcsolatunk harmonikus maradjon és ne fásuljunk bele a szülői szerepbe. 6 hónap eltelte után nem gondolom, hogy akkora bűn lenne elmenni kettesben egy 4 napos hosszú hétvégére, hogy kicsit kipihenjük magunkat gyerek nélkül (valójában péntek délután mennénk és hétfő délután érkeznénk, úgyhogy kb 72 óra fog eltelni, ami azért nem teljesen 4 nap, sőt).
Jogos volt ez a beszólás anyósom részéről és tényleg nem kéne másra hagynom a kislányunkat? Őszintén szólva, kicsit elgondolkodtam, hogy vajon én látom-e rosszul a dolgokat, vagy ő. Mit gondoltok?
63as, pontosan, folyamatos kínzás alatt hiszen nincsen meg a Maslow piramis alapja, a biztonság, így a lelki jóllét sem.
Nem véletlenül van ennyi bűnöző, prosti és klinikai eset az intézetben felnőtt gyerekek között, és nem véletlen szüntették meg a konkrét intézeti nevelést és alakítottak ki lakásotthonokat.
Miért nem lenne elég kettő nap?
Nekem is ennyi idős a gyerek, és az aggódás, egy dolog. Hogy mi van vele, nem sír-e nélkülem, tudja e anyós hogy mikor mi miatt nyöszörög, idegen helyen hogy alszik stb.
De a másik meg az, hogy nekem annyira hiányozna, hogy négy napot nem birnek ki nélküle.
De nem vagyunk egyformák.
Egy hat hónapos babának nem negy nap, de négy óra is kínzás anyukája nélkül.
Aki ezt tagadja, annak nincs gyereke és ne ossza itt az észt.
6 hónapos baba még nem tud/érti a videó chatet
Szerintem anyosodnak igaza van
Ti egy család vagytok. Az ok,hogy elmentek randizni ,mozi,vacsi ilyesmi. De nyaralásra miért nem viszitek el? Ez rossz lesz a babának és a nagyszülőknek is,mert ordítani fog a baba
Nem azt kérdeztük, neked nem fog-e hiányozni a gyerek, hanem azt, nem sajnálod-e a gyereket arra gondolva, ő mit fog érezni 3-4 napig nélküled? Mert akármennyire teher számodra a leírtak alapján, neki akkor is te vagy még az egész világ.
Az én kisfiam 5,5 hós volt, amikor esküvőre mentünk. Addig is minden héten találkozott a nagyszüleivel, és vigyáztak is már rá többször 2-3 órát, van másik unokájuk is, értenek a gyerekekhez. Délutàn fél 5-kor mentünk el, hajnal fél 1-re otthon voltunk már, anyósom meg ott tologatta még a gyereket a babakocsiban a nappali közepén, hogy aludjon, mert alig tudta elelaltatni, felkelt, sírt. Összebújtam vele és onnantól aludt, mint a kisangyal.
Na, én a lagzin sem tudtam magam igazán jól érezni pont emiatt, mert arra gondoltam, vajon alszik-e a gyerek, bírja-e nélkülem. De mondjuk nekem nem teher a gyerek, én szeretem, mindennél jobban és 6 hónaposan pláne össze voltunk még nőve.
Ja, a házasságunk remek, de nálunk a férjemnek sem lett volna igénye elmenni ekkora gyerek mellett napokra.
71-es, miből nem kérsz? A szeretetből, örömből?
Hidd el, ha lenne gyereked, 95 % eséllyel el sem akarnál válni tőle 6 hónapos korában ilyen sok időre, mert olyan pici és ártatlan még akkor.
Normál esetben az ember, ha fáradt is, örül annak, hogy van gyereke, és nem olyan tehernek éli meg, hogy már félévesen pihennie kelljen menni mellőle.
Nincs azzal baj, ha az ember odaadja a nagyszülőknek a gyereket, sőt, ez tök jó dolog, csak megvannak ennek is a maga folyamata. Egy 6 hónapos nem ugyanaz, mint egy 3 éves.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!