Jogosan haragszik-e rám anyósom, ha idegességemben hangosan adtam tudtára férjemnek, mennyire nem tetszik, hogy előző este jó heccnek gondolták összeköpködni a kocsinkat szőlőmagokkal meg héjjakkal?

Nem neked lenne szükséged "indulatkezelési tanfolyamra" hanem nekik van komoly probléma az értékrendjükkel, a gyereknek tényleg több esze van. Szánalmas, hogy anyóst meg láthatóan csak az zavarja, hogy "hú mit gondolnak most majd mások" "hú kibeszélés lesz", nem értem, hogyan lehet normális tárgyra köpködni, meg lehetett volna oldani másképpen is a dolgot.

Teljesen jogos volt, hogy szóvá tetted és sajnálatos, hogy kellemetlennek érzed ezt, hogy még te érzed kellemetlenül magad, nem ők. Lehet életed során mindig azt mondták, hogy érzelmeket, indulatokat vissza kell fogni, vagy nem szabad kimutatni, ezért van a rossz érzés.

Mondjuk nem más házában kellett volna kiabálni. Ez a dolog senki másra nem tartozik, csak a ti családotokra; azaz anyósékra sem. Én nem vagyok se anyós, se meny, se férj, se feleség, de nem szeretném, ha a vendég itt nálam ordítozna másokkal.

Otthon, a négy fal között már más tészta. Mondjuk hasonló szituban én tuti nem kiabálnék, csak szólnék a férjemnek, hogy takarítson el maga után.