Anyósnak vittem a mai ebédből pörköltet este. Megkóstolta és ahelyett hogy megmikrózta volna előttem kisfazékba rakta majd átfőzte és átfűszerezte. Miért csinálnak ilyet az emberek? Nem tud bántó lenni?

Érdekesek itt a hozzászólások.

Belegondoltam, hogyha valaki (családtag, barát, stb.) hozna át jó szívvel főtt ételt és a szeme előtt belekóstolnék, majd elkezdeném átfűszerezni, lesülne a képemről a bőr. Megalázó. Nem kell hazudni, meg jópofozni, de létezik illem, úgy gondolom. Ha megkérdezi, finom volt-e, megmondja, hogy ő máshogy szereti, mint ahogy én is meg szoktam mondani, hogy ez most édesre diekredett, vagy túl csípős lett, ecetera, de ez, amit csinált, bántó...

Minek vittél neki kaját? Éhezik? Nem tud már magáról gondoskodni?

Hozzánk anyósom hordja a kaját. Nem tudok neki örülni, mert egyrészt felesleges, a kutya sem kérte tőle, ellátjuk magunkat, nem szeretem hogy életképtelennek néz. Aznap főzök két napra való kaját, erre kérdés nélkül hoz egy bödön másnapos izét, mintha szükségünk lenne rá. Mit csináljunk vele? Nem feneketlen a gyomrunk. Ha tudná, hány tízezer forintnyi kajája landolt már a kukában, szívgörcsöt kapna. Közben meg a kutyának a szomszédtól kér száraz kenyeret, pedig a szegény állat párszor jóllakhatna abból a húsos ételből, amit hozzánk nyomat, és kidobjuk.

Másrészt nem szeretem a legtöbb kajáját. Zsíros, nem az ízlésem szerinti fűszerezésű, nincs eléggé átsütve stb. Neki az enyém biztos száraz, túl fűszeres, túlsütött lenne, nem ugyanazt szeretjük, ennyi. Az ő sültcsirkéjének lében ázik a sápadt alja, az enyémnek pirult.

Mindenkinek az a legjobb, amit saját magának csinál vagy választ, nem kéne senkire rátukmálni a másmilyet. Ez olyan mint az öltözködés. Aki farmernadrágot hord, annak nem viszünk hetente fodros szoknyát, mert az csak lom lesz nála. Hagyd, hadd egye azt, amit akar.

Az akció bunkóság volt, helyette megmondhatta volna, hogy kösz, de ne hozz neki kaját, mert ő szereti elkészíteni magának a saját ízlése szerint. Én is mondtam már anyósomnak többször, bár ő nem hajlandó felfogni, de te fiatal vagy, rugalmasabb, frissebb agyú. Értsd meg a reakciójából, hogy nem kell neki. Az pedig, hogy ilyen pitiáner módon bunkó volt (ami nincs az életedre gyakorlati hatással), legyen az ő baja, nem a tiéd.

#69

Egyébként nem gonosz velem az anyósom, csak ezzel az agybajával idegesít. Ennyit érzek fairnek, hogy mondogatom neki hogy nem kell. Annyit használ, hogy valamivel kevesebbet küld egy darabig, és a fián keresztül. Még azzal nem is lenne bajom, ha tényleg csak a fiának egy kóstolónyi kis adagot küldene a "hazai ízekből" (amit egyébként ő is sokszor zsírosnak és sápadtnak talál), mondjuk 1 csirkecomb egy kistányér körettel. De mindig újra és újra elszalad vele a ló, és oda jutunk, hogy küld 5 bazinagy farrészes combot egy nagy doboz salátával meg egy akváriumnyi vödör levest, és akkor erélyesebben mondjuk hogy ne már, megszeppen, és egy ideig visszavesz. Ha az én anyám lenne, én nem hoznám el a kaját. A különbség az, hogy az én anyám ettől nem is lenne a halálán. Jó, tudom hogy nem kell komolyan venni meg ez csak játszma, de nem az én játszmám hanem az övék. Felőlem égethetik a pénzt, és kibszhatjuk a kaját a kukába minden héten, a férjem meg csócsálhatja fintorogva a háromnapos csirkét hogy mégse dobjunk ki annyit, meg mosogathatja a maradéktól bepenészedett műanyag dobozokat (nem vagyok hajlandó ezzel foglalkozni, nem miattam van a probléma), mit bánom én. Legalább egyszer talán megunja ő is ezt a hülyeséget.

Még azt szívesen csináltam volna (mivel nekünk is jelezték, hogy ha van a kutyának adható maradékunk, akkor ne dobjuk ki, inkább adjuk oda), hogy visszaküldöm a még éppen nem romlott kajáját a következő hétvégén a kutyának. De a férjem nem akarja, mert szerinte az durva lenne. Szerintem meg észszerű. :D

Mindegy, ez van. Nem tudom, miért kell javabeli felnőtt emberként ilyen értetlennek lenni, hogy rátukmáljuk másra azt, amit nem kér, sőt megmondja hogy nem kell.