Anyósommal, apósommal jogos volt a kiabálásom? Mennyi ideig nem találkoznátok velük a helyemben?
Próbálok rövid lenni, de kicsit már sok minden összegyűlt.
Párommal 20 km-re lakunk tőlük. Egy hónapja költöztünk össze. Mindketten 24 évesek vagyunk. Én most kezdtem el dolgozni először, ahogy összeköltöztünk, illetve most szereztem a diplomámat meg.
Szüleim 450 km-re laknak. Borsod-vas megye a táv, a lehető szinte legmesszebb vagyunk. Én költöztem borsodba. Ide valósi voltam, csak szüleim, testvéreim elköltöztek. Páromat hobbija, munkája ideköti.
Anyósomékhoz heti 2x járunk változó időre. Van, hogy csak beugrunk 1-2 óràra van, hogy ott vagyunk 4-5 órát, én sose siettetem a párom, hogy na már menjünk haza.
Szüleimhez, akik meg messze laknak 3 hetente járunk!
Péntek este érünk oda, vasárnap meg indulunk délután vissza.
Anyósomék csőrét ez zavarja leginkább.
Mindig mielőtt megyünk és jövünk páromat piszkálja messengeren meg hívásban, hogy ő kiszámolta mp-re pontosan, hogy szüleimnél több időt vagyunk. Beleszámolta az ott alvást is, ugyanis náluk nem szoktunk ott aludni.
Meg hogy szerintük ez a 20 km olyan mintha 460 km lenne, vagyis szerintük annyiea ritkán làtogatjuk őket.
Mindig fapofával beszél vele a telefonban és bunkón.
Beleszólt abba is, hogy vasárnap mikor jöjjünk haza és az a taktikája, hogy nem szól páromhoz direkt, ha megsértődik, meg bunkóskodik a telefonba.
Volt egy korábbi vitánk azon, hogy azt állította, hogy majd ha lesz fizetésem akkor azt majd magamnak félreteszem és a páromét fogom költeni. Ami azóta beigazolódott, hogy nyilván nincs így, csak hülye az anyósom.
Úgy éreztem, hogy ebből elég és elmondtam mindezt, amit most itt leírtam, hogy zavar. Erre még ők akadtak ki rám!
Mivel szüleim nem szoktak már haza járni. Majd nyáron jönnek 2x, mert lesz 2 lagzi a környéken, ezért állították azt, hogy az én szüleim miért érdemlik meg, hogy többet legyünk ott, mint náluk, mikor ők úgy se jönnek. Sajnos anya hol szombat hol vasárnap dolgozik, mert eladó nagy élelmiszer boltban.
De ők ezt nem tudják felfogni. Apám munkája is olyan, hogy sokszor szombaton is dolgozik.
Apósom meg nyugdíjas, anyósom meg home office, szóval igencsak ráér agyalni..
Úgyhogy utána továbbra is kiakadtam, mert állították, hogy ők jobban szeretik a fiúkat, mint engem a szüleim és hogy akkor miér tjàrok 3 hetente, mikor ők nem hozzám. Teljesen kiakadtam, hogy miből gondolják ezt. Meg az anyukámra is mondták, hogy biztos nem szeret.
Az anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom. Szeretem őt és ő is engem, a világ legjobb anyukája volt és lesz is örökké. Ezt senkinek nem fogom bizonygatni. Na ekkor màr elkezdtem kiabálni.
Aztán jött anyósom azzal, hogy mi ez a 3 hét. Ezt kötöttem esetleg anyukámmal, hogy olyan gyakorisággal haza kell járnom. Mondom nem, ezt magammal kötöttem, hogy ennyi időnként tudjuk a benzint kifizetni meg az időnket rászánni, meg ennyi idő, amennyi után azt mondom már nagyon szeretném látni a családom.
És mondtam azt is, hogy ne tekintsenek már engem árvának és ne kelljen már bizonygatnom, hogy fontosak a szüleim, ne hogy már ez bűn legyen. Jó lenne, ha felfognák, hogy nekem is van családom. Erre is teljesen kiakadtak és mivel kissé felemeltem a hangom azt mondták menjek pszichológushoz. Fúh, na akkor meg még jobban kiakadtam, mondtam jól van, akkor fogom anyósomat és kézen fogva fogunk elmenni pszichológushoz, mert neki is kellene és akkor felálltam és útnak indultam haza felé szépen!!!!!
Én még ennyire soha életemben nem voltam megsértve, mint ezen a napon.
Ennek volt előzménye, hogy màr anyósom abba is beleszólt, hogy anyukám milyen és mennyi stafirungot adott nekem.
Megmondtam nekik kerek perec, hogy ne azzal akarjanak már hívni magukhoz, hogy az én családomhoz hasonlítgatják magukat. Megnézném az anyját mit szólna, ha 3 hetente kéne látnia gyermekét.
Párom támogatott meg sirt a kocsiban. A szívem majd ki esett, úgy dobogott. 4 éve vagyunk együtt. Sose vitáztunk még, nem vagyok az a fajta, de most már kibújt a szög a zsákból. Ennyi volt. Nem akarom őket nagyon sokáig látni. Nem tudom, hogy fogok megbocsájtani ezek után.
És a végszavuk is azon kívül, hogy szerintük anyám nem szeret, meg pszichológus kéne, annyi volt, hogy biztos én befolyásolom a párom, hogy ne menjünk hozzájuk, meg hogy megvàltoztam negatív iranyba es pàromat is abba terelem.
Megmondtam azt is, hogy én sose tiltottam párom, mindig támogattam. Nem azért jár heti 2x, mert tiltom, hanem ő maga nem akar. Van elég dolgunk a házon, meg a munkánkkal. Nekem is első munkahelyem, hulla fáradt vagyok sokszor.
Köszönöm, ha valaki végig olvasta és segítene nekem.
Sírtam ma már, meg mondtam a páromnak menjen inkább haza és gondolja át szeretné e így velem folytatni, mert én ezt nem bírom. Mi lesz, ha unokáink lesznek, van értelme így egyáltalán együtt maradni.
A szülei csak azt fogják elérni, hogy eltávolodunk.
Én tiszta szívemből szeretem ,ugyanúgy mint az elején őt. De már sokszor elkeseredem, hogy anyósomék miatt igazságtalan az egész életem így, párom meg persze úgy van vele, hogy csak a szülei. Akik persze jól elkényesztették, tenyerükön hordozták és nyilván szereti őket, tehàt az nem opció, hogy nem tartjuk velük a kapcsolatot, mert pàrom ebben soha nem lenne benne.
Én nem szeretnék más embert magam mellé. :(
Nektek nincs igényetek saját életre?
Vagy az anyósnál lógtok vagy anyádnál…
Képesek vagytok 3 hetente 900 km-t vezetni (es 30-40ezer forintot elszórni üzemanyagra, hogy 1,5 napig anyád szoknyájához búj?
Jézusom…
Én eleve nem ülnék ott heti 2-3x még félórát sem, nemhogy 3-4-et. Hát meg a büdös fenéket.
Egyébként ilyen emberektől mentsen meg az ég (kiszámolja?)... ugye nem akartok gyereket? Mert akkor fog csak állni a bál.
Én nem mennék többé hozzájuk a helyedben. Addig semmiképp, amíg ők nem jönnek, és nem kérnek bocsánatot. De hidd el, nem fogják megtenni, az emberek csak a tündérmesékben meg a mexikói sorozatokban változnak meg.
Egyébként én annyit fűznék hozzá a pszichológusos beszólásukhoz, hogy hallgattam a tanácsukra és elmentem hozzá, és azt javasolta, hogy az ilyen mérgező embereket zárjam ki az életemből :D
Mondjuk anyós tényleg bunkó, DE gondolkodj el ha ő is szereti a fiát, ő is akarja látni. És Tedd a szívedre a kezed, futtában beugrani egy órára valakihez nagyon nem ugyanaz mint együtt tölteni a hétvégét. Ha bunkó is volt de van igazság a mondandójában!!
Saját magamról tudom, beugrok egy két órára tesómhozv és szinte beszélünk belefognánk valamibe, már indulni kell. Rosszul esik neki,hogy neki pár óra jut míg másnak egy hétvége.
3 hetente ennyit autózni,időben és pénzben is rengeteg, ezen nem gondolkodtál még el? Egy kisebb törlesztő ára...
Beszarás a 28-as komment. 😀 Nyilván ha valaki levezet 450 km-ert nem csak egy kávéra fog maradni, vagy ebédre. Ellenben anyós gondolom ott lakik max a szomszéd utcában, miért kéne nála aludni? Azért ahova hetente többször jársz, nem gyűlik fel annyi történés meg mesélni való hogy ne lehetne kibeszélgetni magunkat… Jaj szegeny anyós csak hétközben meg hétvégente ebédre látja a fiatalokat brühühü, plusz bármikor be tud ugrani. Mit kéne még? Közös hétvégi programot szervezni a boszorkánnyal?
Nekem szüleim bő másfél óra kocsival. Hidd el nem akkora buli pénteken este az egész hetes munka után beállni a dugóba és este hulla fáradtan be esni az ajtón. Az a nap kuka. Ott a szombat, vasárnap meg ebéd után lehet is indulni vissza. Mondjuk 3 hetente megtenni valóban sok. De az, hogy kit milyen gyakran látogatnak, a problémának csak egy része volt, van ott még bőven más is.
De amúgy mindegy is mi van, mert amíg ilyen stílusban kommunikál anyós addig nem méltó arra hogy figyelembe vegyük.
Egy városban, sőt, egy kerületben lakunk az anyámmal, de eszembe nem jutna heti kétszer nála ülni... kinek van erre ideje? 2-3 hetente egyszer egy szombat délutánra megyek. Párom nélkül, mert tőle nem várom el a jópofizást. Minek? Karácsonykor, húsvétkor, születésnapon nálunk van, ennyi pont elég.
Anyósék 300 km-re laknak tőlünk, kocsink nincs. Egy-másfél havonta, néha ritkábban megyünk hétvégére, ahogy épp kijön. Pontosabban megy a párom, én nem megyek minden alkalommal vele, mert minek? Évi 3-4 alkalommal megyek vele kb, jellemzően ugyanúgy ünnepek környékén.
Felnőttek vagyunk, a saját életünket éljük. A saját szüleivel mindenki tartja a kapcsolatot, évente néhányszor találkozunk velük közösen is. Szerintem ez így teljesen normális.
Meg is őrülnék, ha ez mind kötelező program lenne mindenkinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!