Jogos volt ez a szemrehányás anyósomtól? Más is így látja?
Az a helyzet, hogy van egy 6 hónapos kislányunk, de jövőhéten szeretnénk elmenni férjemmel kettesben egy wellness hosszú hétvégére. Mióta megvan a gyerek nem voltunk sehol, nem hogy kettesben, sehogysem utaztunk még. Szeretem, imádom a lányunkat, ettől függetlenül viszont kimerítő az anyaság, nagyon jó lenne már kicsit feltöltődni. Nincs sok segítségem a gyerekkel, mert férjem sokat dolgozik, úgyhogy ő maximum munka után tud vele foglalkozni, anyósék meg viszonylag messzebb laknak, úgyhogy csak néha-néha szoktak/tudnak besegíteni. Lebeszéltük anyósékkal előre, hogy 4 nap erejéig vigyázzanak a picurra, amíg mi távol vagyunk, természetesen levisszük hozzájuk a gyereket mindenestül, hogy nekik az utazásra gondjuk ne legyen. Lelkesedtek az ötlet hallatán, látszott rajtuk, hogy szívesen vállalják, viszont anyósom tett egy elég szemrehányó megjegyzést, ráadásul tök bunkó hangnemben odaszúrt valami ilyesmit: “...egy ilyen pici babát azért nem kéne még magára hagyni, hogy lábat lehessen lógatni a medencében”. Bevallom nagyon rosszul esett tőle, mert anyósomat kedvelem, úgy éreztem jó a viszony köztünk, és hogy megkérhetjük egy ilyen szívességre. Férjem kiállt mellettem, mondta anyósnak, hogy rengeteg munkám van a babával, valamint a gyerek születése előtt megbeszéltük, hogy ugyanúgy fogunk kettesben is időt eltölteni. Ez utóbbihoz csak annyit fűznék hozzá, hogy valóban szó volt róla köztünk, hogy a gyerek születése után nem fogunk megszűnni férj és feleségként létezni. Szükségünk van a közös időtöltésre, hogy a kapcsolatunk harmonikus maradjon és ne fásuljunk bele a szülői szerepbe. 6 hónap eltelte után nem gondolom, hogy akkora bűn lenne elmenni kettesben egy 4 napos hosszú hétvégére, hogy kicsit kipihenjük magunkat gyerek nélkül (valójában péntek délután mennénk és hétfő délután érkeznénk, úgyhogy kb 72 óra fog eltelni, ami azért nem teljesen 4 nap, sőt).
Jogos volt ez a beszólás anyósom részéről és tényleg nem kéne másra hagynom a kislányunkat? Őszintén szólva, kicsit elgondolkodtam, hogy vajon én látom-e rosszul a dolgokat, vagy ő. Mit gondoltok?
válasza:Kérdező, miért nem viszitek a gyereket?
Elhiszem és megértem, hogy szükséged van arra hogy kicsit otthonról elgyere, de nekem ez megoldható volt gyerekkel is, ha ő ott volt, akkor is megvolt a “nem vagyok otthon végre” hangulat.
Persze kicsit máshogy. Régebben szerettünk felpanziora befizetni, de most inkább apartman, és rendelünk vacsorát. (Amíg nagyon kicsi, addg vagy végig ül egy vacsorát a babakocsiban, vagy se, és inkább se.) ha kicsit nagyobb lesz, akkor meg rengeteg olyna hotel van, amiben vigyáznak a gyerekre az étkezések alatt.
Az a helyzet, hogy nem is tudnám magam jól érezni ha ő nincs ott.
válasza:“Gyerek” oldalról mondom, a 25 éves szüleimnek úgy jött ki a lépés, hogy az én 6 hónapos koromban kezdték az egyetemet. Igaz levelezőn, de péntek szombat akkor is valaki mással voltam + vizsgák. Nyilván sírtam mint minden baba, de nem jött el a világvége, a legdurvább következmény, hogy sosem voltam túlzottan ragaszkodó, bármikor elmentem egész nyárra mamázni, táborba, nem lógtam anyám szoknyája szélén még 13 évesen is (ellentétben unokatesómmal, aki azóta egyetemre se mert menni, mert akkor anyukát ott kellene hagyni)
Ha a nagyszülők vállalták, bízz bennük, a te családi dinamikádat te ismered. Bár “magadnak kerested a bajt”, az anyaság nem cukormázas és felhőcskés, hanem néha igenis baromira nehéz, és addig menj el a pároddal kettesben, amíg erre mindkét oldalról igény van. Várhatsz 4-5-6 éveket, lehet, hogy addigra már nem is tudnátok mit kezdeni egymással ha végül el is mentek
válasza:Ez nekem is fura, mert 6 hónaposan kezdtem az elválasztást és emellett meg igény szerint szoptattam.
Tehát ennyi idősen 90% anyatej ment, ciciből - mert a cumit is kiköpték - a 10% meg csak kóstolgatás volt.
Úgyhogy jó tanácsot nem tudok adni, csak csodálkozom, hogy sokan már pár hónapos babák mellől is napokra le tudnak lépni.
válasza: válasza:13:57-es.
Nyílván nem, vagy elfogadja a baba a lefejt tejet üvegből.
Mondjuk arra sem kapunk választ, hogy mi volt a kiborulás, amit csak 4 nap wellnessel, kisbabát lazán lekoccolva lehet megterápiázni.
Mert ugye az élet tele van kiborító, megterhelő fordulatokkal és a gyerek mostmár mindig ott lesz.
Na, de mindenkinél más a problémák szintje, a kiborulás mértéke és a megoldás technikája.
Csak mit csinál az ilyen, amikor jön a dackorszak, meg a kamaszkor, mert ottmaga a gyerek a kiborító tényező.
Szóval érdekelne mitől borult ki ennyire mindkét szülő?
(utazunk, nyaralunk a már kamasz gyerekeinkkel, pici koruk óta, tehát nem wellness irigységből firtatom)
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!