Anyósommal, apósommal jogos volt a kiabálásom? Mennyi ideig nem találkoznátok velük a helyemben?
Próbálok rövid lenni, de kicsit már sok minden összegyűlt.
Párommal 20 km-re lakunk tőlük. Egy hónapja költöztünk össze. Mindketten 24 évesek vagyunk. Én most kezdtem el dolgozni először, ahogy összeköltöztünk, illetve most szereztem a diplomámat meg.
Szüleim 450 km-re laknak. Borsod-vas megye a táv, a lehető szinte legmesszebb vagyunk. Én költöztem borsodba. Ide valósi voltam, csak szüleim, testvéreim elköltöztek. Páromat hobbija, munkája ideköti.
Anyósomékhoz heti 2x járunk változó időre. Van, hogy csak beugrunk 1-2 óràra van, hogy ott vagyunk 4-5 órát, én sose siettetem a párom, hogy na már menjünk haza.
Szüleimhez, akik meg messze laknak 3 hetente járunk!
Péntek este érünk oda, vasárnap meg indulunk délután vissza.
Anyósomék csőrét ez zavarja leginkább.
Mindig mielőtt megyünk és jövünk páromat piszkálja messengeren meg hívásban, hogy ő kiszámolta mp-re pontosan, hogy szüleimnél több időt vagyunk. Beleszámolta az ott alvást is, ugyanis náluk nem szoktunk ott aludni.
Meg hogy szerintük ez a 20 km olyan mintha 460 km lenne, vagyis szerintük annyiea ritkán làtogatjuk őket.
Mindig fapofával beszél vele a telefonban és bunkón.
Beleszólt abba is, hogy vasárnap mikor jöjjünk haza és az a taktikája, hogy nem szól páromhoz direkt, ha megsértődik, meg bunkóskodik a telefonba.
Volt egy korábbi vitánk azon, hogy azt állította, hogy majd ha lesz fizetésem akkor azt majd magamnak félreteszem és a páromét fogom költeni. Ami azóta beigazolódott, hogy nyilván nincs így, csak hülye az anyósom.
Úgy éreztem, hogy ebből elég és elmondtam mindezt, amit most itt leírtam, hogy zavar. Erre még ők akadtak ki rám!
Mivel szüleim nem szoktak már haza járni. Majd nyáron jönnek 2x, mert lesz 2 lagzi a környéken, ezért állították azt, hogy az én szüleim miért érdemlik meg, hogy többet legyünk ott, mint náluk, mikor ők úgy se jönnek. Sajnos anya hol szombat hol vasárnap dolgozik, mert eladó nagy élelmiszer boltban.
De ők ezt nem tudják felfogni. Apám munkája is olyan, hogy sokszor szombaton is dolgozik.
Apósom meg nyugdíjas, anyósom meg home office, szóval igencsak ráér agyalni..
Úgyhogy utána továbbra is kiakadtam, mert állították, hogy ők jobban szeretik a fiúkat, mint engem a szüleim és hogy akkor miér tjàrok 3 hetente, mikor ők nem hozzám. Teljesen kiakadtam, hogy miből gondolják ezt. Meg az anyukámra is mondták, hogy biztos nem szeret.
Az anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom. Szeretem őt és ő is engem, a világ legjobb anyukája volt és lesz is örökké. Ezt senkinek nem fogom bizonygatni. Na ekkor màr elkezdtem kiabálni.
Aztán jött anyósom azzal, hogy mi ez a 3 hét. Ezt kötöttem esetleg anyukámmal, hogy olyan gyakorisággal haza kell járnom. Mondom nem, ezt magammal kötöttem, hogy ennyi időnként tudjuk a benzint kifizetni meg az időnket rászánni, meg ennyi idő, amennyi után azt mondom már nagyon szeretném látni a családom.
És mondtam azt is, hogy ne tekintsenek már engem árvának és ne kelljen már bizonygatnom, hogy fontosak a szüleim, ne hogy már ez bűn legyen. Jó lenne, ha felfognák, hogy nekem is van családom. Erre is teljesen kiakadtak és mivel kissé felemeltem a hangom azt mondták menjek pszichológushoz. Fúh, na akkor meg még jobban kiakadtam, mondtam jól van, akkor fogom anyósomat és kézen fogva fogunk elmenni pszichológushoz, mert neki is kellene és akkor felálltam és útnak indultam haza felé szépen!!!!!
Én még ennyire soha életemben nem voltam megsértve, mint ezen a napon.
Ennek volt előzménye, hogy màr anyósom abba is beleszólt, hogy anyukám milyen és mennyi stafirungot adott nekem.
Megmondtam nekik kerek perec, hogy ne azzal akarjanak már hívni magukhoz, hogy az én családomhoz hasonlítgatják magukat. Megnézném az anyját mit szólna, ha 3 hetente kéne látnia gyermekét.
Párom támogatott meg sirt a kocsiban. A szívem majd ki esett, úgy dobogott. 4 éve vagyunk együtt. Sose vitáztunk még, nem vagyok az a fajta, de most már kibújt a szög a zsákból. Ennyi volt. Nem akarom őket nagyon sokáig látni. Nem tudom, hogy fogok megbocsájtani ezek után.
És a végszavuk is azon kívül, hogy szerintük anyám nem szeret, meg pszichológus kéne, annyi volt, hogy biztos én befolyásolom a párom, hogy ne menjünk hozzájuk, meg hogy megvàltoztam negatív iranyba es pàromat is abba terelem.
Megmondtam azt is, hogy én sose tiltottam párom, mindig támogattam. Nem azért jár heti 2x, mert tiltom, hanem ő maga nem akar. Van elég dolgunk a házon, meg a munkánkkal. Nekem is első munkahelyem, hulla fáradt vagyok sokszor.
Köszönöm, ha valaki végig olvasta és segítene nekem.
Sírtam ma már, meg mondtam a páromnak menjen inkább haza és gondolja át szeretné e így velem folytatni, mert én ezt nem bírom. Mi lesz, ha unokáink lesznek, van értelme így egyáltalán együtt maradni.
A szülei csak azt fogják elérni, hogy eltávolodunk.
Én tiszta szívemből szeretem ,ugyanúgy mint az elején őt. De már sokszor elkeseredem, hogy anyósomék miatt igazságtalan az egész életem így, párom meg persze úgy van vele, hogy csak a szülei. Akik persze jól elkényesztették, tenyerükön hordozták és nyilván szereti őket, tehàt az nem opció, hogy nem tartjuk velük a kapcsolatot, mert pàrom ebben soha nem lenne benne.
Én nem szeretnék más embert magam mellé. :(
válasza:Ha érdekel titeket igen:)
De még tegnap nem akartam erről vele beszélni, meg tartottam is megkérdezni.
Láttam, hogy tegnap az apja idézetet osztott meg a facebookon..
Ilyen apa- fiasat, hogy mikor kicsi még érdekli az apja véleménye, majd nem aztán, ha már nincs már visszasírja a fia.
Úgy érzem sokszor mintba bűn lett volna összeköltöznünk, én aki elvettem a fiúkat.
Eddigis heti 2x jártunk. Kb. 20 km-re laknak.
Párom szerint és szerintem is ennyiszer járni korrekt. Csak nekik kevés én nem tiltom a párom, járjon többször, ha akar.
De nagyon fáj az áldozat szerep, hogy azért mert nekik mélységesen hiányzik a fiúk, aki eddig mindennap ott volt nekik most nincs és egyszerűen nem tudják megszokni a helyzetet.
De az nem jogosítja fel őket, hogy a szüleimet bántsák amiért én eldöntöttem, hogy 3 nagyon max 4 hetente egyedül vagy a párommal, de haza szeretnék utazni és hogy olyanokat állítsanak, hogy ők meg sem érdemlik.
Bármennyire is sajnálom őket, elhiszem, hogy nehéz.
Én is elhagytam a családom 460km-re vannak, de még is felnőttként próbálom felfogni. Szeretnék gyermekeket, családot. Végre dolgozom építem az életem és próbálnám a kapcsolatunkat is felépíteni, hogy nekünk jó legyen együtt lenni. Hogy majd egyszer egy boldog család legyünk. Én nekem nem éltek a nagyszüleim. Örülök, hogy az enyémeknek lesznek, de akkor is heti 2x, ha találkoznak velük szerintem tökéletes.
Ha párom szerint nem akkor másként tesz.
Párom szombaton is menni akar. Kérte, hogy menjek én is, de mondtam, hogy nagyon nagyon sok a dolgom. :( komolyan és nem szeretnék magamnak most több stresszt és kicsit szeretném, hogy mind2 oldalról nyugodjanak le a kedélyek.. ha egyáltalán lefognak. Nekem ez a találkozás gyors.
Tegnap nem hozta fel hálistennek a szombatot.
A párom vasárnaponként sosincs otthon, mert azon a napon reggeltől estig meccsen van, mert 200 km-re szokták küldeni. Szereti csinálni, egyelőre nem akarja abbahagyni.
Így egyébként is csak a szombat lenne alkalmas szüleivel találkozni, h egész nap oda legyen.
Így ha én nem tartok vele én a hétvégén nem is fogom látni a párom, de nem baj, ez van.
válasza:Először csodálkoztam rajta, hogy nincs egyetlen barátod sem, akinek ki tudnád beszélni magad, hogy ne kelljen ilyen részletességgel siránkoznod idegeneknek, de már látom az okát, hogy miért nincs :D Senki sem képes sokáig elviselni olyan embert, mint te. Úgy csinálsz, mintha benned gyűlt volna össze a világ összes fájdalma, és csak a panaszkodás ömlik belőled. Az állandó sirám és picsogás mellett teljesen életképtelen is vagy, egyszerű szituációkat sem tudsz kezelni.
"Anyósodék" verzióját is szívesen meghallgatnám a történtekről, mert kizártnak tartom, hogy te csak egy szerencsétlen áldozat vagy, aki szív az ő végtelen gonoszságuk miatt :D Nyilván nem ugrálnak örömükben, hogy a fiuk egy ennyire nehéz természetű lányt szedett össze magának.
A pszichológusnál való látogatás valóban rád férne, hogy megpróbáljon rendet tenni a fejedben.
válasza: válasza:Amúgy ha kérdés lett volna feltéve, hogy ki mit tett volna ilyen incidensek után, már habzó szájjal kiabálna mindenki hogy anyóst még a környékről is likvidálni kell, soha többe nem megyek hozza, leorditottam volna a hajat is stb stb.
A részletességgel mi a baj? Ha nincs részletezve a kérdés, sokszor meg abba is bele kérdeznek hogy kin milyen színű póló volt.
Amúgy nem az a gáz ha valaki nem ért egyet (bár a többség szerint a kérdezőnek igaza volt), hanem aki csak ilyen aljas módon képes kommunikálni hogy “látom miért nincsenek barátaid mert nem lehet elviselni” stb. De a stílussal magát minősíti mindenki. Akinek jól esik bele rúgni másba pusztán az eltérő vélemény miatt, az is sokat elárul. :)
válasza:Szerintem is van abban valami amit a 83-as mond.
Van egy rövidke mese: Két madár veszekszik. Amelyik a fa tetején ül azt állítja a levelek zöldek, az alsó ágon ülő madár viszont bizonygatja, hogy szürkék. Egy idő után helyet cserélnek és rájönnek, hogy a másik szemszögéből másképp néznek ki a dolgok.
Lehetséges, hogy néha a másik helyébe kell képzelnünk magunkat és elgondolkodni, hogy mi lehet annak az oka, hogy úgy viselkedik, ahogy. Nem mindig gonoszság az oka.
Vannak egyébként barátnőim. Két igaz barátom van. Nekik elmeséltem a történetet és engem támogattak. Azonban annyira feldúlt voltam, hogy nem tudtam megnyugodni és úgy éreztem szeretném idegenek véleményét is kikérni, mert én sose akartam velük összeveszni.
Mindig végtelenül kedves voltam egyébként a szüleivel.
Sajnos arra nincs mód, hogy őket meghallgassátok, az ők érveiket, hisz ők nyilván nem írogatnak itt.
Én értem az oldalukat és sajnálom is, hogy ilyen nehéz és rossz érzés, hogy párom már nincs otthon.
Másik fiúkkal heti 3-4x kis időre találkoznak, aki ott lakik a településükön. Mindig pakolhat nekik ételt stb.
Párommal meg mint mondtam heti 2x jártunk, mert 20km-re van és 2 hónapja költöztünk össze.
Elég sűrűk voltak a mindennapjaink, bútor vétel, összerakni azokat, bepakolni bele a dolgainkat, még mai napig sok mindenünk szanaszét van.
Én is mostanáabn kezdtem el ténylegesen főzni és még nagyon motivált vagyok ezen a téren, örülök, hogy önálló vagyok és megy.
Meg mint mondtam a munkám elkezdése is sok időt elvett, hogy azon rágódjak mi van a szülőkkel.
Páromnak mondtam, hogy annyiszor megy amennyiszer szeretne! Sose tiltottam volna meg, hogy haza menjen.
Most is ezek után is mondtam, hogy menjen nyugodtan haza szombaton es hetkoznap szerdán.
Végül amúgy nem megy szombaton haza. Nem tudom miért. Annyit mondott szeretne velem lenni. Volt otthon ugye szerdán, de semmit sem mesélt róla. Én meg azóta se kérdeztem róla, mert mondom addig se idegeskedem.
Amúgy most is mondtam menjem nyugodtan meg, hogy nem értem miért döntött úgy, hogy most még se megy szombaton.
Amúgy sajnos vasárnap mi sose tudunk együtt lenni, mert aznap mindig dolgozik párom egész nap.
Úgyhogy nekünk a hétvége csak a szombat, péntek délután és vasárnap délelőtt.
Én sokszor mondtam magamtól a vita előtt, hogy menjünk el hozzájuk. Szeretettel beszéltem a szüleiről, csak megelégeltem, hogy páromhoz nem szólt az anyja napokig, ha jött velem haza.
Ami alatt azt kell érteni, hogy párom mindennap ugye felhívja és olyan szinten közömbös volt, hogy semmit sem mondott a telefonba, amhanem sértett, bunkó hangon mondott, ha mondott bármit is.
Meg jöttek az üzenetek a messengeren, hogy ő kiszámolta alvással mennyit vagyunk az én szüleimnél. 3 vagy 4 hetente.
Na mindegy. Nem ismétlem magamat és nem is szándékozom továbbá magamat mentegetni, mert aki nem ismer annak felesleges.
válasza:Ott voltam az (azt hiszem) első kérdésednél. Akkor még azt latolgattad, vajon tényleg hiba-e esküvő előtt összeköltözni, vajon nem tényleg csak utána volna-e helyesebb, jobb. Úgy, hogy addig nagyjából csak távkapcsolatban voltatok. Akkor azt írtam, borzalmas hiba lenne összeköltözés előtt házasodni, mert még bődületes problémákat hozhat felszínre az együttélés. Az érvem igazolást nyert, ráadásul elég szédítő gyorsasággal.
A pártodon vagyok, örülök hogy kiálltál magadért. Sőt szerintem még most is túl sokat emészted magad a dolgokon, és túl diplomatikus, önfeláldozó és visszafogott vagy. De az irány nem rossz. Hogy a kapcsolatotokkal mi lesz, arra nem is tippelnék. Vannak fejlődőképes mamafiacskái, és vannak akiken az isten sem segít.
válasza:Jogos volt részedről! De párod álljon ki melletted lehetőleg! Azt beszéld meg vele! Mert így konfliktusok lesznek még!
Ja meg ők is mehetnek hozzátok! 20 km csak! Emelkedjenek meg! Mutassák meg akkor hogy kell csinálni, ha már anyudékkal takarózik!
Tudod, én majdnem 1 hónapig kb nem tárgyaltam anyósommal amikor összekaptam vele, pedig ott laktunk. Magyarán azt mondta nem így fogalmazva, hogy húzzunk el mielőbb onnan mert én megsértettem őt. 1szer! Nekem addigra 20 ezer milliószor a lelkembe gázolt. Kerülgettem, nem mentem ki ha ott volt vagy elmentem magamnak valamerre... Intéztük az albérletet. Nem volt jogos az egész helyzet, ahogy rám kentek hallod mindent akkor, a férjem erősen ludas volt akkor. Vele is összevesztem, hogy ha akkor sem áll ki értem, befejeztem vele és komolyan mondtam. Úgyhogy erőt vett magán.
Na de utána csak szóba álltam anyósommal, aki életében soha senkitől nem kért bocsánatot... Rájöttem akkor, hogy mindig is egy senki leszek náluk. Úgyhogy azt játszom velük, hogy jóóóba vagyunk, kedveees vagyok, de ha úgy van beszólok. Belőlem minden szeretetet kiöltek amit feléjük éreztem. Minden együtt érzést, minden sajnálatot! Megjegyzéseket teszek néha, hogy tudják, nem vagyok egy idióta aki attól mert szóba áll velük, át lehet verni az álkedvességükkel. Ahogy ők nekem korábban. Most férjem előtt kis angyalok! De én fel szoktam homályosítani őt az anyósékról, hogy lássa már miket művelnek, jusson el! Múltkor rokonoknak akadtam ki róluk (férjem előtt aki nem mondta hogy de mééé??), hát ha visszamondják akkor visszamondják. Nem érdekel mert jogosan mondtam. Náluk önzőbb embert nem ismerek és kiakadtam a legújabb önzőségükön meg a szarrágóságukon.
Jaaa csak 20 kmre laknak ők is, de sosem jönnek és csak akkor hívnak magukhoz ha kell valamit csinálni - nekik!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!