Anyósommal, apósommal jogos volt a kiabálásom? Mennyi ideig nem találkoznátok velük a helyemben?
Próbálok rövid lenni, de kicsit már sok minden összegyűlt.
Párommal 20 km-re lakunk tőlük. Egy hónapja költöztünk össze. Mindketten 24 évesek vagyunk. Én most kezdtem el dolgozni először, ahogy összeköltöztünk, illetve most szereztem a diplomámat meg.
Szüleim 450 km-re laknak. Borsod-vas megye a táv, a lehető szinte legmesszebb vagyunk. Én költöztem borsodba. Ide valósi voltam, csak szüleim, testvéreim elköltöztek. Páromat hobbija, munkája ideköti.
Anyósomékhoz heti 2x járunk változó időre. Van, hogy csak beugrunk 1-2 óràra van, hogy ott vagyunk 4-5 órát, én sose siettetem a párom, hogy na már menjünk haza.
Szüleimhez, akik meg messze laknak 3 hetente járunk!
Péntek este érünk oda, vasárnap meg indulunk délután vissza.
Anyósomék csőrét ez zavarja leginkább.
Mindig mielőtt megyünk és jövünk páromat piszkálja messengeren meg hívásban, hogy ő kiszámolta mp-re pontosan, hogy szüleimnél több időt vagyunk. Beleszámolta az ott alvást is, ugyanis náluk nem szoktunk ott aludni.
Meg hogy szerintük ez a 20 km olyan mintha 460 km lenne, vagyis szerintük annyiea ritkán làtogatjuk őket.
Mindig fapofával beszél vele a telefonban és bunkón.
Beleszólt abba is, hogy vasárnap mikor jöjjünk haza és az a taktikája, hogy nem szól páromhoz direkt, ha megsértődik, meg bunkóskodik a telefonba.
Volt egy korábbi vitánk azon, hogy azt állította, hogy majd ha lesz fizetésem akkor azt majd magamnak félreteszem és a páromét fogom költeni. Ami azóta beigazolódott, hogy nyilván nincs így, csak hülye az anyósom.
Úgy éreztem, hogy ebből elég és elmondtam mindezt, amit most itt leírtam, hogy zavar. Erre még ők akadtak ki rám!
Mivel szüleim nem szoktak már haza járni. Majd nyáron jönnek 2x, mert lesz 2 lagzi a környéken, ezért állították azt, hogy az én szüleim miért érdemlik meg, hogy többet legyünk ott, mint náluk, mikor ők úgy se jönnek. Sajnos anya hol szombat hol vasárnap dolgozik, mert eladó nagy élelmiszer boltban.
De ők ezt nem tudják felfogni. Apám munkája is olyan, hogy sokszor szombaton is dolgozik.
Apósom meg nyugdíjas, anyósom meg home office, szóval igencsak ráér agyalni..
Úgyhogy utána továbbra is kiakadtam, mert állították, hogy ők jobban szeretik a fiúkat, mint engem a szüleim és hogy akkor miér tjàrok 3 hetente, mikor ők nem hozzám. Teljesen kiakadtam, hogy miből gondolják ezt. Meg az anyukámra is mondták, hogy biztos nem szeret.
Az anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom. Szeretem őt és ő is engem, a világ legjobb anyukája volt és lesz is örökké. Ezt senkinek nem fogom bizonygatni. Na ekkor màr elkezdtem kiabálni.
Aztán jött anyósom azzal, hogy mi ez a 3 hét. Ezt kötöttem esetleg anyukámmal, hogy olyan gyakorisággal haza kell járnom. Mondom nem, ezt magammal kötöttem, hogy ennyi időnként tudjuk a benzint kifizetni meg az időnket rászánni, meg ennyi idő, amennyi után azt mondom már nagyon szeretném látni a családom.
És mondtam azt is, hogy ne tekintsenek már engem árvának és ne kelljen már bizonygatnom, hogy fontosak a szüleim, ne hogy már ez bűn legyen. Jó lenne, ha felfognák, hogy nekem is van családom. Erre is teljesen kiakadtak és mivel kissé felemeltem a hangom azt mondták menjek pszichológushoz. Fúh, na akkor meg még jobban kiakadtam, mondtam jól van, akkor fogom anyósomat és kézen fogva fogunk elmenni pszichológushoz, mert neki is kellene és akkor felálltam és útnak indultam haza felé szépen!!!!!
Én még ennyire soha életemben nem voltam megsértve, mint ezen a napon.
Ennek volt előzménye, hogy màr anyósom abba is beleszólt, hogy anyukám milyen és mennyi stafirungot adott nekem.
Megmondtam nekik kerek perec, hogy ne azzal akarjanak már hívni magukhoz, hogy az én családomhoz hasonlítgatják magukat. Megnézném az anyját mit szólna, ha 3 hetente kéne látnia gyermekét.
Párom támogatott meg sirt a kocsiban. A szívem majd ki esett, úgy dobogott. 4 éve vagyunk együtt. Sose vitáztunk még, nem vagyok az a fajta, de most már kibújt a szög a zsákból. Ennyi volt. Nem akarom őket nagyon sokáig látni. Nem tudom, hogy fogok megbocsájtani ezek után.
És a végszavuk is azon kívül, hogy szerintük anyám nem szeret, meg pszichológus kéne, annyi volt, hogy biztos én befolyásolom a párom, hogy ne menjünk hozzájuk, meg hogy megvàltoztam negatív iranyba es pàromat is abba terelem.
Megmondtam azt is, hogy én sose tiltottam párom, mindig támogattam. Nem azért jár heti 2x, mert tiltom, hanem ő maga nem akar. Van elég dolgunk a házon, meg a munkánkkal. Nekem is első munkahelyem, hulla fáradt vagyok sokszor.
Köszönöm, ha valaki végig olvasta és segítene nekem.
Sírtam ma már, meg mondtam a páromnak menjen inkább haza és gondolja át szeretné e így velem folytatni, mert én ezt nem bírom. Mi lesz, ha unokáink lesznek, van értelme így egyáltalán együtt maradni.
A szülei csak azt fogják elérni, hogy eltávolodunk.
Én tiszta szívemből szeretem ,ugyanúgy mint az elején őt. De már sokszor elkeseredem, hogy anyósomék miatt igazságtalan az egész életem így, párom meg persze úgy van vele, hogy csak a szülei. Akik persze jól elkényesztették, tenyerükön hordozták és nyilván szereti őket, tehàt az nem opció, hogy nem tartjuk velük a kapcsolatot, mert pàrom ebben soha nem lenne benne.
Én nem szeretnék más embert magam mellé. :(
válasza:Azért, mert megsértődtél, fújjon ő is hosszú távon a szüleire? Még több konfliktust generálna, ha hirtelen megszakadna köztük a napi kapcsolat.
Korábban én írtam, hogy hasonló távolságok vannak nálunk, és hasonló helyzetek, de hogy eszembe se jutott emiatt bármikor nem találkozni a párom szüleivel. Felnőtt ember vagyok, nem egy sértődékeny kisgyerek.
A 65-ös hozzászólásod végére már úgy voltam vele, hogy talán a barátod is kereshetne új barátnőt, nem csak (szerinted) a szülei, mert ez a puffogás senkinek nem tesz jót. Lehet, hogy nem szép dolgokat mondtak neked, de mire megoldás az, ha te még egy egyszerű köszöntést sem tudsz fogadni, hanem kikéred magadnak, hogy gondoltak rád... Jobban örültél volna, ha nem is köszöntenek?
válasza:71# Felnőttesebb módszer lenne, úgy tenni, mintha nem történt volna semmi? Úgy tenni mintha nem bántaná? Nem lehet velük megbeszélni, ezt tisztázta.
Nem az bántotta, hogy megköszöntötték, hanem hogy úgy tesznek, mintha mi sem történt volna.
Szóval szerinted mi ebben a szituációban a megoldás?
Mert ebből nekem az jött le, hogy nyelje be, nyomja el mit érez, és menjen, mert különben olyan, mint egy sértődékeny kisgyerek.
válasza:71 hasonló jóindulatú anyós lesz. Persze ők kiabálhatnak kígyót békát a kerdezore, és legyen elnézve?
Akkor a kérdezőnek is legyen elnézve a viselkedése. És amúgy igen, én ilyen helyzetben jobban örülnék ha fel sem köszöntenének. Minek? Az köszöntsön fel aki szeret, a többiek nem érdekelnek. Biztos nem szívből jött, én a jópofis embereket sokkal jobban utálom.
válasza:Nem, nagyon nem vagyok az a beszólogatós típus, és a 71-es írásom megírása és elküldése is komoly morális dilemma volt számomra, mert nem szokásom sem ismert, sem ismeretlen embereket kiosztani, de az a 65-ös hozzászólás bicskanyitogató volt. Nem mondtam, hogy hunyászkodjon meg. Nyugodtan szembeszállhatna a párja szüleivel ő is, ne csak a párjától várja. Én magam is meg kellett, hogy tegyem már jó pár alkalommal a saját anyósomékkal, és ez nyilván nem javított az általános megítélésemen, de felnőtt emberek helyén tudják kezelni a sérelmeiket. Van, amin hetekig, hónapokig rágódok, de soha, senkivel szemben nem alkalmaztam ilyen gyerekes viselkedést, hogy akkor x dolog fényében y ideig látni sem akarlak. A köszöntés megkérdőjelezése és ignorálása szintén gyerekes. Attól, hogy van valami konfliktus köztük, még bunkó/figyelmetlen dolog lenne nem felköszönteni a kérdezőt. Kérdező, miért nem állsz eléjük bátran, és közlöd velük, hogy hallani sem akarsz felőlük?
Se rövid, se hosszú távon nem jó ez az irány egyik szereplőnek sem, de pátyolgassátok tovább a kérdezőt.
válasza:“ Kérdező, miért nem állsz eléjük bátran, és közlöd velük, hogy hallani sem akarsz felőlük?”
Nehogy már még afelé legyen elvárás, akit állandóan megbántanak. A kérdező eljutott arra a pontra hogy inkább nem akarja már látni őket, minek menjen oda még “pattogni” meg drámázni hogy hagyják békén?! Na az sokkal gázabb lenne.
válasza:74-es, a komoly morális dilemmákba annak is bele kellene férnie, hogy ferdíts-e egy jó kis kötözködés kedvéért.
Egyrészt már a kérdés is arról szól, hogy kérdező szembeszállt a szülőkkel, és aggódik, hogy jól tette-e? Mit értesz az alatt, hogy ne csak a párjától várja? Aki még csak hasonlót sem tett és nem is akar?
Másrészt még csak azt se írta, hogy ignorálta a köszöntést, csak, hogy nem érti. Nem tudom, te hogy vagy vele, a legtöbben nem kíváncsiak üres frázisokra olyantól, aki előző nap még az anyjukat szidta.
Igen, sajnos jobban örültem volna, ha inkább nem írnak köszöntést, mert úgy írtak, hogy boldog névnapot puszilunk.
Aztán az utolsó szavaink azok voltak egymáshoz, hogy menjek pszichológushoz és hogy az én anyukám nem is szeret meg se érdemli, hogy menjek haza, míg az ő anyja meg az én párom mennyire oda vannak egymásért.
Na mindegy, úgy érzem már nagyon túl van rágva ez a téma.
Mások vagyunk. Egyébként illedelmesen visszaírtam, hogy köszönöm és pont.
A párom egyébként azóta nem volt náluk, de ma bejelentette, hogy már holnap szeretne hazamenni és beszélni erről is. Mondtam, hogy nekem aztán már mindegy. Párom bocsánat kérést akar kicsikarni tőlük, de mondtam, hogy hagyja, mert ismerem a szüleit, nem olyanok, akik bármit is megbánnak, mindent igaznak éreznek. Én nem akarok már vitatkozni velük olyan dolgokon, ami nem igaz. Többet nem is akarom hagyni, hogy így elfajuljon a helyzet.
Leírtam, hogy sokáig nem szeretném látni őket, mert már nem jön ki szó a számon és lefagyott mosollyal az arcomon nem olyan jó lenni sehol.
Nem tudok tenni ez ellen, talán az idő majd segít feloldani magamban ezt a konfliktust. Párom mondta, hogy szombaton is szeretne menni egész napra anyóshoz, meg mondta, hogy arra is gondolt, hogy átjöhetnének hozzánk, fözhetnék valamit és kibékülhetnénk.
Mondtam neki, hogy ez mind szép és jó, de ne hogy már még én főzzek nekik, mikoe így leszidtak engem. Nekem ez gyors és nem kérek ebből most.
Nem tiltom, mondtam menjen bátean holnap és szombaton is.
Nekem úgyis sok teendőm van. Mint mondtam nem rég végeztem, pedagógus vagyok. Nem rég helyezkedtem el. Tanulok, készülök az óráimra. Sajnos még elég sok időt vesz igénybe a készülődés, úgyhogy én sokszor örülök, ha egyedül lehetek és haladhatok. :/
Anyósomék meg párom is olyan munkát végez, hogy igazából ülnek a gép előtt, unatkoznak állításuk szerint. Sokszor panaszkodnak, de ha haza mennek már soha nem kell foglalkozni a munkájukkal.
Én amúgy szeretem a munkám. Örülök, hogy ott nincs időm agyalni ezen az egész igazságtalanságon. Ha hazamegyek és készülnöm kell, akkor néha kicsit bosszankodom, hogy sose fogom utól érni magam, de legalább akkor se máson agyalok, hogy hogy beszéljem ki.
Ahogy anyósom is tette szüleimről.
Páromat is sajnálom, nem tudom mi lesz hosszútávon a kapcsolatunkkal. Szeretném, hogy működjön, mert nagyon szeretem őt.
Azonban most erre az egészre nem tudok neki mit mondani.
Fogok majd menni biztosan hozzájuk. Az a baj, hogy ahogy az egyik válaszoló megírta, a szülei most azt hiszik, milyen kis gyerek vagyok még. Tény, hogy nagyon fiatal vagyok. Nem rég még otthon éltem és az iskola padban ültem, de attól engedhetnék, hogy végre felnőhessek és önállósodjak.
Egyébként pedig bár tudom már ezekre senki nem kíváncsi:D de büszke vagyok magamra, mert ügyesen veszem az akadályokat. Munka mellett is szép rend van körülöttem és ügyesen főzök, sütök. Amire persze anyós nem kíváncsi, mert szerintem ő azt hiszi, hogy semmire se vagyok képes.
válasza:Kérdező igazad van, ez az érett megoldás. Nem kell veszekedni, távolságot kell tartani. Hogy ez mitől gyerekes azt nem tudjuk, ez nem duzzogas, egyszerűen kizárod az eletetdbol a stresszforrást.
Sokkal gazabb a történtek után oda járkálni és betartani az alap jopofizast olyanokkal, akikkel legszívesebben kikaparnatok egymás szemet.
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat.
Örülök, hogy leírhattam ide ami történt és, hogy ilyen sokan írtatok rá.
Nem élvezem egyébként ezt a helyzetet, hisz mikor párom szüleivel veszekedtünk a szívem szinte majd kiesett. Kb. A torkomban éreztem a szívdobogásomat, mint aki most jött haza futásból.
Ijesztő kicsit mit vált ki belőlem ez az egész, pedig egyébként próbáltam nagyon urrá lenni a helyzeten.
Aztán nem voltam biztos benne igazam van vagy nem, mit csinálok én rosszul.
Így kiírtam.
Köszönöm még egyszer, aki időt szakított rám.
Pàrom hazajött a látogatásból. Nem kérdeztem mi volt, mert most meg mondom őszintén nem volt kedvem erről beszélgetni és ő sem mesélt, de jó volt ez így ahogy volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!