Ti találkoznátok a testvéretekkel ezek után?
5 éve nem tartjuk a kapcsolatot, mióta ő elköltözött kollégiumba. Gyerekkorunkba sokszor vert. Apu alkoholista volt, és valamiért engem utált, elvileg mert lány voltam, de hát arról nem tehetek. Mindig én kaptam a verést, a bátyámat imádta. Pedig a bátyámnak problémái voltak, dührohamai voltak, és engem is rendszeresen bántott. Volt, mikor apu "parancsolta" neki, hogy üssön oda egyet, mert nem tudtunk megegyezni a távkapcsolón. Közben apu meghalt, de testvérem továbbra is agresszív maradt, bántott, nem csak szóban, de többször megütött, rángatott. Volt, hogy nyoma is maradt. Emiatt zárkózott lettem, sose voltak barátaim- Anyu elvitte pszichológushoz, pszichiáterhez is, és kezdtek ezek a bántalmazások abba maradni, aztán leérettségizett és elköltözött kollégiumba. Én azóta fellélegeztem, barátokat szereztem, dolgozni kezdtem. Öt éve nem találkoztunk, ő nem jött haza, nem tudom miért, anyuval néha találkoztak, de nem itthon, ő ment Pestre hozzá.
Most felvette velem a kapcsolatot, azt mondta beszélni szeretne, de nem telefon téma, bocsánatot szeretne kérni és elmondani valamit. Én sejtem mit akarhat, hallottam, mikor anyu a mamával arról beszél, hogy apu őt is bántja, de én ezt soha nem láttam, soha nem láttam, hogy őt megütötte volna vagy valami. Ti mit tennétek, találkoznátok vele? Öt éve nem beszéltünk, mintha nem is léteznénk egymásnak olyanok vagyunk, meg félek is kicsit. Ti mit tennétek?
L/23
En szemely szerint nem talalkoznek vele, de ez csak egy velemeny.
Egy nyilvanos helyes (kavezoban) siman talalkozhattok negyed orara, elmondja amit akar es aztan te eldontod hogyan tovabb.
Igen, találkoznék vele.
5 év hosszú idő, mindketten megváltoztatok. Amúgy nem tudhatod, miként bántalmazta apukád a testvéredet... Ha a terápia segített neki felnőni, átalakulni, akkor azt kell mondjam, ő is ugyanolyan áldozat volt, mint te, csak másképpen. Tudod, mindenkinek meg van a saját pokla, csak mi nem látjuk a sajátunktól...
Ennyi év után elég felnőttek vagytok már egy normális beszélgetéshez, ami vagy lezárja bennetek végleg a múltat, és/vagy egy normális kapcsolatot indít el.
Keress egy olyan kávézót, ahol azért el lehet vonulni beszélgetni, nem fognak a nyakatokban lihegni, de azért nyilvános hely.
Ha félsz, akár megkérheted egy barátodat, hogy üljön be ő is oda úgy, mintha nem ismernétek egymást, aztán ha gond van, jöjjön segíteni.
Én egy próbát mindenképpen tennék.
Érdemes lenne találkozni vele. Egy gyerek nem önmaga, nem felelős a tetteiért teljes mértékben, még akkor is, ha a vétlen áldozat testvér szerint nagyon csúnya dolgokat művelt. Lehet rossz/gonosz pszichiátriai probléma vagy rossz nevelés miatt is. Ha ő pl. érzékenyebb, mint amilyennek gondoltad, akkor símán lehet, hogy az apátok általi - akár csak nagyon ritka - verést rajtad vezette le. A gyerekek ilyenek.
Ha ilyesmi a helyzet és te ezt megérted, akkor szerintem megkönnyebbülsz, nem gyűlölöd őt tovább (de legalábbis kevésbé, ami előnyös neked) esetleg megbocsátasz neki (ami nem kötelező ingyen, de "jóvátétel fizetése" mellett sem), és nyersz egy testvérrel való jó/félig jó viszonyt.
Az eredményről majd számolj be!
Bocsánatot szeretne kérni.
Ezek után még kérdés, hogy találkoznék-e vele?
Természetesen igen, természetesen megbocsátanék neki, és - ahogyan fentebb már írták - örülnék neki, hogy nyertem egy testvért.
#8: Állítólag(!) - pszichológiai alapon - a gyűlölet hatalmat ad a gyűlölt személynek a gyűlölködő felett. A zenergiájának egy része elpazarlódik. Ez egy ilyen társadalmi elvárás, hogy meg kell bocsájtani, mert ez meg az. Minél közelebbi rokon, annál inkább.
Szerinem meg ló.f.a.s.zt, nem kötelező. Felmérhető, hogy érdemes-e, de a megbcsájtás érzelmi dolog, nemigen mérlegelés tárgya.
És az, hogy ki kinek miért bocsájt meg, egyénfüggő, de ebben is van egy nehezen megfogható társadalmi megegyezés, hogy miért illik megbocsájtani, és mikortól ostobaság megbocsájtani. Van, aki 10 verés után is visszafogadja a férjét (ő a társadalom szemében a hülye), van, aki a szemétlevitel elmaradása miatt válópert ad be (ő az idegbeteg hárpia).
Én a feltárás, megbeszélés mellett vagyok. Utána meg kell vizsgálni az érzelmeket, és az mellett dönteni, ami a Kérdezőnek hosszabb távon hasznosabb érzelmi - és akár anyagi - szempontból.
Én az anya vétkességét is kérdezem. HA a báty bocsánatot kér. Utána anyuci a soros.
Nem találkoznék vele. Ezen az oldalon mindenki olyan elfogadónak meg toleránsnak állítja be magát, meg minden alól felmentést adnak valakinek, mert "csak egy gyerek" volt, aki elkövette a tetteket.
Egy idegbeteg, aki élvezettel terrorizált meg bántalmazott téged hosszú éveken át, nem fog soha megváltozni. Ezt a durva agressziót még szerintem egy pszichiátriai kezeléssorozat sem tudja kiölni belőle.
Szerintem most csak érdekből kellesz neki, nem a testvéri érzések támadtak fel benne. Miért támadtak volna, hiszen sose szeretett, majd éveken át nem is látott téged.
Rövidre zárva, én távol tartanám magam tőle. Másról sem szólnak a hírek, mint ilyen elmebetegekről, akik lemészárolják a családtagjaikat. Persze a tiéd a döntés, ha nem tudod elengedni a témát, kérlek mindenképpen nyilvános helyen találkozz vele...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!