Anyósommal, apósommal jogos volt a kiabálásom? Mennyi ideig nem találkoznátok velük a helyemben?
Próbálok rövid lenni, de kicsit már sok minden összegyűlt.
Párommal 20 km-re lakunk tőlük. Egy hónapja költöztünk össze. Mindketten 24 évesek vagyunk. Én most kezdtem el dolgozni először, ahogy összeköltöztünk, illetve most szereztem a diplomámat meg.
Szüleim 450 km-re laknak. Borsod-vas megye a táv, a lehető szinte legmesszebb vagyunk. Én költöztem borsodba. Ide valósi voltam, csak szüleim, testvéreim elköltöztek. Páromat hobbija, munkája ideköti.
Anyósomékhoz heti 2x járunk változó időre. Van, hogy csak beugrunk 1-2 óràra van, hogy ott vagyunk 4-5 órát, én sose siettetem a párom, hogy na már menjünk haza.
Szüleimhez, akik meg messze laknak 3 hetente járunk!
Péntek este érünk oda, vasárnap meg indulunk délután vissza.
Anyósomék csőrét ez zavarja leginkább.
Mindig mielőtt megyünk és jövünk páromat piszkálja messengeren meg hívásban, hogy ő kiszámolta mp-re pontosan, hogy szüleimnél több időt vagyunk. Beleszámolta az ott alvást is, ugyanis náluk nem szoktunk ott aludni.
Meg hogy szerintük ez a 20 km olyan mintha 460 km lenne, vagyis szerintük annyiea ritkán làtogatjuk őket.
Mindig fapofával beszél vele a telefonban és bunkón.
Beleszólt abba is, hogy vasárnap mikor jöjjünk haza és az a taktikája, hogy nem szól páromhoz direkt, ha megsértődik, meg bunkóskodik a telefonba.
Volt egy korábbi vitánk azon, hogy azt állította, hogy majd ha lesz fizetésem akkor azt majd magamnak félreteszem és a páromét fogom költeni. Ami azóta beigazolódott, hogy nyilván nincs így, csak hülye az anyósom.
Úgy éreztem, hogy ebből elég és elmondtam mindezt, amit most itt leírtam, hogy zavar. Erre még ők akadtak ki rám!
Mivel szüleim nem szoktak már haza járni. Majd nyáron jönnek 2x, mert lesz 2 lagzi a környéken, ezért állították azt, hogy az én szüleim miért érdemlik meg, hogy többet legyünk ott, mint náluk, mikor ők úgy se jönnek. Sajnos anya hol szombat hol vasárnap dolgozik, mert eladó nagy élelmiszer boltban.
De ők ezt nem tudják felfogni. Apám munkája is olyan, hogy sokszor szombaton is dolgozik.
Apósom meg nyugdíjas, anyósom meg home office, szóval igencsak ráér agyalni..
Úgyhogy utána továbbra is kiakadtam, mert állították, hogy ők jobban szeretik a fiúkat, mint engem a szüleim és hogy akkor miér tjàrok 3 hetente, mikor ők nem hozzám. Teljesen kiakadtam, hogy miből gondolják ezt. Meg az anyukámra is mondták, hogy biztos nem szeret.
Az anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom. Szeretem őt és ő is engem, a világ legjobb anyukája volt és lesz is örökké. Ezt senkinek nem fogom bizonygatni. Na ekkor màr elkezdtem kiabálni.
Aztán jött anyósom azzal, hogy mi ez a 3 hét. Ezt kötöttem esetleg anyukámmal, hogy olyan gyakorisággal haza kell járnom. Mondom nem, ezt magammal kötöttem, hogy ennyi időnként tudjuk a benzint kifizetni meg az időnket rászánni, meg ennyi idő, amennyi után azt mondom már nagyon szeretném látni a családom.
És mondtam azt is, hogy ne tekintsenek már engem árvának és ne kelljen már bizonygatnom, hogy fontosak a szüleim, ne hogy már ez bűn legyen. Jó lenne, ha felfognák, hogy nekem is van családom. Erre is teljesen kiakadtak és mivel kissé felemeltem a hangom azt mondták menjek pszichológushoz. Fúh, na akkor meg még jobban kiakadtam, mondtam jól van, akkor fogom anyósomat és kézen fogva fogunk elmenni pszichológushoz, mert neki is kellene és akkor felálltam és útnak indultam haza felé szépen!!!!!
Én még ennyire soha életemben nem voltam megsértve, mint ezen a napon.
Ennek volt előzménye, hogy màr anyósom abba is beleszólt, hogy anyukám milyen és mennyi stafirungot adott nekem.
Megmondtam nekik kerek perec, hogy ne azzal akarjanak már hívni magukhoz, hogy az én családomhoz hasonlítgatják magukat. Megnézném az anyját mit szólna, ha 3 hetente kéne látnia gyermekét.
Párom támogatott meg sirt a kocsiban. A szívem majd ki esett, úgy dobogott. 4 éve vagyunk együtt. Sose vitáztunk még, nem vagyok az a fajta, de most már kibújt a szög a zsákból. Ennyi volt. Nem akarom őket nagyon sokáig látni. Nem tudom, hogy fogok megbocsájtani ezek után.
És a végszavuk is azon kívül, hogy szerintük anyám nem szeret, meg pszichológus kéne, annyi volt, hogy biztos én befolyásolom a párom, hogy ne menjünk hozzájuk, meg hogy megvàltoztam negatív iranyba es pàromat is abba terelem.
Megmondtam azt is, hogy én sose tiltottam párom, mindig támogattam. Nem azért jár heti 2x, mert tiltom, hanem ő maga nem akar. Van elég dolgunk a házon, meg a munkánkkal. Nekem is első munkahelyem, hulla fáradt vagyok sokszor.
Köszönöm, ha valaki végig olvasta és segítene nekem.
Sírtam ma már, meg mondtam a páromnak menjen inkább haza és gondolja át szeretné e így velem folytatni, mert én ezt nem bírom. Mi lesz, ha unokáink lesznek, van értelme így egyáltalán együtt maradni.
A szülei csak azt fogják elérni, hogy eltávolodunk.
Én tiszta szívemből szeretem ,ugyanúgy mint az elején őt. De már sokszor elkeseredem, hogy anyósomék miatt igazságtalan az egész életem így, párom meg persze úgy van vele, hogy csak a szülei. Akik persze jól elkényesztették, tenyerükön hordozták és nyilván szereti őket, tehàt az nem opció, hogy nem tartjuk velük a kapcsolatot, mert pàrom ebben soha nem lenne benne.
Én nem szeretnék más embert magam mellé. :(
Sajnos bocsánatot nem kérnek!
Felhoztam a múltkori pénzes dolgot ma, hogy szarul esett mikor anyósom azt mondta, hogy szerinte majd csak a párom penzén élek és sajátomat nem költhetjük majd. Szószerint ezt mondta.
Erre csak annyit mondott, hogy ő nem emlékszik, hogy ő így ilyet mondott.
És mondtam, hogy már pedig de. Sajnos nagyon jól emlékszem szószerint....... csak azért se kèrt volna tudjátok bocsánatot.
Ezért se fog. Hisz én is pimasz voltam, mert nem hagytam magam és visszafeleseltem, amit párom apja nagyon nem bírt elvisleni, hogy nekem mindenre van magyarázatom, de nem vették észre, hogy nekik is :"D és sose fog ebben egyezni a véleményünk.
Tudatosítanod kell magadban, hogy anyósod gonosz ember, és mindig ilyen lesz. (Mindjárt jön a troll öreglány, aki majd beléd köt, mért nem vagy engedelmes az időshöz, ne törődj vele.)
Pedig ha a párod nem rakja helyre az anyját, pokol lesz velük az életed. Mehetne a párod az anyjához, én a te helyedben soha életemben többé nem mennék oda.
Nem lennék hajlandó soha többé leülni velük egy asztalhoz, amíg bocsánatot nem kérnek.
Anyósommal is így jártam el, 4 év kellett, mire idetolta a képét és lejjebb vett az arcából annyira, hogy bocsánatot kérjen anélkül, hogy megmondtam volna neki, mi kell ahhoz, hogy ne nézzem levegőnek.
Tudom, nagyon érzékenyen érint, meg mindent a párunkért. Milyen az, ha ő jön veled szüleidhez, de te nem az övéihez. Ezzel őt bántod. Blablabla. Ebben az érzésben voltam 1 évig. Csakhogy az én szüleim normálisan álltak mindig hozzá is, és a közös életünkhöz is. Részükről sosem volt nyomás, hogy menjünk, mennyit menjünk, egyszerűen csak örütek ha mentünk. Jól kijönnek a párommal, és ha volt is valami ellenérzésük, úgy vannak vele, hogy amíg azt látják, hogy boldog vagyok, addig nincs gondjuk vele.
Na az ő szülei... Mint amit itt leírtál. Nem megyek bele. Undorító dolgok az mondtak, rám kentek mindent, hogy mennyit megy a fiuk, tiltom sallala.
Utólag meg nem emlékeztek, hogy ők mit tettek, hogy nem beszélek velük, én vagyok a túlérzékeny, én csinálom a fesztivált.
Szóval egy évig emésztettem magam, hogy békülnöm kéne, mert hát milyen az, ha nem vagyok a párom szüleivel jóban.
Aztán persze még jöttek beszólások, kavarások, és elgondolkodtam. Miért is kéne nekem békülni? Miért is kéne mennem, mert úgy illik? Ha az én szüleim lettek volna ilyenek a párommal, elvárnám, hogy látogassa őket velem? Nem. Kapják be. Jól jártak volna velem, de nem hogy nem vették észre, de ott bántottak ahol tudtak, az agyszüleményeikkel, mert nem tudták elfogadni, hogy külön életük van és a párom nem úgy ugrált, ahogy ők fütyültek.
Ilyenkor a szülők elvesztik a kontrollt a gyerekük felett, és azért ilyenek. Persze van aki tudja, hogy ez az élet rendje attól nem is szoktak úgy eltávolodni a fiatalok.
Tegyél rá magasról. Menjen a párod amikor akar, neked nem kell belül felemésztened magad emiatt, csak hogy így- úgy tegyél mások kedvére. Gondolj magadra is. Meg helyezd magad más szerepkörökbe fejben. Ha te így viselkednél a fiad élettársával, neked állna feljebb ha a lány ezután nem állna szóba veled?
Ha ilyenek lennének a szüleid, és a párod nem akarna menni, a párodról gondolnád, hogy nem igaz, hogy nem tudja magát összeszedni a kedvedért és fogösszeszorítva oda járni?
Ha a te lányoddal bánnának így a párod szülei, azt gondolnád, ennek ellenére menjen, mert azt úgy kell?
Dönts ezeknek fényében. Nem kell önkéntes áldozatszerepet felvenned. Ez csak a te döntésed, senki másé.
Borzasztó! Amíg bocsanatot kernek biztos nem talalkoznek veluk... szulok ide vagy oda, ha az én szuleim igy viselkednenek a parommal én is otthagynam oket, hogy gondolkodjanak, hogy mégis hova képzelik magukat...
Hálisten ebben a helyzetben nem vagyok de a párodnak meg kéne ertenie h oké h család, de már te is a családja vagy, és ki kell állnia melletted, ha így bánnak veled a szülei max ő megy hozzájuk, de még az se lenne gond ha ő se beszélne velük pár hétig, hátha megértenék, hogy a szavaknak sulya van
Ha tényleg szereted a párod semmiképp ne szakitsatok emiatt, a szulok sok helyen hülyék, de ne tegyen ez tonkre kapcsolatot. Probaljatok keg atbeszelni es egy egységes allaspontot kialakitani
Mielőbbi helyzetjavulást es kitartast kivanok
"Anyósommal, apósommal jogos volt a kiabálásom?"
Abszolút jogos, de sajnos aligha érsz el vele bármit is.
"Mennyi ideig nem találkoznátok velük a helyemben?"
Amíg nem kérnek bocsánatot.
Amúgy a heti kétszeri, több órás ott csücsülést én kapásból sokallanám. Heti egyszer 2-3 óra nekem untig elég lenne. Az egy másik kérdés, hogy 450 km távolságra meg maximum kéthavonta mennék. Természetesen, ha a párom szülei laknának ilyen távolságra és a párom gyakrabban akarna menni, ő egymaga nyugodtan menjen gyakrabban.
Szakadjatok le mindketten a szüleitekről! Ti ketten vagytok egy család. A párod szülei egy másik család, a te szüleid egy harmadik család. Nem kell más családokhoz unos untalan látogatóba menni. Ebből csak az lesz, hogy mindenbe belepofáznak, ahogyan itt is látod.
Ha anyósodékhoz háromhetente mennétek el, akkor lehet, hogy örülne az ott töltött időnek, nem kezdené méricskélni, hogy a másik szülőknél mennyit vagytok. Egyébként azt mondani se kéne neki, a te szüleidhez mikor utaztok el, mert semmi köze hozzá.
Kedves 9es, igazad van de ha az anyóshoz nem mennek, akkor lehet h ő meg elkezdene beállítgatni hozzájuk vizitekre.
Bár ki tudja
Még csak most költöztetek el, alakítsátok ki a saját szokásaitokat, dolgoztok, együtt vagytok, majd gondolom családot is alapítanátok. Ha nincsen ebben egy rendszer akkor mindenki mindig úgy fogja érezni, hogy belepofázhat a dolgaitokba. Persze ha tanács kell vagy segítség az más...
Hajrá!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!